VIII. Apatalálkozó
2015. augusztus 14.
Tarthatatlan állapotok - kapcsolattatás nélkül évek óta - magánvádas problémák
A legutóbbi találkozó konkrét, ám nem egyedi történet boncolgatásával kezdődött:
Adott egy édesapa, aki 5 éve szeretne a kislányával legalább egy egész napot eltölteni kéthetente és adott egy kislány (13 éves), aki nem akarja ezt a kapcsolattartást. Persze a kérdés az, hogy valóban ő nem akarja-e.
Apa kitartásával elérte, hogy az illetékes gyámhivatal legalább annyiban legyen a segítségére, hogy egy mediátor segítségével kiderítik, miért is nem akar a kislány találkozni vele. Az eredmény érdekesnek és sikeresnek mondható, mert a kislányt sikerült megnyerni és komolyabb beszélgetést folytatni vele... sőt a következő héten egy kirándulást is terveztek már az édesapjával. A mediátor beszámolt az édesanyának is a sikerről, aki csak azt kérdezte: minek? Majd a kirándulás előtti napon az apa kapott egy sms-t anyától, hogy nem lesz kirándulás, más program van. Apa nem véletlenül arrafelé járt, hogy megnézze tényleg más program van-e, s ahogy azt a sors rendezni szokta, összetalálkozott a lányával. A lány közölte vele, hogy ne is keresse....., és nem mondott indokot.
Öt éve apa rendszeresen becsönget a bíróság által meghatározott hétvégeken és rendszeresen nem érkezik válasz. Rengeteg kérdés felmerül:
. Helyénvaló-e az, hogy az apa a gyámhivatal felé írt beadványaira ¨C a kapcsolattartások elmaradása tárgyában ¨C határozatot csak akkor kap kézbe, ha bemegy érte?
. Helyénvaló-e az, hogy a határozatokban anyát nem marasztalják el?
. Helyénvaló-e az, hogy annak ellenére nem lép a gyámhivatal, hogy a pszichológiai szakvélemény kimondta anyáról, hogy jelenléte túlzottan meghatározó a gyerekek életében (apropó gyerekek: a nagyobbikkal már nincs kapcsolata apának)?
. Helyénvaló-e az, hogy a gyámhivatal anya pártján állva rezzenéstelenül közli, hogy nyáron nincs lehetőség mediátorra, majd elárulja az ügyintéző, hogy tulajdonképpen anyuka kérte ezt, mert a nyári szünetben ne zavarják meg a gyereket ilyennel?
Mit lehet tenni?
Az apatalálkozó résztvevői az alábbi javaslatokat tették:
A bizonyítékok alapján apa betartotta a bírósági határozatban foglalt kapcsolattartási fokozatokat addig, amíg anya jónak látta. Utána anya hibájából nem történt előbbre lépés. Ebben az esetben ez már elegendő jogalap a bíróság felé egy beadványra, melyben ideiglenes intézkedést és egy gyerekpszichológus szakértő vizsgálatát kell indítványozni PAS szindróma megállapításához. A gyámhivatal által biztosított mediátor viszont tanúként beidézendő.
Az anya ellen büntetőfeljelentés tehető a rendőrségen a kapcsolattartások akadályozása miatt.
Felmerült a történetben az a vád anya részéről, mely szerint apuka nem fizette a gyerektartást. Ha ez bizonyíthatóan alaptalan, akkor lejáratás miatt 5 éven belül akár személyiségi jogi per is indítható, hiszen apuka renoméját, emberi méltóságát tette tönkre anya, ami jelentősen kihatott a gyerekkel való kapcsolattartásra. (megjegyzés: ebben az esetben a gyerektartás letiltással jut el anyához)
És itt a tanácsok sorának lejegyzését be is fejezném. Minden eset más, minden ember más, bár vannak érdekes hasonlóságok, mint ebben az esetben is. Anyuka új partnerrel, közös gyerekkel, anyagi jólétben él, de képtelen elengedni imádott(?) gyermekei apját, képtelen elengedni imádott(?) gyermekeit az apjukhoz. Képtelen túllépni saját magán, hogy a gyerekek ne sérüljenek feleslegesen. A még mindig bejegyzés alatt álló az Apák az Igazságért Egyesület nyitott kapukkal várja a tanácstalan apukákat, anyukákat, nagyszülőket, sőt a hasonlóhelyzetbe keveredő gyerekeket is, hogy együtt találjanak járható utat a megoldásokhoz. Receptet általánosságban nehéz adni.
A találkozó második része a magánvád témakörével foglalkozott Mágocsi Péter és Kalmár László feldolgozásában, előadásában. A „Jó tudni” címszó alatt Mágocsi Péter írásos összefoglalója olvasható.
A magánvádas eljárások lényege, hogy a sértett valóban legyen sértett, azaz a beadványa legyen megalapozott, bizonyítékokkal tűzdelt. Szomorú, de sajnos tény, hogy egy perben elhangzott, de oda nem illő - viszont hangulatkeltő - tényállítások, nem mindig jelenthetnek elegendő alapot arra, hogy rágalmazásért, becsületsértésért eljárást indíthasson a felperes annak ellenére, hogy igazmondási kötelezettsége van a feleknek a per folyamán, látható, hogy a mai magyar jogi kultúra szerint eltérhetnek ettől.
És bármilyen furcsa, rágalmazni igaz dologgal is lehet, de magánvádas eljárás indításakor az a fontos, hogy a célzata a becsület csorbítására alkalmas is legyen. Hogy mi segíthet(ne) ezt eldönteni? Valószínűleg az un. objektív mérce, amit a bíró állapít meg az alapján, amit akkor és ott jónak lát, annak lát.
A IX. Apatalálkozóra a szokott helyen, a Budget Hostelben kerül sor, szeptember 10-én (csütörtökön) 15:30 -kor. Minden érdeklődőt szeretettel vár az egyesület vezetése, és az előzetes jelentkezéseket a megoldandó problémák rövid leírásával a szervezőnek privát üzenetben küldve megköszöni:
https://www.facebook.com/groups/apakazigazsagert/
Az összefoglalót készítette: Kálmán Zsuzsanna
