Újabb jogerős apai elhelyezés a Budapest Környéki Törvényszéken

A történetet azon a ponton érdemes talán elkezdenünk, amikor anyuka rájött, hogy a férje egyébként egy átlagos közalkalmazott fizetésének legalább a négyszeresét kitevő, minden tekintetben hivatalos, törvényes keresete nem elég neki, hiszen volna ennél sokkal előnyösebbnek tűnő lehetősége is. Igaz, annak már akadnak nem kifejezetten kellemes velejárói is: naponta verik az ajtót a becsapott, kifosztott emberek, majd a rendőrség és persze a végrehajtó is, aminek következtében a fene nagy jólét csak úgy és csak addig képzelhető el, amíg egyikük számlájára sem kerül többé egyetlen fillér sem, és persze a nevükre sem kerül végrehajtás alá vonható vagyon. Az ilyen életmód egy darabig talán roppant izgalmas egy kalandvágyó anyuka számára, azonban egy bizonyos kor felett – amikor az ember már nyugalmat szeretne – megterhelővé válik.

És persze van még egy magvas probléma: a gyerek, illetve a mi esetünkben azután már nem is egy, hanem két gyerek. Mert hogy az ilyen életmód nem kifejezetten kedvez a gyermeknevelésnek, a gyermek erkölcsi, szellemi fejlődésének, későbbi szocializációjának. Anyuka mindenesetre „lecserélte” a mi apukánkat a külsejében és belsejében egyaránt több szinttel gyengébb, viszont fenemód nagy jólétet kínáló kvázi maffiózóra, majd apukának a következő e-mailt írta:

„Gondolom te is tisztában vagy vele, hogy nem lesz az a bíróság, aki elvenné tőlem a gyereket. Én meg azzal vagyok tisztában, hogy meg fogod kapni a bírói minimumot a láthatásokra. Pereskedhetünk még évekig, de az eredmény ez lesz.”

Ha dióhéjban akarnám közölni a lényeget, akkor mit is mondjak, hát dr. Bozsár Jusztina gödöllői bírónő nem várt meglepetést okozott anyukának, mert hogy szembesülnie kellett azzal: bizony lett olyan bíró, aki elvette tőle a gyermeket. Ennél jobban már csak akkor lepődött meg, amikor a napokban Dr. Csernok Emília tanácsa és a Budapest Környéki Törvényszék megismertette a zord valósággal, miszerint nem csak hogy akad olyan bíró, aki bizony elveszi tőle a gyermeket, de akad olyan másodfokú, 3 bíróból álló tanács is, aki ráadásul még helyben is hagyja az ilyen „eretnekséget”…

De talán nézzük nagyvonalakban, hogyan is sikerült anyukának találnia ilyen bírókat! Mert hogy bizony ő az, aki „megtalálta őket”, értsd: aki kitartó munkával szinte kikényszerítette belőlük – elérte náluk – ezt az eredményt.

Én akkor kaptam meg az ügyet, amikor egyszer csak kiderült, hogy – láss csodát! – apuka pedofil! Ráadásul még homo-pedo is egyben: a talán 3 éves kisfiával szeretné bekapatni a „kukiját”…

(Anyuka ugyan éveken át élt együtt apukával, korábban mégsem tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel, csak akkor jött rá hirtelen, amikor biztosítani kellett volna a kapcsolattartást apuka számára.)

A hamis pedofil vád természetesen megbukott, azonban ezzel az ürüggyel mintegy fél évig akadályozta a kapcsolattartást – zárta el hermetikusan a gyermeket az apjától – az anyuka.

Ideiglenes intézkedésben követelte a kapcsolattartás szüneteltetését, azonban dr. Bozsár Jusztina bírónőnek már akkor felállt a nem létező szőr is a hátán, amikor anyuka kiejtette a száján a pedofil vádat. Az első mondata az volt:

„Remélem nem tesz le ide az asztalomra egy Kugler Gyöngyi féle magánszakvéleményt?!”

(Ez a mondhatni már megszokott mozzanat ebben az esetben kimaradt: anyuka valamiért nem találta meg Kugler asszonyságot…)

A kérelmet a bírónő elutasította, ezt a döntést (is) helyben hagyta azután később a Csernok-tanács másodfokon azzal, hogy jól néznénk ki, ha egy anyukának elég lenne annyit mondania, hogy neki a gyerek azt mondta, hogy…, és ennyi elég is lenne ahhoz, hogy apukát – és persze vele együtt a gyermeket – megfosszák a kapcsolattartás jogától.

Később aztán a rendőrségi szakértő, azután pedig a perben kirendelt szakértő is egyértelműen kizárta azt, hogy megtörténhetett volna az első látásra/hallásra is életszerűtlen abúzus. E közben pedig elkezdtek záporozni anyukára a bírságok, és egymást követték a kapcsolattartás akadályozása miatt a rendőri intézkedések.

