A szülői elidegenítés (PAS) 8 jele és hatása

Írta: apakazigazsagert Szülői elidegenítés, Tudástár 0 Hozzászólás

Egy gyermekfejlődéssel foglalkozó pszichológus feljegyzése

Ha véget ér egy kapcsolat - ideális esetben - a „gyászidőszakot” követően abban a boldog tudatban lépünk tovább, hogy ismét kötöttségek nélkül utazhatunk a világban vagy éppen a legjobb formánkat hozva akár megmutathatjuk az exnek, hogy nem volt jó vásár a szakítás.

Más a helyzet, ha gyermek is született a kapcsolatból, mert ez azt jelenti, hogy a volt párunk mindig az életünk része lesz bizonyos mértékig, és meg kell tisztelni a gyermekünket azzal, hogy róla (az ő másik szülőjéről) nem mondunk rosszat és a vele kapcsolatos bosszúságaink felsorolásától is megkíméljük őt.

A szülőtárssal való együttműködés általában nem könnyű, különösen abban az esetben, ha a feleknek nagyon eltérő véleményük van az olyan hétköznapi dolgokról, mint például a diéta, hobbi, orvosi ellátás, oktatás. Azoknak a szülőknek, akiket már nem fűz össze a szerelem, nem egyszerű feladat gyermekeik érzéseit és boldogulását a sajátjuk elé helyezni. Ez gyakran vezet szülői elidegenítéshez, melynek során az egyik szülő az alábbiakban előforduló szokásokat, viselkedési formákat produkál:

A szülő számára nem tetszik a gyermek megjelenése vagy viselkedése, és ezt úgy jellemezi, mint ha az a másik szülőé lenne, ezzel szégyenbe hozva a gyermeket saját maga és a másik szülő előtt. „Miért hazudsz nekem? Pont olyan vagy, mint az a..ád!”
A másik szülőről való visszatetsző (negatív) megjegyzések a gyermek előtt igen hosszantartó és mély hatással bírnak. „Az a..ád egy komplett idióta.”
Ha gyermekünk a másik szülőjét emlegeti, dicséri, és emiatt kezd el bosszankodni a jelenlevő szülő - vagy büntetésből emiatt nem áll szóba a gyerekkel - akkor meggátolja a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolat fejlődését és emellett hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek szégyent, zavart, bizonytalanságot érezzen.
A gyermeket a váláshoz vezető út részleteivel terhelni szintén az elidegenítés egyik fajtája, bár az elidegenítő szülő gyakran azt mondja, hogy ő csak őszinte akart lenni, azonban a célja leginkább az, hogy a gyermek szemében a másik szülőt lekicsinyelje.
A gyermek és a szülő gyakran nem értenek egyet és a gyermek gyakran megharagszik a szülőjére, ha annak valami miatt nemet kell mondania. Ha erre a dühre fókuszálunk vagy nem engedjük, hogy enyhüljön, akkor ezzel a taktikával saját magunktól idegeníthetjük el a gyermeket.
Amennyiben az egyik szülő kémnek használja a gyermekét ahhoz, hogy állandóan privát információkhoz jusson a másik szülő életmódjáról, kapcsolatairól, akkor az nem a gyermek érdekét szolgálja, mivel gyanút és idegességet kelt benne.
Sok esetben az egyik szülő úgy tűnteti fel magát, mintha a gyermekét szeretné megmenteni valami nem létező veszélytől, ezáltal azt a non-verbális üzenetet küldi a gyermeknek és a körülötte levőknek, hogy valami veszély tényleg van. E igen gyakran használt taktika az elidegenítés során.
Végül, amennyiben akadályokba ütközik a gyermek és a másik szülővel való telefonbeszélgetés, vagy azt kihallgatja a mellette lévő szülő, az minden esetben felsőbbrendűséget és veszélyt sugall.

A gyermek ezekben a helyzetekben nincs tudatában annak, hogy bármiféle bántalmazásnak esne áldozatul, köszönhetően azok alattomos mivoltának - a negatív érzések uralkodóvá válnak mindaddig, amíg a gyermek át nem veszi az elidegenítő szülő gondolatvilágát, aki gyakran kizárólagos szülői felügyeleti joggal rendelkezik. Az is előfordulhat, hogy a fenti helyzetek visszafelé sülnek el és a gyermek megharagszik arra a szülőjére, aki a másikat besározza. Bármelyik történik meg, a szülői elidegenítés igen komoly formája a gyermekbántalmazásnak és meglehetősen gyakran előfordul az elvált családok körében.

Amennyiben az elidegenítő szülő „sikerrel jár”, az elidegenítés teljes mértékű, vagyis a gyermek mindenféle indok vagy kommunikáció nélkül egyszerűen visszautasítja a másik szülőjét. Ez esetben évek, sőt akár évtizedek is kellenek ahhoz, hogy az elidegenített gyermek megértse a saját érzéseit az elidegenített szülő irányába, anélkül hogy a másik szülőjének a javaslatait, véleményét, állításait figyelembe vegye. Ennek a folyamatnak a során gyakran megesik, hogy a gyermekben olyan negatív érzések uralkodnak el, mint az alacsony önbecsülés, düh, neheztelés, depresszió és önhibáztatás.

Azzal a szülővel megküzdeni, akinek célja tönkretenni a kapcsolatot a gyermekkel, gyakran együtt jár a frusztráltság, depresszió, a düh és a reménytelenség érzése. Ezek ellensúlyozása érdekében néhány dolgot mindig szem előtt kell tartani:

A gyermekért folytatott küzdelmet SOHASEM szabad feladni - szüksége van a feltétel nélküli szeretetre, jobban, mint bármikor. Emellett sokkal hevesebb érzelmek dúlnak benne, mint amit el lehet képzelni.
Légy magadhoz kedves - az elidegenítés az egyik legkomolyabb próbatétel, amiben egy szülőnek része lehet és sokkal pusztítóbb, mint azt gondolnánk. Az elidegenítő szülőnek az a célkitűzés ad erőt, hogy kihúzza a lábad alól a talajt. Minden cselekedeteddel a gyermeket tartsd szem előtt, hogy jól érezze magát veled és a kapcsolatotok fejlődjön, ne az elidegenítés mélyüljön tovább.
A gyermek bántalmazásával kapcsolatos alaptalan vádaskodások gyakoriak az elidegenítő szülő részéről azért, hogy csökkentse és megszakítsa a látogatásokat. Ezért fontos, hogy az ügyvéd tudjon minden ilyen esetről.
Minden bírósági ítéletet tarts be, ne hagyj ki egyetlen alkalmat sem, hogy a gyermekeddel legyél.
Vegyél részt mediáción és/vagy terápián a másik szülővel azért, hogy a köztetek levő problémákat a megfelelő környezetben beszéljétek át.
Végül: kérj segítséget a családodtól és a barátoktól, ha szükséges azért, hogy magaddal szemben is megértő legyél és a gyermek a legjobbat kapja belőled.