Magyarországi Apátlanítás

Magyarország elmarasztalása, kiskorúval való kapcsolattartás tárgyában

Németh Zoltán Magyarország elleni ügye (29.436/05. sz. ügy) *

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1998. június 23-án a kérelmező és felesége házasságának felbontása miatt a kérelmező 1993. júliusában született gyermekét az anyánál helyzete el. A kérelmező ezt követően nem tudott a fiával kapcsolatot tartani, mert az anya vonakodott átadni a gyermeket. A szülők az apa 1999 nyaráig esedékes látogatásokat érintő kapcsolattartási joga tekintetében egyezséget kötöttek, amelyet a Fővárosi Bíróság 1999. január 8-án jóváhagyott. A megállapodás szerint a kérelmező jogosult volt a fiát látni minden második szombat reggel 9-től este 6-ig, a húsvéthétfőn ugyanazon órákban, és a nyári szünetben július 7-től 14-ig és augusztus1-től 14-ig. A kérelmező 2000. május 26-áig csak néha-néha láthatta a fiát, mert az anya a legtöbb esetben megtagadta a megállapodás teljesítését; ettől az időponttól kezdve pedig teljesen elzárta a gyermektől.

A kérelmező ettől az időponttól kezdve többször is panasszal fordult a helyi gyámhatósághoz, és kérte, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy kapcsolattartási jogát gyakorolni tudja. Az illetékes Budapesti XV. Kerületi Gyámhivatal 2000. június 16-án és július18-án meghallgatta mindkét szülőt, felhívta az anyát, hogy tegye lehetővé, hogy a kérelmező láthassa a fiát, és bírságot szabott ki rá; ez utóbbit később elengedték. Az ügyet 2001 januárjában áttették a Budapesti XIII. Kerületi Gyámhivatalhoz. Az anyát – mivel a 2001. júliusi felhívást sem teljesítette 2001. augusztus 13-án 10.000,-forintra, majd 2001. október 18-án további 30.000,-forintra bírságolták meg. A Budapesti XV. Kerületi Gyámhivatal 2001 decemberében megszüntette a Budapesti XIII. Kerületi Gyámhivatal által kezdeményezett, a gyermek védelembe vétele iránt eljárást, megállapítva, hogy a gyermek védelembe vételére nincs ok. A gyermekjóléti szolgálat felvette a kapcsolatot a szülőkkel, hogy megoldást találjanak a helyzetre. Az anya otthonában készített környezettanulmány megállapította, hogy az ideális a gyermek felneveléséhez, aki szeretetteljes kapcsolatban áll az anyjával, ugyanakkor hangsúlyozta a gyermek és apa közötti kiegyensúlyozott kapcsolat fontosságát és szükségességét.

Mivel a kérelmező 2000 májusa óta nem tudott kapcsolatot tartani gyermekével, különböző hatóságokhoz fordult panasszal, mindhiába. A gyámhatóság ezután kapcsolatba lépett egy nevelési tanácsadóval, aki egy, a látogatások megkönnyítésére szakosodott alapítvány segítségét ajánlotta, ezért elrendelte, hogy a 2002. február 16. és május 11. közötti időszakra tervezett rendszeres látogatásokra az alapítvány telephelyén kerüljön sor. Úgy tűnik, hogy ebben az időszakban a kérelmező és fia között volt valamilyen kapcsolat. A kérelmező fiával való kapcsolatát megvizsgálták és harmonikusnak találták. Ezt követően 2002. június 10-én a gyámhatóság mindkét szülőt meghívta egy békéltető tárgyalásra, ez azonban sikertelennek bizonyult. Az apa környezetét is megvizsgálták, és megállapították, hogy a látogatások lebonyolítására alkalmas. A hatóság az apa és a gyermek közötti kapcsolattartás időtartamának fokozatos meghosszabbítását ajánlotta. A gyámhatóság 2002. augusztus 16-án egy új kapcsolattartási rendet dolgozott ki, és ismételten figyelmeztette a szülőket ismét e rendelkezések tiszteletben tartására. Az anya azonban továbbra is megtagadta a gyermek átadását. A kérelmező különféle hatóságoknál előterjesztett, a jogai érvényesítése érdekében szükséges intézkedések megtétele iránti ismételt panaszait követően, a Budapesti XI. Kerületi Gyámhivatal 2004. március 30-án ismét figyelmeztette az anyát, és 2003-ban nem biztosított látogatásra vonatkozó kilenc különálló határozatban összesen 260.000,-forint bírságot szabott ki rá, majd 2004. június 23-án kezdeményezte a gyermek védelem alá helyezését. Ezt követően, 2004. szeptember 15-én a gyámhatóság az 1999. és 2003 között elmulasztott látogatások miatt további 100.000,-forint bírságot szabott ki. A gyámhatóság 2004 folyamán két ízben is elrendelte karhatalom igénybevételét; ezt követően a kérelmezőnek az év végéig sikerült találkoznia a fiával.

