Apák az Igazságért Kh. Egyesület

A jelen írás egy 8 részes cikksorozat bevezető része, melynek szerzője J. Michael Bone, Ph.D.
Dr. Bone szülői elidegenítés terén szerzett szakmai tapasztalata több, mint 25 éves múltra tekint vissza. Pályafutását pszichiátriai szakemberként kezdte, jelenleg tanúszakértő, családterapeuta, mediátori és tanácsadói tevékenységet lát el szülői elidegenítésben érintett családok számára. Jogvitás ügyekben konzultációkat tart jogi szakemberek, ügyvédek, szülők részére. Meggyőződése, hogy az elidegenítéses esetekben az igazi áldozatok a gyermekek és ezeket az eseteket egészen más eszköztárral kell kezelni, feloldani, mint az elidegenítés nélkülieket. Munkája és szakértelme országos és nemzetközi szinten is elismert. Társ-alapítója a 2017. márciusában létrehozott Szülői Elidegenítési Szakértők Országos Szövetségének National Associaton of Parental Alienation Specialists (NAOPAS).

Az angol nyelvű cikksorozatot Szarka Levente fordította, forrásmegjelölések az egyes cikkek végén találhatók.

A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete

J. Michael Bone, Ph.D

A szülői elidegenítés nyolc tünetének kifejtését megelőzően szeretnénk megosztani a történetét annak, hogyan sikerült megállapítania Richard Gardner-nek a tünetek jellemző vonásait. Ahogy azt valószínűleg sokan tudják, Richard Gardner egy pszichiáter volt, aki leginkább New Yorkban és New Yersey-ben praktizált pszichiátrián.

Ami talán már kevésbé ismert róla, hogy még azelőtt nemzetközi hírnévre tett szert a gyermekekkel kapcsolatos kutatásainak és tanulmányainak köszönhetően, mielőtt bármit is írt volna arról, amit később Szülői Elidegenítési Szindrómaként (PAS) nevezett el. Ezt megelőzően úttörő szerepet játszott olyan alapelvek felállításában, melyek nélkülözhetetlen fontosságúnak számítanak a gyermek-pszichiátria területén és olyan eszközöket dolgozott ki, mint például a játékterápia és rengeteg olyan interaktív játékot a gyermekekkel, amelyek segítenek a diagnosztizálásban, valamint gyógyító, terapeutikus célokat szolgálnak.

Gardner tevékenysége előtt ilyen technikák és eszközök nem léteztek ezeken a területeken. Ő volt a megalkotójuk és az egész világ becsülte ezeket a munkákat.

1984-ben, kutatásainak eredménye nyomán arról írt, hogy a gyerekek hajlamosak hazudni azt illetően, hogy pontosan mi történt velük, különösen a szüleik válásával összefüggésben. "Ez a kijelentés hirtelen támadások célpontjává tette" - fogalmazta meg Richard Warshak „A szülői elidegenítés nemzetközi kézikönyve” előszavában. Ettől kezdve Gardnert sok helyről alaptalan és valótlan támadások érték.

Fontos megjegyezni, hogy Gardner elismerte, hogy a gyermekek áldozatai lehetnek bántalmazásnak, ami mindig komoly trauma. Rendszeresen írt a pedofília mély pszichopatológiás vonatkozásairól és egyértelműen azt mondta, hogy elítélendő módon néhány gyermek áldozata lehet ezeknek a vállalhatatlan tetteknek. Mindazonáltal ő volt az első aki kimondta, hogy a gyermekek - megfelelő nyomás és külső befolyás hatására - állíthatnak olyan dolgokat is, amelyek egyszerűen nem történtek meg velük. Azt is elismerte, hogy ez csak egy lehetőség. Ettől kezdve rengeteg kutatás folyt ezen állítások valóságtartalmának alátámasztására.

A gyermekek meglehetősen könnyen hajlamosak hazudni, ha „megfelelő” környezetbe kerülnek, mint amilyen speciális helyzet a gyermekelhelyezési vita. Ez nem jelenti azt, hogy mindenféleképpen hazudnak, csak azt, hogy előfordulhat. Noha ez mára meglehetősen elfogadott nézet a sok kutatásnak köszönhetően, nem volt ennyire elfogadott, mikor Gardner 1984-ben publikálta az első cikkét a PAS-ról.

Szerencsésnek tartom magam, hogy ismerhettem és dolgozhattam Dr. Gardner-rel, sőt kiváltság volt társszakértőként dolgozni vele, ahol egészen közelről megfigyelhettem a technikáját és éles megfigyelőképességét.

Ami nagyon egyértelmű volt mindenki számára aki vele dolgozott, hogy különösen jó klinikusi meglátása volt, melyet megszámlálhatatlan évnyi gyakorlat és tanulás egészített ki. Ennek a klinikusi látásmódnak köszönhető, hogy elkezdett feljegyzéseket készíteni azokról a dolgokról, amelyeket azokban az esetekben tapasztalt, amikor a szülői elidegenítéssel találkozott.

Ez a klinikusi szemlélet és a széleskörű tapasztalatok vezettek oda, hogy az elidegenítést jellemző nyolc tünet kezdett megformálódni előtte. Azt is megtapasztalta, hogy az elidegenítés egy folyamat és annak előrehaladtával párhuzamosan több és több tünet bizonyítja a jelenség létét, egészen addig a súlyos formáig, ahol az összes megjelenik. Más szóval, látta annak a jelenségnek a folyamatát, amely alapján az feltérképezhető vált és aminek a jövője megjósolható lett.

Ez a nyolc tünet a főbb jellemzője annak, amit a későbbiekben Szülői Elidegenítési Szindrómaként (PAS) aposztrofált.

A cikksorozat következő részeiben az alábbi a tüneteket tekintjük át:

1. A befeketítési hadjárat
2. A célszülő elutasításának gyenge és abszurd okai
3. Az ambivalencia hiánya
4. A független gondolkodó jelensége
5. Az elidegenítő szülő reflex-szerű támogatása a szülők közötti konfliktusban
6. A bűntudat érzésének hiánya az elidegenített szülővel szembeni durva viselkedés során
7. A kölcsönvett szövegkönyv megléte
8. Az ellenségesség kiterjesztése az elidegenített szülő családjára és barátaira

Forrás: http://www.jmichaelbone.com/blog1/the-8-symptoms-of-parental-alienation-... cikk bevezető része.

Fordította: Szarka Levente