A szülői elidegenítés első fő jellemzője a „befeketítési hadjárat“, mely jelenség a gyermek által elutasított, „utált” szülő iránti látásmódjával kapcsolatos.
A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete és kifejtése cikksorozat első része.
Dr. J. Michael Bone pszichiáter írása a szülői elidegenítéssel kapcsolatos tünetekről egy nyolc részes cikksorozatban. Bevezető rész.
A szülői elidegenítés fogalmát definiálhatjuk úgy, mint olyan szándékolt kísérlet, melynek célja, hogy az egyik szülő éket verjen a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolatba.
A gyermek és szülő közötti elidegenedést a fentiekkel ellentétben számos, külső befolyásolás nélküli, közvetlen az érintettek között fennálló konfliktus előzi meg.
Cikkünk a szülői elidegenítés és az elidegenedés közötti különbségekre hívja fel a figyelmet.
A WHO elismerte a szülői elidegenítést, mint a gyermek egészségi állapotát befolyásoló körülményt és mentális rendellenességet.
Az Alkotmány deklarálja azt az alapelvet, miszerint a törvény előtt minden ember egyenlő, az alapvető jogokat megkülönböztetés nélkül - beleértve a nemi megkülönböztetést is - mindenki számára biztosítja. Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ezen kívül mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
A szülői elidegenítéssel való megküzdés kulcsa a több irányú, rendszerszintű változtatások bevezetése.
A szülő és a gyermek kapcsolattartásának zavartalansága - függetlenül a családjog részletes szabályozásának tényétől - személyiségi jogi alapon is vizsgálandó.
BDT2018. 3822. döntés teljes hosszában letölthető
Amennyiben egy gyermek bántalmazás, molesztálás áldozata, akkor nem jelenthető ki, hogy a gyermek elidegenített – fogalmazza meg Dr. Amy J. L. Baker kutató, pszichológus.
Ezt azért fontos kimondani, mert így meg tudjuk akadályozni, hogy egy gyermeket újra egyesítsünk egy abuzáló szülővel.
Fontos azonban azt is tudni, hogy a gyermekek alapvetően nagyon ritkán fordulnak el a saját szüleiktől, maga a gyermek önmagától nem utasítja el a szülőt, még akkor sem, ha az bántalmazó.
Melyek azok a viselkedésminták, amelyek egy gyermek elidegenítettségére utalnak? Hogyan viselkednek ezzel szemben a bántalmazott gyermekek?
Igaz történet. Személyesen maga az érintett, Kevin osztotta meg élete eseményeit, aki a Szülői Elidegenítés áldozata volt gyermekként.
A nőmozgalmak, illetve apaellenes csoportok már hosszú évek óta küzdenek a szülői elidegenítés (PA) és a szülői elidegenítési szindróma (PAS) elméletének elismerése ellen. Ez a küzdelem számos formát öltött az évek folyamán, de leginkább az Amerikai Pszichiáterek Egyesülete (APA) által kiadott Mentális Zavarok Statisztikai Kézikönyve és Diagnosztizálása (DSM) lapjain keresztül éleződik ki. Azok, akik a PAS elismertetése ellen dolgoztak, mindent megtettek azért, hogy a DSM legfrissebb, jelenleg érvényben lévő ötödik kiadásából kimaradjon ez az elmélet.
Vesztettek. A tudomány győzött. Barbara Kay egyik írásában arról informál bennünket, hogy a PAS megnevezés továbbra sem szerepel a DSM-V-ben, azonban a szülői elidegenítés koncepciója amennyire csak lehet belekerült, anélkül hogy konkrétan PAS-nak neveznék.
Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.