A kérelmező 2002 februárjában a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt keresetet indított a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt, és ideiglenes intézkedésként kérte a gyermek nála való ideiglenes elhelyezését. Mivel ezt követően semmilyen intézkedés nem történt, panasszal élt az állampolgár jogok országgyűlési biztosánál. A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 2005. március 23-án végül elutasította a kérelmező keresetét és a fentebb említett alapítványon keresztül történő a kapcsolattartás elrendelése iránti kérelmét elutasította

Az Ifjúsági, Családügyi és Szociális Minisztérium 2005 áprilisában – a további fellebbezés lehetősége nélkül – hatályon kívül helyezte a Budapesti XI. Kerületi Gyámhivatal határozatait, ezáltal törölve a bírságokat és a gyermek védelembe vételét kezdeményező végzést. A minisztérium megállapította, hogy a gyámhatóság határozatai jogszabálysértőek voltak, és megszüntette a kérelmező kapcsolattartási joga 2004. március 1-je előtti gyakorlásával kapcsolatos közigazgatási eljárásokat. Mindazonáltal utasította a gyámhatóságot, hogy tegyen hatékony intézkedéseket a kérelmező jogainak biztosítása érdekében, használva a bírság kiszabásán kívül rendelkezésére álló egyéb eszközöket is. A minisztérium határozatában kárhoztatta az elsőfokú hatóságok bírságok kiszabásában majd törlésében, a védelembe vétel iránti kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezés, a gyermekelhelyezési perbe az apa oldalán való beavatkozás hiányában megnyilvánuló következetlenségét, a másodfokú hatóságoknak a hatékony jogalkalmazást akadályozó intézkedéseit és mulasztásait és megállapította, hogy a kapcsolattartási jog érvényesítése körében az eljárt hatóságokat „vitathatatlanul” mulasztás terheli. A kérelmező kezdeményezte a Legfőbb Ügyészségtől a minisztérium határozat törvényességi felülvizsgálatát; a Legfőbb Ügyészség 2005. augusztus 25-én megállapította, hogy a szóban forgó határozat volt jogszabálysértő, és erről értesítette a minisztériumot. A kérelmező kapcsolattartási jogait a minisztérium határozatának meghozatalát követően sem tudta gyakorolni. Számos végrehajtási eljárást kezdeményezett, amelyekben az anyára párszor kiszabták a törvényben meghatározott legnagyobb összegű bírságot. Ettől kezdve – úgy tűnik – a kérelmező semmilyen kapcsolatot sem tudott fenntartani a fiával.

A kérelmező 2004. január 10-én büntetőfeljelentést tett az anya ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2007. szeptember 5-én az anyát bűnösnek találta, és pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet indokolásában a bíróság hangsúlyozta, hogy: "[a] gyermek erkölcsi fejlődését nemcsak az úgynevezett erkölcstelen magatartás veszélyezteti … hanem az is, ha megfosztják a gyermeket az egészséges erkölcsi fejlődés lehetőségétől. Ilyen annak az anyának az a magatartása is, aki annak a ténynek a tudatában – amelyről a gyermek is tud –, hogy az apa csak meghatározott időpontban gyakorolhatja kapcsolattartási jogait, tudatosan megsérti ezt a jogot azzal, hogy az említett időpontra a gyermek számára vonzó vidéki program szervez egy olyan helyre, ahonnan az apa távol van … Az anya bevonta a gyermeket az apával való konfliktusába, tájékoztatta a bíróságon az apa ellen vagy által indított perekről, becsmérlő megjegyzéseket tett rá, így érzelmileg negatív hatást gyakorolt a vele együtt élő, és ezért tőle fokozottan függő gyermekre.” Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a kérelmező: „… maga sem vitatta, hogy bizonyos alkalmakkor a kapcsolattartás a saját mulasztása miatt hiúsult meg”.

