Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pkf.50.355/2024/3. számú végzése cáfolja azon széles körben elterjedt tévhitet, miszerint a három év alatti gyermek csak a gondozószülő lakásában tarthat kapcsolatot a különélő szülőjével: „Nem értett egyet ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésében tett azon megállapítással, miszerint a bírói gyakorlat három éven aluli gyermek esetén a kapcsolattartás helyeként a gondozó szülő mindenkori lakását jelöli ki. Ilyen bírói gyakorlat nincs: valamennyi esetben a kapcsolattartási jog teljes tartalmából [Ptk. 4:180. § (1) bekezdés] – mely magában foglalja a gyermek tartózkodási helyéről rendszeresen meghatározott időtartamra történő elvitelét is – kell kiindulni és a Ptk. 4:181. § (2) bekezdésében meghatározott szempontokat valamint általában a gyermek érdekeit kell mérlegelni a kapcsolattartás rendjének meghatározása során. Ez minden esetben más és más, erre vonatkozóan ekként ilyen általánosító bírói gyakorlat nem alakulhat. A bíróság a korai életkorban rendszerint mérlegelés tárgyává azt teszi, mint jelen esetben is, hogy a gyermekeknek fogantatásuktól, illetőleg születésüktől fogva milyen kapcsolata van a különélő szülővel, milyen gyakorisággal, körülmények között találkozhattak, ekként közöttük mennyire tudott a kötődés kialakulni; a gyermek anyatejes táplálású-e, az milyen gyakorisággal történik; továbbá van-e a kapcsolattartásra jogosult oldalán olyan objektív vagy szubjektív körülmény, amely a gyermek érdekében az elvitel jogával való kapcsolattartás mellőzését indokolja”.

Tehát nincs olyan általános érvényű bírói gyakorlat, amely automatikusan az anya (vagy a gondozó szülő) lakását jelölné ki a kapcsolattartás helyszínéül a három év alatti gyermek esetében. A bíróság nem egy életkorhoz kötött szabályt alkalmaz, hanem minden esetben egyéni mérlegelés alapján, a gyermek valós érdekeit vizsgálva dönt a kapcsolattartás módjáról és helyszínéről.