Kúria a lakó- és tartózkodási helyről
Tagjaink közt gyakorta kérdés, hogy mi minősül lakó- és tartózkodási helynek. A kérdésre a Kúria a BH2022. 113. sz. döntésében adja meg a választ, miszerint „a lakóhely – ideértve ebben az esetben lakóhely hiányában a szokásos tartózkodási helyet is – nem szűkíthető le az Nytv. szerinti lakóhelyre, hanem azon minden olyan helyet érteni kell, ahol a természetes személy fél a rendszeres, huzamos tartózkodás céljával ténylegesen él, vagy tartózkodik”.
A csatolmányban szereplő Kúria-ügy a perköltség-biztosíték kérdéséről, különös tekintettel a lakóhely és tartózkodási hely fogalmának értelmezéséről szól. A 2016. évi CXXX. törvény alapján a perköltség-biztosíték kötelezettsége felmerülhet azok esetében, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem az EU, az EGT államaiban vagy nemzetközi szerződés alapján egyenrangú országokban található. A jogvita tárgya egy harmadik országból származó személy Magyarországon való tartózkodásával kapcsolatos. Az ügyben a bíróság megállapította, hogy a szokásos tartózkodási hely nem szűkíthető le a magyar lakcímnyilvántartásban szereplő lakóhelyre, hanem azt a helyet is magában foglalja, ahol az érintett huzamosan és rendszeresen tartózkodik.
A konkrét esetben egy nigériai állampolgár tartózkodási engedélyének visszavonása kapcsán kérte a bíróság az ügy újbóli megvizsgálását, miközben az alperes perköltség-biztosíték nyújtására kötelezte volna, mivel a felperes külföldi állampolgár és nem rendelkezik magyar lakóhellyel. Az elsőfokú bíróság azonban elutasította a perköltség-biztosíték iránti kérelmet, mondván, hogy a felperes szokásos tartózkodási helye Magyarországon van, ezért nem kötelezhető biztosíték adására.
A Kúria végül megerősítette az elsőfokú döntést, hangsúlyozva, hogy a perköltség-biztosíték kötelezettség nem köthető a magyar lakcímnyilvántartás szerinti lakóhelyhez, hanem a tényleges tartózkodási hely is figyelembe vehető, ha annak használata rendszeres, s huzamosabb ideig történik.
