Apák az Igazságért Egyesület

Bárki, aki a saját bőrén megtapasztalta vagy szemtanúja volt annak, ahogyan egy gyermek nyíltan visszautasítja azt a szülőjét, akivel korábban kölcsönösen szerették egymást, aki gondoskodott róla, meg fogja érteni mennyire romboló hatása van a szülői elidegenítési szindrómának (PAS). Talán még a gyermekünk visszautasításnál is fájdalmasabb azt látni, ahogyan az elidegenítéssel párhuzamosan elhatalmasodik a gyermekben a zavarodottság, mivel azt a szülőjét „kell“ visszautasítania, akit korábban szerethetett és akihez születése óta kötődött.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) a bíróság tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályainak gyakorlati érvényesülésével kapcsolatban lefolytatott országos vizsgálat során felmerült kérdésekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a következő

v é l e m é n y t

nyilvánítja.

A vád tárgyát a tartási kötelezettség elmulasztásának bűncselekménye (Btk. 212. §) miatt indított eljárásban is kizárólag az ügyész által vád tárgyává tett cselekmény képezi.

A túlvédő – a szükségletekre és veszélyre hiperérzékeny – szülő, túlreagálva a gyermek szükségleteit, az életkoránál éretlenebb szinten rekeszti meg őt. A szülői túlvédés függőséghez, a szülő és gyermeke közötti hatalmi harcokhoz, a kortárs környezetben pedig visszahúzódáshoz, illetve agresszív kitörésekhez vezethet.

FOLYAMATOSAN FRISSÍTVE

"Egy tetőtéri ablakból ugrott ki egy 12 éves fiú azért, hogy megszökjön az anyjától, és az apjával lehessen. A gyerek, amikor megtudta, hogy vissza kell mennie az anyjához, sokkot kapott. A fiú apja sírva nyilatkozott a Tényeknek, azt mondta, hogy évek óta hiába küzd a fiáért, mindenhol elutasítják. Attól fél, hogy a fia megöli magát, ha visszaviszik az anyjához." - TV2 Tények riport

Hogy milyen érzés apának lenni? Erre a kérdésre nem annyira nehéz válaszolni. Az viszont már nehezebb dió, hogy ez az érzés mikor lép be egy férfi életébe. Kicsit hasonlít arra az ősidők óta fennálló vitára, mely szerint mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

Két neves szakértővel súlyozott találkozót követően júniusban az egyéni, ámde típusesetek feldolgozása és a lehetséges megoldások keresése került a középpontba.

A közelgő Apák Napja apropóján beszélgettünk az apák magyarországi helyzetéről az Apák az Igazságért Egyesület elnökével, Szaniszló Csabával és Jaczó András egyesületi titkárral. Esze Clever Tamás interjúja.

Nem tudom kikerülni a kérdést a közelmúlt botrányos UNICEF kampányfilmje kapcsán, hogy mit éreznek Magyarországon az apák?

Apa lehet sokféle, de alapvetően: elvált, vagy nem elvált. Mindkettőre jellemző, hogy több szinten is kihívások elé van állítva: már gyermeke születésénél ott a helye, elsősorban az ő dolga gondoskodni a család anyagi biztonságáról és ma már a háztartásból is ki kell, vegye a részét. Mos, főz, takarít, pelenkáz, esti mesét mond. Bevásárol, amikor sokszor csak az ilyen színű, olyan hosszú, amolyan márkájú termék jó a kicsi feleségének.

Hogy látja a szakértő, kiket bélyegez meg az UNICEF kampányspotja: az erőszakos apákat vagy minden családfőt? Milyen hatást vált ki a gyerekekből és a társadalomból a kisfilm? Vendégünk Tomasovszki László klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő volt.