Apák az Igazságért Kh. Egyesület

A Journal of Affective Disorders című szakfolyóiratban 2024. december 15-én megjelent tanulmány a szülői elidegenítés (továbbiakban: PA) elemek beillesztését vizsgálja a Hátrányos Gyermekkori Élmények (továbbiakban: ACE) skálája vonatkozásában. A 30 oldalas kísérleti kutatás – amelyet egyetemi hallgatók körében végeztek – négy potenciális PA-elemet analizált, és azonosított egyet, amely erőteljesen korrelált a meglévő ACE-mérőeszközökkel, és javította a skála prediktív érvényességét. A faktoranalízis két tényezős megoldást adott, amely magában foglalta az új PA-elemet, és több varianciát magyarázott a pszichológiai eredményekben, mint az eredeti ACE-skála önállóan. A korlátozások között szerepelt az önkéntes adatbejelentés és a nem reprezentatív minta. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a PA-elem hozzáadása az ACE-skálához növeli annak átfogóságát és hasznosságát a kutatás és a beavatkozás szempontjából. A tanulmány fő megállapítása a következő: A hátrányos gyermekkori élmények (ACE) és a szülői elidegenítés (PA) olyan kedvezőtlen események, amelyek világszerte negatívan befolyásolják a gyermekeket.

A szülői elidegenítés és a hátrányos gyermekkor élményei

1. Bevezetés és áttekintés

A kutatás célja egy olyan szülői elidegenítés (PA) tétel azonosítása volt, amely beilleszthető a hátrányos gyermekkori élmények (ACE) skálájába, hogy átfogóbb értékelést biztosítson a gyermekkori hátrányos élményekről. Ez magában foglalta több PA-tétel tesztelését, hogy azok összefüggéseket mutassanak a meglévő ACE-kel és más releváns mérőszámokkal.

2. Módszertan

Résztvevők: A kutatás 231 egyetemi hallgatót vizsgált (18-37 évesek), akik kérdőíveket töltöttek ki a gyermekkorukról.

Mérések – ACE-skála: A kutatók a standard ACE-skálát használták a különböző hátrányos élmények, például bántalmazás, elhanyagolás és háztartási diszfunkciók értékelésére.

Új PA-elemek: Négy új, a szülői elidegenítés különböző aspektusait rögzítő elemet teszteltek. Ezen elemek fő különbsége az volt, hogy a „gyermek erős elutasítását és a különböző szülőkkel való összhangját” próbálták tetten érni.

Szülői elfogadás-elutasítás kérdőív (PARQ): Ez az önkitöltős kérdőív a résztvevők visszatekintő tapasztalatait mérte a szülők általi elfogadással vagy elutasítással, és a „szakítás" mértékét, azaz egy szülő „minden jónak” és a másik „minden rossznak” leírását.

Többszempontos társadalmi támogatottság skála (MSPSS): Ez a skála a családból, barátoktól és jelentős személyektől származó szubjektív társadalmi támogatottságot mérte.

Rövid tünetek leltára (BSI): A klinikailag releváns pszichológiai tüneteket és szenvedést azonosított.

Benevolens gyermekkor élményei (BCE): A pozitív élményeket mérte, amelyek védőfaktorokként hathattak az ACE-k ellen, például, hogy a résztvevőknek „volt-e legalább egy gondozójuk, akivel biztonságban érezték magukat”, és „volt-e egy felnőtt (nem szülő/gondozó), aki támogatást vagy tanácsot tudott nyújtani?”

Egyéb mérések: Pozitív közös szülői magatartás anyák és apák számára (PCPB), Baker gyermeki elidegenítési kérdőív (BAQ) és egyebek, amelyek részletesen szerepelnek a dokumentumban.

Elemzés: A kutatók faktoranalízist, konvergens/divergenciás validitás értékeléseket és regressziós elemzéseket alkalmaztak a PA és ACE közötti kapcsolat, valamint a kritériumvaliditás vizsgálata érdekében.

