Ai tanácsokkal a váltott elhelyezés kimondásáért

A történet nem a sajátom, az öcsém vált. Az ő szemszögéből azonban nem tudom elmesélni, csak a sajátomból. Ő egyébként nem nagyon beszél róla, így nem is ír. Én mégis úgy gondoltam, megosztom azt a történetet, ami az egész családot megviselte, ám mostanában kezd normalizálódni a helyzet.

Az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy ilyenkor - talán a sokkhatás miatt - nem úgy dolgozik az ember agya, ahogy normálisan tenné, és ha valakinek egyedül kell állnia a sarat egy olyan helyzetben, amikor az egész addig felépített élete felborul, akkor könnyen hibázik.

A másik tapasztalat, hogy egy apának a jelenlegi viszonyok között egyáltalán nem szabad hibáznia. Az öcsém esetében a kapcsolat utolsó leheletéhez kapcsolódó gyász folyamata mostanában végződik, bár érzésem szerint nyáron „visszacsinálta” volna az egészet, ha a felesége ezzel az ötlettel áll elő.

A harmadik tapasztalat, hogy a gyászidőszakban nagyon védtelen volt az öcsém. Nem tudott mit kezdeni azzal a fenyegető érzéssel, hogy elveszik tőle a gyerekét. És ekkor volt igazán szüksége a család támogatására. Szerencsére őszre visszatért a rendes énje a gyerek elvesztése miatti pánik is megszűnt. Alapvetően szomorú volt, de logikusan gondolkodott megint, és intézte az ügyeit.

Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott a tesóm azzal, hogy a felesége kezdeményezésére elválnak. Nem lepődtem meg, érett már a dolog egy ideje. A válás közös megegyezéssel, békében tervezték. Bennem motoszkálni kezdett a kisördög, vajon mi történhetett azzal a hölggyel, akivel sose lehetett normálisan, most meg hirtelen békésen közös megegyeznek? Addig-addig beszéltem a lelkére, hogy csak szeretném elolvasni azt a közös megegyezést, hátha…

Még csak tervezet volt, de már lehetett látni, hogy vállalhatatlan. Apukának csak kötelességeket, anyukának pedig csak jogokat jelölt meg az iromány. A korlátlan láthatás? Na, az egy szóvirág, ami a tágabb ismeretségi körben is azt jelenti, ha akarom beengedem, ha nem, nem.

Próbálkozott a tesóm megbeszélni aznap este anyukával, hogy ez nem lesz így jó, váltott felügyelet lenne jó, mert így nem látja biztosítva, hogy később is tényleg annyi időt tud eltölteni a gyerekkel, amennyit gondol. Hát erre egy nagy és sikítós hiszti volt a válasz, ami aztán több napig ismétlődött, nem részletezném a tartalmát.

Itt már láttuk, segítség kell. Minél gyorsabban: új ügyvédet választottunk, a legjobbat a városban, közben segítségül hívtuk az internetet, esélyeket latolgattunk kisebb és nagyobb körben, ismerősökkel és ismeretlenekkel. Egy közös ismerősön keresztül találtam meg a facebookon az Ai-t, az Apák az Igazságért Egyesületet. Kérdeztem tőlük, válaszoltak gyorsan, szakszerűen, hatékonyan. Nélkülük nem ment volna. Gyors válaszadás, az Ai-ban meglévő információtömeg, az infók gyors átadása, az apák segítőkészsége, szolidaritása segített a lehetőségek feltárásában és a saját álláspont kialakításában.

A per végül váltott elhelyezéssel, közös felügyelettel végződött, gyerek állandó lakcíme apuka lakcíme. Mivel anyuka hibát hibára halmozott jó eséllyel folytatható lett volna a per, még az is lehet, a végén apának ítélik a gyereket. De a cél nem ez volt, hanem a váltott elhelyezés, mivel a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van.

Áprilistól - novemberig tartott a pereskedős időszak, a bírósági ítélet decemberben született a novemberi megegyezés alapján. És időközben szép lassan kiderültek a válás indítékai: anyuka beszerelmesedett és megpróbálta lecserélni apát egy új apukára. Nagy valószínűséggel a csere együtt járt volna egy külföldre költözéssel. Azt mindenképpen ide kell fűznöm, hogy apa és fia nagyon kötődnek egymáshoz, mondhatni szimbiózisban élnek. Az öcsém olyan igazi gondoskodó apuka, aki takarít, főz, vasal. Egyébként is ilyen, de a felesége tartós betegsége idején egyedül gondoskodott a gyerekről, később kettőjükről, amikor már hazaengedték anyukát a kórházból (hónapokról van szó). Bárki, aki látja őket együtt, jó érzés tölti el, hogy mennyire összhangban vannak.

Ebben a helyzetben borzasztó következményei lettek volna, ha anyukánál marad a gyerek.

Lassan mindenki hozzászokik a váltott elhelyezéshez, ami anyukának megy a legnehezebben. Nem bírja lenyelni, hogy kicsúsztak a dolgok az irányítása alól, hogy apás héten azt csinálnak, amit jónak látnak. Hogy eddig úgy ugrált a férje, ahogy ő fütyült, most pedig nem. Nem képes vagy nem akarja rendesen értelmezni a végzést, ezért mindenben kötözködik. Nem akarja elhinni, hogy a gyerek nem akar vele naponta többször telefonon beszélni, ha akar beszélhet, de naponta egyszer elég neki. Persze az aknamunka nem állt meg itt, mert az anyai nagyszülők az „új apukával” karöltve próbálják a gyereket az apja ellen fordítani, olykor elég gusztustalan módszerekkel, de szerencsére sikertelenül.

Ami ebből most nálunk érződik, az a rendszeres gyerekzsivaj, amit hétvégeken a fiaim és az unokaöcsém okoznak – mindenki legnagyobb örömére. Hónapokig fel volt borulva nálunk is minden a pereskedős ideges időszak miatt. Úgy látom, szükségük van egymásra, nagyon szerető unokatesók. A válás előtt anyuka sose engedte hozzánk, csak a nagymamánál találkozhattak. Most mintha kiszabadult volna a testvéri szeretet a palackból, egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Testvére nincs, így az egykorú unokatesókkal már elkezdődött az „összenövés”. Megérte az a néhány hónap „őrjöngés”, majdnem mindenkinek így lett jobb.

Lassan az iskolában is elfogadták, hogy apuka a bázis, és már azt is tudják melyik hét anyás és melyik apás. A tanítónő abszolút jól kezeli a helyzetet. Év elején felmerült, hogy meglévő finom-motorikai probléma, ill. a válási hercehurcák miatt lehet, hogy ismételnie kellene az első osztályt, de ez mára megnyugtatóan megoldódott: a tanulmányi eredménye kimondottan jó.

Érzésem szerint a kisfiú hosszútávon nyert azzal, hogy egy rossz, feszültséggel terhelt házasságból normális viszonyok közé került. A helyzet javul, remélem lassan anyuka is elfogadja és képes lesz a saját szerepére koncentrálni ahelyett, hogy apukát próbálja kontrollálni.

Kösz’ Ai!

írta: K.A.

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.


 06 80 630155

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!