A célszülő elutasításának gyenge és abszurd okai - PAS 2. rész
"A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete és kifejtése" cikksorozat második része
A második tünet, melyet Richard Gardner 1984-ben az elidegenítés kapcsán lejegyzett, az a gyermek által kifejezett, a szülő visszautasításának alátámasztására szolgáló gyenge vagy komolytalan indokai.
Ez a tünet tipikusan azt mutatja, hogy a gyermek triviális okokat hoz fel arra vonatkozóan, hogy miért nem szeretne az általa „nem kedvelt” szülővel találkozni. Amennyiben a szülői elidegenítés a válás során megjelenik, a gyermeket mindig megkérdezik arról, hogy miért nem szeretne a korábban szeretett szülőjével találkozni. Ami Gardner-nek ezzel kapcsolatban feltűnt, hogy ilyenkor a gyermekek mindenáron valamilyen indokot keresnek az elutasító érzéseik megmagyarázására.
Mivel az elsődleges és valódi indok az elidegenítő szülő általi befolyásolás és az ő elvárásainak való megfelelési kényszer (melyet a gyermekek természetesen nem kívánnak beismerni), gyakran olyan indokokat hoznak fel, amelyek nem sok összefüggést mutatnak azzal kapcsolatban, hogy a különélő szülőt látni sem szeretnék.
Más szóval, meglehetősen bugyuta indokokat adnak a gyerekek egy ilyen komoly viselkedés alátámasztására. Ilyenek lehetnek például, amikor rendre nem szeretik a különélő szülő által készített ételeket, vagy nem szeretik az otthonát, vagy úgy gondolják a szülő túlságosan "faragatlanul" beszél, vagy állandóan vidámparkba szeretne menni, vagy egyszerűen nem szeretik ahogy öltözködik, utálják a másik szülő kedvenc zenéit és még sorolhatnánk.
Ha továbblépünk és az elidegenítés sokkal súlyosabb formáit nézzük, akkor a cél érdekében gyakran hamis vádak is megjelennek a célszülővel szemben. Ilyenkor forgatókönyvszerűen hamis bántalmazással vagy szexuális zaklatással igyekeznek vádolni és távol tartani a célszülőt, ezzel indokolva azt, hogy miért nem találkozhat a gyermekével.
Mindazonáltal, még akkor is, amikor az elutasításnak ilyen súlyos indokai merültek fel, megfigyelhető volt, hogy ezeket a súlyos vádakat megelőzték az elutasítás abszurd, gyenge és komolytalan indokai, melyekkel a gyermek a viselkedésére magyarázatot adott.
Mint legtöbb esetben lehetnek kivételek itt is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a súlyosabb indokok kezdenek megjelenni, a háttérben mindig valami egyszerű, triviális okok is felfedezhetők voltak. A gyermek vizsgálatakor - aki valótlanságot állít azzal, hogy a szülője bántalmazta - megjelennek a gyenge és komolytalan magyarázatok is az elutasításra. Ez utóbbiak az elidegenítési folyamat első szakaszában töltenek be dominánsabb szerepet és később, amikor az elidegenítés nagyobb sebességbe kapcsol, a vádak is tipikusan komolyabbak lesznek.
Ahol a vádak annyira komollyá válnak, hogy bírósági, rendőrségi beavatkozás szükséges, a figyelem nagy részét már csak a súlyos vádak kapják. A gyenge és komolytalan indokok mindvégig a háttérben maradnak, hiszen a komolyabb vádak elvonják a legtöbb, vagy akár az összes figyelmet.
Forrás: http://www.jmichaelbone.com/blog1/the-8-symptoms-of-parental-alienation-... cikk 2. része.
Szerző: J. Michael Bone, Ph.D
Fordította: Szarka Levente
Lektorálta: Pénzes Ilona
A cikksorozatunk előző része: A befeketítési hadjárat
A cikksorozatunk következő része: Az ambivalencia hiánya