3. Kulcsfontosságú megállapítások

ACE előfordulása: A résztvevők 60%-a számolt be legalább egy ACE-élményről. A leggyakrabban jelentett ACE-k: „otthon élő személy mentális betegsége vagy öngyilkossági kísérlete (30 %)”, „szülői válás vagy különélés (24 %)” és „érzelmi bántalmazás (24 %)”.

PA-elem teljesítménye: A négy tesztelt PA-elem közül a következő mutatta a legerősebb korrelációt a meglévő ACE-kkel: „Van-e olyan szülőd vagy gondozód, akivel gyakran úgy érzed, hogy nem akarsz semmit sem csinálni? Vagy egy olyan szülővel vagy gondozóval, akit nem kedvelsz, és akivel inkább nem töltenél időt, miközben a másik szülővel szívesebben lennél?”

Integráció az ACE-kel: A kiválasztott PA-elem szignifikánsan korrelált a meglévő ACE-elemekkel. Egy két tényezős modellt (Bántalmazás/Elhanyagolás és Háztartási diszfunkció) azonosítottak, amelyben az új PA-elem a Háztartási diszfunkció tényezőhöz kapcsolódott, és 35%-ot magyarázott a varianciából.

Megnövekedett variancia: Az ACE-skála, amely tartalmazza az új PA-elemet, több varianciát magyarázott mind a jótékony gyermekkori élményekben, mind a mentális egészségügyi eredményekben (BSI használatával), mint az eredeti ACE-skála. Ez arra utal, hogy a PA-elem hozzáadása jobb megértést biztosít a gyermekkor nehézségeinek ezen eredményekre gyakorolt hatásairól.

Konvergens/diszkriminatív validitás: A PA-elemek pozitívan korreláltak a szülői elutasítással és negatívan a társadalmi támogatottság méréseivel.

Kritérium validitás: A regressziós elemzés eredményei azt mutatták, hogy a PA elem hozzáadása az ACE-hez, mint új ACE–PA-összeg, jelentősen növelte a jótékony gyermekkori élmények és a rövid tüneti leltár varianciájának magyarázatát.

Kulcsfontosságú megállapítások:

• „A minta több mint fele (60%) legalább egy eredeti ACE-elemet jelentett.”
• „Ez az elem rögzíti a gyermek erős elutasítását és a különböző szülőkkel való összhangját, ami fontos megkülönböztető jellemzője az elidegenedett gyermekeknek, és nem tükröződik a jelenség rögzítésére írt egyéb elemekben.”
• „A populációban az új PA-elem szignifikánsan korrelált a meglévő ACE-kkel, ami azt sugallja, hogy egy újabb kedvezőtlen gyermekkor élményét rögzíti."
• „A PARQ a szakítást méri (azaz amikor egy szülőt „minden jónak” írnak le, a másikat pedig „minden rossznak”), kvantifikálva az elidegenítő szülőhöz való erős elfogadást és az elidegenedett szülő erős elutasítását.”

4. Új skálaelemek – az alábbi új elemeket adták hozzá a szülői elidegenítés mérésére:

• „Volt olyan szülőd vagy gondozód, aki jogi ügyekbe vont téged a másik szülő ellen, például vallomást tettél ellenük a bíróságon?”
• „Van olyan szülőd vagy gondozód, akivel gyakran úgy érzed, hogy nem akarsz semmit sem csinálni? Vagy olyan szülő, akit nem kedvelsz, és akivel inkább nem töltenél időt, miközben inkább a másik szülővel lennél?”
• „Volt olyan szülőd vagy gondozód, akit gyakran vagy nagyon gyakran kiabáltak meg vagy megszégyenítettek a másik szülő vagy gondozó?”
• „Valaha úgy érezted, hogy te és az egyik szülőd vagy gondozód szövetségesek voltatok a másik szülővel szemben, mert rossznak vagy veszélyesnek tartották őket?”

5. Következmények

A szülői elidegenítés mint ACE: A kutatás bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szülői elidegenítést hátrányos gyermekkori élményként kell kezelni, amely a többi ACE-hez hasonlóan negatívan befolyásolja a gyermekeket.

Átdolgozott ACE-mérések: A PA-elem sikeres integrációja az ACE-skálába alapot ad egy átfogóbb mérőeszköz létrehozásához a gyermekkor nehézségeinek mérésére.

