EJEB: Tízezer euró kártérítést kapott az a román édesapa, akinek egészségi állapota miatt korlátozták a kapcsolattartását

Egyesületünk kérésére – támogatás keretében – fordították le azt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntést (a CÎNȚA kontra Románia esetet), mely arról szól, hogy a román édesapa kapcsolattartási jogát pszichiátriai betegsége miatt úgy korlátozták az édesanya felügyelete alatt lévőre, hogy a román hatóságok mellőzték a kérelmező gondozási képességeinek, és annak vizsgálatát, hogy veszélyezteti-e a négy éves kislányát.

A 18/06/2020. sz. 28 oldalas EJEB-ítélet a cikk alján letölthető, a verdiktből az alábbiakat emeljük ki.

Édesapa kérelme

  • A kérelmező panaszolta a kapcsolattartási jogok időtartamát és feltételeit. Azt állította, hogy a kapcsolattartás nem tette lehetővé a lányával való személyes kapcsolat fenntartását és fejlesztését, valamint a lány oktatásában való tényleges részvételét, s ezzel megsértették az Egyezmény 8. cikke által előírt, a családi élet tiszteletben tartásához való jogát.
  • A felperes-édesapa megismételte, hogy a lányával való kapcsolattartásának ideje heti két, kétórás találkozóra volt korlátozva, az anya jelenlétében. Állítása szerint ez a megállapodás nem tette lehetővé, hogy érdemi eszmecsere történjen közte és gyermeke között. A találkozókra este került sor, amikor a gyermek már fáradt volt. Ráadásul a találkozók mindig azzal zárultak, hogy ő és felesége vitatkoztak a válásukról. Úgy vélte, hogy ez a megállapodás káros mind a gyermek, mind saját maga mentális egészségére.
  • A kérelmező azt panaszolta, hogy gyermekével való kapcsolattartási jogaiban egészségi állapota, nevezetesen mentális betegsége miatt hátrányos megkülönböztetés érte. Az Egyezmény 8. cikkével együttesen értelmezett 14. cikkére épített, amelyre lényegében hivatkozott is.
  • A kérelmező azzal érvelt, hogy kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint egy mentális betegséggel nem rendelkező személy. Állapota miatt úgy ítélték meg, hogy gyermeke számára eredendő veszélyt jelent, anélkül, hogy értékelték volna a konkrét helyzetet, betegségének vagy tüneteinek alakulását.