A kérelmező – az Egyezmény 8. cikkére hivatkozással – fiával való kapcsolattartásának megakadályozását sérelmezte, valamint azt, hogy a hatóságok a kapcsolattartási jogának érvényesítése érdekében tett intézkedései elégtelenek voltak.

A Bíróság először is megjegyezte, hogy az Egyezmény 8. cikke értelmében vett „családi élet” alapvető eleme a szülő és gyermek együttléte. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a 8. cikk alapvető célja az, hogy megvédje az egyént a hatósági szervek önkényes beavatkozásától. A családi élet hatékony „tiszteletben tartása” azonban magában rejthet tevőleges kötelezettségeket is. E kötelezettségek magukba foglalhatják olyan intézkedések elfogadását, amelyek biztosítják a családi élet tiszteletben tartását még az egyének közötti kapcsolatok körén belül is, ideértve mind a szabályozási keretek kialakítását, mind konkrét lépések végrehajtását. Mind a tevőleges, mind a tartózkodási kötelezettség körében figyelembe kell venni az egyén és a közösség versengő érdekei között megteremtendő egyensúlyt és az állam mérlegelési jogkörét.

A 8. cikk magában foglalja a szülőnek jogát a gyermekével való újraegyesítését célzó eszközökre, a szülő, a nemzeti hatóságok kötelezettségét, hogy alkalmazzák ezeket az eszközöket. Ez vonatkozik azokra az esetekre, amikor a gyermekekkel kapcsolatban a szülők között merül fel vita. A Bíróság észrevételezte, hogy bár a nemzeti hatóságok kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ilyen együttműködést, de a kényszerítés alkalmazásának kötelezettsége e körben korlátozott kell, hogy legyen, mivel minden érdekelt érdekeit, jogait és szabadságait figyelembe kell venni, különösen a gyermek legjobb érdekét, és az Egyezmény 8. cikke alapján őt megillető jogokat. Ha a szülővel való kapcsolat fenyegetheti ezeket az érdekeket vagy korlátozhatja ezeket a jogokat, akkor a nemzeti hatóság feladata, hogy azok között igazságos egyensúlyt teremtsen. A döntő az, hogy vajon a nemzeti hatóságok az adott ügy különleges körülmények között ésszerűen megkövetelhető minden szükséges lépést megtettek-e az újraegyesítés megkönnyítése érdekében. Ebben az összefüggésben, az intézkedés megfelelőségét a végrehajtás gyorsasága alapján kell megítélni, mivel az idő múlásával helyrehozhatatlan károkat okozhat a gyermek és a különélő szülő kapcsolatában. Végül a Bíróság úgy ítélte, hogy bár a gyermekkel szembeni kényszerítő intézkedések nem kívánatosak ezen a kényes területen, az együtt élő szülő jogsértő magatartása esetén a szankciók alkalmazása nem zárható ki.

A Bíróság elismerte a nemzeti hatóságok erőfeszítéseit a kérelmező kapcsolattartási jogainak érvényesítése érdekében, és tudatában volt annak, hogy a kapcsolattartás rendezésének nehézségei nagymértékben a szülők közötti gyűlöletnek köszönhető. Mindazonáltal a Bíróság nem fogadta el, hogy a tényleges kapcsolattartás iránti döntések és intézkedések meghiúsulása miatt a felelősség a kérelmezőt terheli tudható be. Igaz, hogy a hatóságok intézkedéseket tettek a kérelmező kapcsolattartási jogainak érvényesítése érdekében, ideértve a figyelmeztetéseket, nevelési tanácsadó segítségét, a békéltető tárgyalás megszervezését, az anya elleni büntetőeljárás lefolytatását, és a bírságok kiszabását. Ezek az intézkedések azonban hatástalannak bizonyultak, vagy nem voltak elég gyorsak, így előidézve azt a helyzetet, hogy az apa évekig (2000 májusa és 2002 februárja, valamint 2002 májusa és 2004 márciusa között – nem találkozott a fiával.