Klinikai és kutatási következmények: A szülői elidegenítés ACE-ként való elismerése klinikai gyakorlatot befolyásolhat, pontosabb kockázatelemzéseket és kutatásokat tehet lehetővé az ilyen élmények hosszú távú hatásairól.

6. Korlátozások

Önbevallási torzítás: A kutatás a résztvevők önkéntes beszámolóira támaszkodik, amelyek hajlamosak a retrospektív torzításra. Előfordulhat, hogy a résztvevők nem pontosan emlékeznek vissza vagy jelentenek be gyermekkoruk eseményeire.

Mintavételi torzítás: A minta egyetemi hallgatókból áll, ami korlátozza az eredmények általánosíthatóságát a szélesebb populációra.

A hosszú távú adatgyűjtés hiánya: A kutatás keresztmetszeti jellege miatt nem lehet meghatározni az ok-okozati kapcsolat irányát.

7. Következtetés

Ez a tanulmány értékes empirikus bizonyítékot szolgáltat a szülői elidegenítés hátrányos gyermekkori élményként való beillesztésére. Az új PA-elem erős korrelációkat mutatott a meglévő szülői elutasítással, és magasabb varianciát magyarázott a mentális egészségi eredményekben. Ez a beillesztés lehetővé teheti a gyermekkor nehézségeinek és hosszú távú jólétére gyakorolt hatásának átfogóbb megértését. A kutatás további tanulmányokat sürget különböző demográfiai csoportokkal a megállapítások megerősítése érdekében.

8. További megjegyzések

A kutatás teljes skálákat tartalmaz az ACE-k, PARQ, BCE-k, MSPSS, BSI és PCPB mérésére, és egyéb méréseket is, amelyek a teljes dokumentumban találhatók. A kutatás hivatkozik a családon belüli erőszak gyermekekre gyakorolt hatásaira és annak kapcsolódására a szülői elidegenítéshez. A kutatás demográfiai kérdéseket tartalmaz, amelyek értékelik a minta populációját, beleértve az életkort, nemi hovatartozást, etnikai hovatartozást, párkapcsolati státuszt, iskolai végzettséget, a gyermekkorukban meglévő háztartási összetételt, jövedelmi szintet és irányítószámot. A kutatás pet-együttérzési skálákat is tartalmaz, beleértve az MDORS-t (többszempontos háziállat-összetartozási skála) és a CTAQ-t (társállati feladatok skála). Nagy hangsúlyt fektetnek a szigorú statisztikai módszerek alkalmazására. Ez az összefoglaló dokumentum átfogó áttekintést nyújt a kutatási munka kulcsfontosságú pontjairól, módszertanáról és következményeiről.

A családon belüli erőszak gyermekekre gyakorolt hatásai és annak kapcsolódása a szülői elidegenítéshez

A családon belüli erőszak negatívan hat a gyermekekre, és összefüggésben állhat a szülői elidegenítéssel (PA). A családon belüli erőszak – mint a hátrányos gyermekkor élménye – mentális és fizikai problémákat, valamint kockázatos viselkedést eredményezhet. A szülői kapcsolati problémák hatására a gyermekek pszichoszomatikus és pszichoszociális problémákat tapasztalhatnak. A szülői elidegenítés gyakran a kényszerítő bántalmazás eredményeként alakul ki, amikor az egyik szülő manipulálja a másikat a gyermekeken keresztül. Az elidegenítő viselkedések – mint a gázlángolás és a kommunikáció blokkolása – arra irányulnak, hogy a gyermek elutasítsa a másik szülőt. Az elidegenedett gyermekek alacsony önbecsüléssel, szorongással és depresszióval küzdhetnek, és hosszú távú pszichológiai problémákat tapasztalhatnak. Az ilyen családokban élő gyermekek gyakran más bántalmazási formákkal is szembesülnek, például kapcsolati erőszakkal. A kutatások szerint a szülői elidegenítés a családon belüli erőszak következménye, és súlyos, tartós hatásokkal járhat.