Strasbourg főbb megállapításai

  • A felek között nem vitatott, és a Bíróság egyértelműen megállapítja, hogy a hazai bíróságok által a kérelmező gyermekével való kapcsolatáról hozott határozatok (lásd a fenti 13. és 16. pontot) a 8. cikk első bekezdése szerinti családi életének tiszteletben tartásához való jogába való beavatkozást vontak maguk után.
  • A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy nem terjesztettek be olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna azt az állítást, miszerint a kérelmező nem tudott volna gondoskodni lányáról. Megjegyzi továbbá, hogy a gyermekvédelmi hatóság, amely mindkét szülőt meghallgatta, jelentésében nem tett ilyen állításokat, csupán azt javasolta, hogy a bíróság vegye figyelembe a gyermek mindenek felett álló érdekét (lásd a fenti 11. bekezdést). A Bíróság a hazai bíróságok határozataiban nem talált olyan indokolást, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a hazai bíróságok kellően kivizsgálták volna (lásd a fent hivatkozott, X kontra Lettország, 102. és 106. bekezdések in fine) X azon kijelentéseit, melyek szerint a kérelmező nem képes gyermekéről gondoskodni (lásd fent 8. bekezdés in fine)
  • Annak ellenére, hogy nincs bizonyíték arra, hogy nem volt képes gondoskodni Y-ról, a hazai bíróságok korlátozták a kérelmező kapcsolatait a lányával. Ennek során legalább részben arra a tényre hivatkoztak, hogy mentális betegségben szenvedett (lásd fent, 13. és 16. bekezdés). Ugyanakkor nem adtak konkrét utalást arra, hogy ez a tény milyen veszélyt jelentett Y-ra.
  • A Bíróság foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a hazai bíróságok rendelkezésére állt a pszichiátriai kórház levele arról, hogy a kérelmező folyamatosan szedte gyógyszereit, és hogy a közelmúltban nem szenvedett mentális betegsége által okozott pszichiátriai dekompenzációs epizódot (lásd fent, 15. és 16. bekezdés). Megjegyzi továbbá, hogy a gyermekvédelmi hatóság megállapította, hogy Y-nak kötődése alakult ki életében az összes felnőtthöz, beleértve a kérelmezőt is, és jelentésében nem említette a lányával szemben esetlegesen elkövetett bántalmazást (lásd fent 11. pont). Ezzel összefüggésben a Bíróság a hazai döntésekben nem talál olyan objektív elemet, amely alátámasztaná azokat az állításokat, amelyek szerint a kérelmező mentális rendellenességei fenyegetést jelentenének gyermeke számára.
  • Ennél is fontosabb, hogy a Bíróság nem látja, hogy a kérelmező milyen bizonyítékokkal szolgálhatott volna a hazai bíróságok számára annak bizonyítására, hogy mentális állapota nem jelent veszélyt lánya biztonságára (lásd Kocherov és Sergeyeva v. Oroszország, 16899/13 sz., 111. bek., 2016. március 29. mutatis mutandis).
  • A Bíróság megállapította, hogy a kérelmező lányával való kapcsolatát korlátozó belföldi határozatok családi életének tiszteletben tartásához való, 8. cikk első bekezdése szerinti jogának megsértését jelentették (lásd fent 43. pont). Ebből következik, hogy a jelen esetben az Egyezmény 8. cikkével összefüggésben értelmezett 14. cikk alkalmazható.
  • Az egyezmény 8. cikke alapján felhozott panasz vizsgálata során a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező mentális betegségére való hivatkozást nem kísérte a jelenlegi állapotának valódi hazai értékelése (lásd a fenti 57. pontot). Valójában a hazai bíróságok határozataiban semmi nem utal olyasmire, ami jelezné a Bíróság számára a kérelmezőnek, gyermekére jelentett állítólagos kockázatát. Y-nal szembeni negatív viselkedésére vonatkozó állítások valódi értékelése sem történt meg (lásd a fenti 53–54. bekezdést). A Bíróság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a kérelmező mentális betegsége miatt fenyegetést jelentett, az eset konkrét körülményeinek és a családi helyzet további mérlegelése nélkül. Ebben a tekintetben az ügy eltér a Bíróság által az SS kontra Szlovénia esetben vizsgált helyzettől, ahol a kérelmező szülői jogait nem pszichiátriai diagnózisa alapján, hanem a gyermek gondozásának ebből következő képtelensége miatt szüntették meg, amelyet az eljárás során készített összes szakértői jelentés megerősített (lásd SS kontra Szlovénia fent hivatkozott 99. és 108. bekezdést, valamint a fenti 46. pontot).
  • A Bíróság megismétli, hogy megállapította, hogy a hazai bíróságok nem értékelték megfelelően a kérelmező mentális egészségi állapotát (lásd a fenti 57. pontot). Ezenkívül a Bíróság a hazai határozatokban nem talál olyan elemet, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a kérelmező mentális egészségi állapota releváns kérdés volt-e, melyet mérlegeltek (lásd a fenti 47. pontot). Ebben a tekintetben és a szubszidiaritás elvének ellenére (lásd a fenti 73. pontot) a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy a kérelmező mentális betegségben szenvedett, önmagában nem igazolhatja a gyermekeivel kapcsolatba lépő többi szülőétől való eltérő bánásmódot. A Bíróság különösen megjegyzi, hogy a belföldi döntések meghozatalakor a kérelmező rendszeresen szedte gyógyszerét, és az előző két évben nem voltak betegsége által okozott pszichiátriai dekompenzációs epizódjai, (lásd a fenti 15. pontot). Ennélfogva a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező gyermekével való kapcsolatának korlátozásával a hazai bíróságok megkülönböztetést tettek mentális egészségi állapota alapján, amelyhez nem szolgáltattak releváns és elegendő indokolást.
  • A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmezőnek nem vagyoni kárt kellett elszenvednie, amelyet nem lehet kizárólag a jogsértés megállapításával kompenzálni. Figyelembe véve a megállapított jogsértés jellegét és méltányos megítélését, a Bíróság 10 000 eurót ítél meg a felperesnek nem vagyoni kárként.

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!