A Bíróság megismételte, hogy általában a nemzeti hatóságok jobb helyzetben vannak az ilyen helyzetekben követendő eljárás megítélésére, és a Bíróság rendszerint csak akkor állapítja meg a 8. cikk megsértését, ha az alkalmazott intézkedések elégtelensége nyilvánvaló. Ugyanakkor az állami hatóságok nem teljesítik kötelezettségeiket, ha a nemzeti hatóságok maguk is elismerik, hogy az alkalmazott eljárások nem voltak kielégítőek, mégsem orvosolják az ilyen hiányosságokat, vagy ha maguk is hozzájárultak az egyébként kielégítő intézkedések végrehajtásának elmaradásához. A Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy a hatóságok hatékonyan használták fel a rendelkezésükre álló eszköztárat, a minisztériumnak a követendő lépésekre vonatkozó kifejezett utasításai ellenére. A Bíróság kiemelte különösen, hogy a gyermeket nem helyezték el ideiglenesen a kérelmezőnél, nem kezdeményeztek közvetítői eljárást és nem avatkoztak be a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti eljárásba, sőt, a hatóságok visszavonták a kiszabott bírságokat, amelyek elvileg alkalmasak lettek volna a kérelmező kapcsolattartási jogai érvényesítésére, és két alkalomtól eltekintve a nem biztosítottak karhatalmat a látogatás lebonyolításához. A Bíróság tudatában van annak, hogy ezen a területen korlátozni kell a kényszert. Ugyanakkor az egyetlen időszak, amikor a kérelmező jogainak gyakorlás zavartalannak tűnt, 2004 márciusától 2005 áprilisáig tartott, amikor a hatóságok kétszer is karhatalmat vett igénybe a láthatás biztosításához.

A Bíróság ugyancsak megjegyezte, hogy az illetékes gyámhatóság csak 2004 szeptemberében döntött az 1999 és 2003 elmulasztott láthatás szankcióiról, így megsértette a kellő gyorsasággal cselekvés kötelezettségét. Az egyetlen alkalom, amikor úgy tűnik, hogy a helyzet javult, az volt, amikor az ügy 2004-ben átkerült a Budapesti XI. Kerületi Gyámhivatalhoz. Ez számos bírságot szabott ki, kezdeményezte a kiskorú védelembe vételét és segítséget nyújtott a látogatásokhoz. Az Ifjúsági, Családügyi és Szociális Minisztérium azonban 2005 áprilisában hatályon kívül helyezte ezeket az intézkedéseket, állandósítva azt a helyzet, hogy a kérelmező nem tud kapcsolatot tartani a gyermekével.

A fentiekből a Bíróság csak arra következtethetett, hogy az illetékes hatóságok – tekintettel az érintett érdekekre – nem jártak kellő gyorsasággal és nem tettek meg minden ésszerű erőfeszítést az újraegyesítés megkönnyítse érdekében. Éppen ellenkezőleg, a hatóságok tétlensége a kérelmezőre hárította az időigényes, és végső soron eredménytelen jogorvoslatok igénybevételének terhét. A hatóságok évekig eltűrték az anya jogellenes cselekményeit, amelyeket meg kellett volna akadályozniuk. Ennek megfelelően a Bíróság megállapította, hogy az illetékes hatóságok mérlegelési jogköre ellenére a kérelmező kapcsolattartási joga érvényesítésének elmaradása az Egyezmény 8. cikkében biztosított családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésének minősül, és a kérelmező javára 20.000,-Euro nemvagyoni kártérítést ítélt meg.

* Az ítélet 2011. szeptember 14-én vált véglegessé.

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.


 06 80 630155

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!