Az egyik ilyen esetben világos nappal – déltájban – anyuka és az új Tarzan anyaszült meztelenül „fogadta” az intézkedő rendőröket, már amennyiben fogadásnak lehet nevezni az obszcén, trágár mocskolódást és az intézkedő rendőrök súlyos megfenyegetését… És persze mindezt a gyermekek jelenlétében, azok szeme láttára. (Mert hogy ekkor már az új Tarzantól is volt egy gyermeke anyukának.) Hogy miért is lehettek déltájban mindketten meztelenek – mit is csinálhattak éppen (a gyermekek jelenlétében), amikor megérkezett a rendőrség -, azt legfeljebb találgatni tudjuk.

Mindenesetre nem lehetetlen, hogy az erre adott válasz arra is magyarázattal szolgálna, hogy a kisfiú agyában minek kapcsán született meg a pedofil vád alapját képező „kuki a szájban” képzettársítás, ami nyilvánvalóan nem természetes képzettársítás egy 3 éves kisfiú számára, akinek magától ilyesmi bizonyosan nem jutna eszébe…

De térjünk talán vissza az inkriminált tárgyaláshoz, mert anyukának a kapcsolattartás szüneteltetésén túlmenően volt még egy pazar ötlete, amivel nagyjából ki is rúgta maga alól azt a bizonyos sámlit. (Nyakában ugye azzal a bizonyos hurokkal…)

100.000Ft tartásdíj megfizetésére kérte kötelezni ideiglenes intézkedésben a mi apukánkat az új Tarzan akkor alig 1 hónapos gyermeke után is arra hivatkozva, hogy ugyan a gyerek vér szerint nem a férjétől való, de a házasság alatt született gyermekeket automatikusan a férj gyermekeinek kell tekinteni, így a tartásdíj igénye is jogszerű!

A bírónő csak nézte egy darabig maga előtt a pulpitust, majd csendesen jelezte: hagyjuk el a tárgyalót, pár perc szünetre van szüksége. Úgy 10 perc múlva folytattuk a tárgyalást azzal, hogy a bírónő közölte: anyuka igénye kétségkívül nem jogszabály ellenes, épp csak nincs olyan bíró, aki érdemben megítélné, vagy ha netán van is, az biztosan nem ő…

(Láss csodát: később a másodfok is így vélekedett anyuka briliáns ötletéről.) Hazafelé azt mondtam apukának: ez a per eldőlt, anyuka elvágta maga alatt a fát. Nekünk már semmit nem kell csinálnunk, anyuka adott nekünk egy királynőelőnyt (Lásd: sakk!), nekünk már csak arra kell vizsgáznunk, hogy nehogy elrontsuk, eljátsszuk az ajándékba kapott előnyt. Apuka elsőre nem értette, miért mondom ezt. Pedig egyszerű… Gyakorta kifogásoljuk a bírói pálya elnőiesedését, mondván, hogy a nők alapvetően mindent emocionális oldalról közelítenek meg, ami előnyös tud lenni bizonyos helyzetekben, de bizonyosan nem a bírói pulpitus mögött. Annyi előnye azonban a pulpitus mögött is van, hogy hiába próbálják elrejteni az érzelmeiket, kicsit is jobb megfigyelő azonnal látja rajtuk, hogy egy-egy kijelentés, magatartás milyen hatással van rájuk. Elég volt látnom a bírónő merev tekintetét, és már tudtam, hogy ez az anya örökre elvágta magát nála ezzel az eszement kérelemmel, ennek az anyának ez a bírónő bizonyosan nem fog odaítélni egy gyermeket.

(Azért tartott szünetet, hogy le tudjon higgadni, mert forrtak belül az indulatai!)

Ebben olyannyira nem tévedtem, hogy nagyjából egy évvel később – mert ugye amíg az új jövevény tekintetében nem született meg külön eljárásban az apaság vélelmének megdöntése, addig ebben a perben nem volt lehetséges a házasságot sem felbontani! –, miután a bírónő kihirdette az apuka javára szóló elsőfokú ítéletet – anyuka folyamatos kommentálása, nyomdafestéket olykor nem tűrő szavai, bunkóskodása közepette –, elmondta: most így utólag élete egyik legnagyobb hibájának tartja, hogy nem bírságolta meg azonnal félmillióra anyuka ügyvédjét, amikor annak volt bőr a képén előállni azzal, hogy apuka fizessen 100.000Ft tartásdíjat egy egy hónapos csecsemő után, aki ráadásul nem vitatottan nem az övé…

(Érdekes kérdés – amire már biztosan nem fogjuk megismerni a választ –, hogy vajon mit mondott volna erre azután a másodfok, mert dr. Dózsa Ernő bizonyosan fellebbezett volna a bírsággal szemben. A jogszabály szerint ugyanis az előadása hivatalosan az ügyfele előadásának minősül, az indítvány pedig bármennyire is elképesztő – és morálisan elítélendő! -, nem jogszabályi alap nélküli.)

