Az egyszülős "család" egészségtelensége
Számos, szakmailag megalapozott tanulmány, publikáció rögzíti azt az egyébként józan logika és erkölcs által is diktált normát, mely szerint mindkét szülő azonos mértékű jelenléte fontos és szükséges a gyermekek egészséges fejlődésének érdekében. Bár tisztességes ember nem is vitatja, a divattá vált egyszülős modell és a már régen elavult, jellemzően a családból kirekesztett felet - és vele együtt a gyermeket! - sújtó jogalkalmazás messze nem ezt tükrözi, támogatja.
A Magyar Tudományos Akadémia (Társadalomkutatási Intézet) Gyermekszegénység elleni program tanulmányaként 2010. évben készült, Kósa Eszter nevével jegyzett tanulmány szerint az egyedülálló szülők gyermekei jelentős hátránnyal néznek jövőjük elé erkölcsi, lelki, testi fejlődésüket és - meglepő vagy sem - anyagi jólétüket tekintve is. Világos, hogy miután a szétszakított családok dupla háztartást vezetnek, eleve kevesebb energia, figyelem és pénz jut mindenre, mint amikor a szülők és a gyermekek még egész családban, egy fedél alatt éltek.
"A női mozgalmak és a szabadságjogok erősödése, a vallás háttérbe szorulása mind gerjesztik a hagyományos családok visszaszorulását. ...az egyszülős családban nevelkedő gyermekek gyakran újraörökítik esetlegesen meglévő hátrányaikat. Ebben az esetben az egyszülős családmodell nem következménye, hanem oka a szegénységnek. A kutatások azt mutatják, hogy bár sok esetben valóban a szegénység a meghatározó elem, a szülők száma, és különösen az apafigura hiánya önmagában is számos hátrány okozója, elsősorban a fiatalkori devianciák kiváltó oka lehet."
A jellemzően békétlen különválással járó problémák számos területen éreztetik hatásukat közvetlenül a szülők egészségében is:
"A felmérések alapján az egyedülálló középkorú anyák általános egészségi állapota rosszabb (1,4-szer több pszichológiai problémával küzdenek), mint a házasságban/párkapcsolatban élő társaiknak, és halálozási rátájuk is magasabb. Hamarabb dühítik fel őket gyerekeik, 30 %-al többet veszekednek velük és 60 %-al többen állítanak a gyermekeik elé irreális elvárásokat."
"A családjuktól különélő édesapák 30 %-a nem látta a gyermekét az elmúlt egy évben, 20-40 %-uk kevesebb, mint heti egy alkalommal találkozhat a gyermekével. Halálozási rátájuk (20-60 év között) 70-100 %-al magasabb a házasságban élő társaiknál. A válás után nagyobb az esélyük a különböző szenvedélybetegségek kialakulására."
"Az édesapjuk nélkül felnövő gyermekeknek 3,3-szor kisebb az önértékelésük, 3,3-szor több a tanulási nehézségük, 50 %-al többször kerülnek konfliktusba tanáraikkal, mint a kétszülős családban felnövő társaik. Magatartási problémákkal küzdenek, nehezen kötődnek társaikhoz, kevesebb barátjuk van. Az egészségügyi problémák kialakulásának lehetősége az elvált szülők gyerekeinél 50 %-al magasabb, mint a klasszikus családban felnövő fiataloknál, 1,8-szoros a pszichoszomatikus tünetek megjelenése és ötször több az esélyük az érzelmi, vagy fizikai bántalmazásra. Az édesapjuk nélkül felnövő kamaszok valószínűleg jóval hamarabb létesítenek szexuális kapcsolatot, a lányoknak 1,6-szor nagyobb esélyük van, hogy leányanyává váljanak, a fiúk 1,6-szor biztosabb, hogy bűnelkövetővé válnak, mint a két szülős családban felnőtt társaik. Hamarabb kezdenek dohányozni és nagyobb az esélyük a szenvedélybetegségekre (18 éves korban 70 %-al nagyobb az esélyük a drogfogyasztásra)."
Bakondi Gábor klinikai szakpszichológus a szociális következményeket így fogalmazta meg:
"Az apák hiányából adódó károkat mind a lány, mind a fiúgyermekek megszenvedik. A lányok elvesztik a védelmező, alkotó, tiszteletreméltó férfi képét, s így természetesen saját nőiességük kibontakozása is csorbát szenved. Az könnyen belátható, hogy a minta hiányában a fiúk nem tudnak igazi férfias férfivé válni. Az évezred végére eredmény egy új generáció, a hosszabb távú elköteleződésre képtelen, családot alapítani nem is akaró, tulajdonképpen otthon gyereksorban élő húszas, harmincas (negyvenes?) férfiak, és nők sokasága lett. Itt a lehetőség, hogy új pozitív férfi, és apakép alakuljon ki, mely a férfiak és nők közötti kölcsönös tiszteleten szereteten, bizalmon alapul. Egy olyan kép, melyben a férfi újra férfias vonásokkal rendelkezik, kitartó, védelmező, határozott, önfeláldozásra képes, nehézségekkel megharcoló, gyermeknevelésben, családi ügyekben tevékeny szerepet vállal. Ez azonban a nők, az anyák segítsége nélkül lehetetlen. Az ő szerepük, hogy erősítsék a gyerekekben a pozitív férfi, és apa képet, még akkor is, ha a környezetükben erre csak negatív példát látnak, bátorítsák fiaik, férjeik férfias vonásait, segítsék, bíztassák az apákat, apaszerepük betöltésében, és saját pozitív apa és férfiképükért való küzdelemben.
Mi, az Apák az Igazságért Egyesület tagjai úgy gondoljuk, hogy a valaha egy párt alkotó szülők közötti együttműködés nem pusztán egy jogszabályi kötelezettség kell legyen, hanem gyermekeink és saját egészségünk vitathatatlan érdeke.
