Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Világméretű tendencia, hogy a fejlett országokban nagyon magas a házasságkötésekre jutó válások száma. Magyarországon több mint a házasságok fele végződik válással. Minden válás egy fájdalmas folyamat. Elsősorban a gyerekek sérülnek, hiszen érzelmileg, egzisztenciálisan ők a legkiszolgáltatottabbak ebben a folyamatban, de emellett a szülők is egy fájdalmas gyászfolyamaton mennek keresztül.

„A kérelmezettnek a gyermeket minden szempontból megfelelően felkészítve kell a kérelmező részére átadnia a kapcsolattartás kezdetén, melybe az is beletartozik, hogy úgy kell eljárnia a kapcsolattartás kezdete előtt is, hogy ezen kötelezettségének eleget tudjon tenni, ne teremtsen olyan helyzetet, mely esetlegesen a kapcsolattartás akár részbeni meghiúsulásához vezethet.

Évek óta terrorban tartotta az alkoholista anya a gyermekét, a Csepeli Gyámhivatal nem tett semmit sem – a BRFK XXI. kerületi Rendőrkapitánysága avatkozott közbe, kiemelték a gyermeket a bántalmazó anyától, írja a szegyenpad.com

"A falak nem csak átvitt értelemben, de fizikailag is jelen vannak évek óta, csak a helyük változott: hol az iskola kerítése, hol a gyermekjóléti szolgálat helyisége vagy éppen a lakásuk ajtaja jelzik azt némán, szigorúan és kérlelhetetlenül."

Saját történet

"Minden egyedül eltelt nap, óra, perc az egyre mélyebb és sötétebb kétségbeesés felé lökdösött. Tehetetlennek és frusztráltnak éreztem magam. A gyerekeim életében akartam maradni, nem akartam vasárnapi apuka lenni."

Egy apa története válásról, életről, a gyermekei iránti töretlen szeretetről.

Az Ai közösségétől jogi és lelki értelemben is támogatást kapok, különösen abban a tekintetben, hogy ezt a helyzetet ne harcnak tekintsem, mert nem az a cél, hogy „legyőzzem” a szülőtársamat, hanem hogy mindketten emberhez méltóan és szeretetben neveljük a gyerekeinket, akkor is, ha már együtt élni nem tudunk. Ezen dolgozunk.

Édesapa vagyok. Egy majd’ tíz éves kislány édesapja.

Amiről írni szeretnék, az a szívemhez igen közel álló téma, mely önmagában is érdekes, mély tartalommal bír: apának lenni mindig, minden körülmény között. A gyermekem három éves kora óta élünk külön a volt párommal és az elmúlt 7 évben sok minden történt velünk.

"Ülök az ágyuk mellett, fogom a kezüket.

Így szoktak elaludni."

"Reggel, amikor elindulok, mindig bemegyek a kislányom szobájába, puszit lehelek az arcocskájára. Üzenetet küldök a nem velem élő lányomnak. És fájdalmasan küldöm a gondolataim, a velem nem beszélő gyermekeim felé is."

Egyesületünket apák hozták létre. Tevékenységünket tekintve azonban nemcsak apák fordulnak hozzánk, hanem megjelennek elvált, gyermekeiktől külön élő édesanyák, férjüket támogató feleségek, nevelőszülők, nagyszülők és női támogatók. Hogy miért választottak minket, hogyan találtak ránk és mit kaptak az Egyesülettől? Megkérdeztük őket.

II. rész