Anyuka azután a fellebbezésében rátámadott mindenkire. Hibás volt a korábbi ügyvéd (dr. Dózsa Ernő) – később meg már az aktuális is (dr. Dencső Dávid) –, hibás volt az összes szakértő, a rendőrök, a gyámügyi előadók, a gyermekvédelmi szakemberek, a szomszédok – és persze mindenekelőtt a „képmutató” apuka –, egyvalaki volt szeplőtlen: ő…

Mint tudjuk, az ilyesmire Dr. Csernok Emília és tanácsa nem igazán vevő. Nem kifejezetten szeretik az ilyen, a körülmények áldozatává vált, amúgy persze tökéletes, hibátlan szülőket, sokkal többre becsülik a kevésbé tökéletes, gyarló átlagembereket. (Mert ezeket tartják hitelesnek. És igazuk van!)

Anyuka felelősség-hárítására a másodfokú bíróság így reagált:

„A felperes fellebbezésében foglalt azon hivatkozás, hogy a korábbi jogi képviselője tanácsára tette meg az adott lépéseket, annak következményei alól nem mentesíti. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a felperes terhére az elidegenítés körében a büntető eljárás indítását, illetőleg az alperes ellehetetlenítése körében azt, hogy a felperes által sem vitatottan, a nem az alperestől származó Erik utónevű gyermekkel kapcsolatban szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése, illetőleg gyermektartásdíj iránt is kereseti kérelmet terjesztett elő.”

Anyuka több ezer oldal szószporítással árasztotta el a Csernok-tanácsot és azzal próbálta cáfolni az együttműködése hiányára, illetve az elidegenítési szándékára tett szakértői és bírói (elsőfokú ítéleti) megállapításokat, hogy egyenesen megígérte: a jövőben majd jó kislány lesz! Mostantól abszolút együttműködő lesz, az eddiginél hajlandó sokkal szélesebb kapcsolattartást biztosítani, mindent akár többszörösen is pótolni.

Mit mondhatnék: anyuka ugyan kívülről fekete, belülről azonban a szőkénél is szőkébbnek bizonyult… Annyi esze nem volt, hogy felismerje: a bíróság az ítéletét nem a majdani jövőre vonatkozó ígéretekre, hanem az ítéletig felhalmozódott adatokra, tényekre, tapasztalatokra alapozza. Ahogy azt sem mérte fel, hogy amennyiben ígéretet tesz arra, hogy megváltozik – hogy a jövőben majd minden szép és jó lesz -, azzal éppen azt ismeri el, amit cáfolnia lett volna szükséges: hogy eddig mit művelt. Erre a jövőre vonatkozó ígérgetésre a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében így reagált:

„A felperes fellebbezésében foglaltak is azt támasztják alá, hogy korábban a kapcsolattartások biztosítása során nem megfelelően járt el, hiszen a nyilatkozata szerint a jövőben mindenképpen az együttműködésre törekszik az alperessel, hajlandó a jelenleginél bővebb és rugalmasabb kapcsolattartást biztosítani, a személyes kapcsolattartáson kívül skype-os, telefonos kapcsolattartást is biztosítani kíván és a pótlások tekintetében is szélesebb körű együttműködést vállalt (fellebbezés 3.oldal). A felperes fellebbezésében (4. oldal) hivatkozott túlféltés is erre utal, illetve az is, hogy ígéretet tett arra, hogy a jövőben más hozzáállást tanúsít a gyermek betegsége esetén.

„Önmagában a felperes fellebbezésében tett ígérete nem ad alapot az elsőfokú bíróság részítéletében foglaltak megváltoztatására. A felperes, mint az életközösség megszűnését követően a gyermeket saját háztartásában gondozó szülő köteles elősegíteni a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás fennmaradását és felelős a kapcsolattartás eredményes megvalósulásáért.”

Idézzük talán fel még egyszer anyuka fölényes magabiztosságát:

„Gondolom te is tisztában vagy vele, hogy nem lesz az a bíróság, aki elvenné tőlem a gyereket. Én meg azzal vagyok tisztában, hogy meg fogod kapni a bírói minimumot a láthatásokra. Pereskedhetünk még évekig, de az eredmény ez lesz.”

Mi tagadás, a pereskedés valóban „még évekig” tartott, az eredményben viszont anyukának csalatkoznia kellett. És ez bizony – ígérhetjük azt felelősséggel szimpatizánsainknak éppúgy, mint ellenlábasainknak! –a jövőben sem lesz [ehhez hasonló esetekben] másképp...

Kalmár László György

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!