A szülői elidegenítés (PA) hátrányos (negatív) gyermekkori élményként történő kezelésének fontossága

A szülői elidegenítés (PA) hátrányos gyermekkori élményként való elismerése, kezelése fontos több szempontból is, mivel segíthet a gyermekek pszichológiai és érzelmi jólétének javításában, valamint hozzájárulhat a társadalmi és jogi szempontú megértéshez és kezeléshez. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú szempontot sorolunk fel, miért van jelentősége ennek az elismerésnek:

1. Pszichológiai hatások kezelése: A szülői elidegenítés gyakran súlyos érzelmi és pszichológiai következményekkel jár a gyermekek számára. Az elidegenedett gyermekek gyakran szenvednek szorongástól, depressziótól, alacsony önértékeléstől és kapcsolati problémáktól. Ha ezt a jelenséget hátrányos (negatív) gyermekkori élményként kezeljük, lehetőség nyílik arra, hogy a mentális egészségre vonatkozó támogatást és kezelést biztosítsunk a gyermekek számára.
2. Kapcsolat a hátrányos gyermekkori élményekkel (ACE): A szülői elidegenítés egyike azoknak a traumatikus élményeknek, amelyek szoros kapcsolatban állnak a hátrányos gyermekkori élményekkel (ACE), például a bántalmazással, elhanyagolással, családi diszfunkcióval. Az ACE-k megnövelhetik a pszichológiai és fizikai betegségek kockázatát, és ha a PA-t is ebbe a kategóriába soroljuk, az lehetőséget ad arra, hogy a szakemberek hatékonyabb beavatkozásokat alkalmazzanak a prevenció és a kezelés terén.
3. Jogi és társadalmi következmények: Ha a szülői elidegenítést nemcsak egy egyedi családi dinamika problémájaként kezeljük, hanem egy szélesebb társadalmi és jogi probléma részeként, az javíthatja a gyermekek jogait és védelmét. A PA-t gyermekbántalmazás vagy családon belüli erőszak kategóriájába sorolva, a jogi intézmények nagyobb figyelmet fordíthatnak az ilyen esetekre, és megfelelőbb intézkedéseket hozhatnak a gyermekek védelme érdekében.
4. Intervenciók és megelőzés: Ha a PA-t hátrányos (negatív) gyermekkori élményként kezeljük, az segíthet a prevenciós programok és a támogató szolgáltatások kifejlesztésében, amelyek célzottan segíthetnek a szülői elidegenítéssel küzdő családoknak. A tudományos kutatás és a klinikai gyakorlat jobb megértést biztosít a PA dinamikájáról, amely lehetőséget ad a hatékony beavatkozások kidolgozására.
5. Érzelmi fejlődés támogatása: A gyermekek érzelmi és szociális fejlődése kulcsfontosságú ahhoz, hogy felnőve sikeresen működjenek a társadalomban. A szülői elidegenítés megzavarhatja ezt a fejlődést, és negatív hatással lehet a gyermekek későbbi kapcsolataira, önértékelésére és a felnőttekhez való kötődésükre. Ha a PA-t a gyermekkor traumatikus élményként kezeljük, akkor nagyobb eséllyel biztosíthatunk megfelelő pszichológiai támogatást, amely segítheti a gyermekeket abban, hogy feldolgozzák és leküzdjék ezeket az élményeket.
6. Kognitív és viselkedési hatások: A szülői elidegenítés hosszú távon kognitív és viselkedési problémákhoz vezethet, például a gyermekek figyelemzavara, tanulási nehézségei, vagy a társas kapcsolatokkal kapcsolatos problémák. Ha a PA-t a hátrányos gyermekkor élményként kezeljük, akkor jobban nyomon követhetjük, hogyan hat a gyermekek fejlődésére, és hogyan támogathatjuk őket a későbbi életükben is.

Összefoglalva, a szülői elidegenítést hátrányos (negatív) gyermekkori élményként történő kezelése lehetőséget ad arra, hogy a gyermekek számára megfelelő segítséget, védelmet és támogatást biztosítsunk, miközben szélesebb társadalmi és jogi szinten is kezeljük ezt a problémát. Ez hozzájárulhat a gyermekek egészséges fejlődéséhez és a hosszú távú jólétükhöz.