Kúria: Elidegenítést, ellennevelést folytató, a gyermeket súlyosan veszélyeztető szülőhöz nem helyezhető a gyermek
Az alábbiakban a Kúria Pfv.20760/2020/6. számú precedensképes határozatát szemlézzük. Az ügyben eljáró Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság bár a felperesre terhelő igazságügyi pszichológiai és elmeorvos szakvéleményt aggálytalannak minősítette, a 13 éves – súlyosan elidegenített – gyermek saját sorsáról vonatkozó döntését vette figyelembe, miszerint az alperessel, édesapjával nem akar lenni.
Részlet az első fokú bíróság indoklásából
Az elsőfokú bíróság szerint a Ptk. 4:2. § (1) bekezdése alapján a 12. életévét betöltött és ítélőképes kamaszkorú gyermek véleménye perdöntő, ami a felperesi nevelésre való alkalmasságának a szakvélemény szerinti hiányát felülírja. Az elsőfokú bíróság szülői felügyeletről való döntésnél a gyermek hosszú távú és stabil fejlődése a meghatározó. A jelenlegi megszokott környezetből való kiragadás nem áll az érdekében, az alperessel szemben félelmet táplál, új házastársa idegen a számára, mint ahogy féltestvére érkezése is feldolgozandó, új körülményt jelent. A kiskamasz gyermek érzelmi, testi, erkölcsi fejlődését a felperes nevelési alkalmatlansága ellenére is az szolgálja, hogy a kinyilvánított véleményének megfelelően az a szülő nevelje, akinek nevelését elfogadja.
A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság döntése
[32] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, a szülői felügyelet gyakorlására az alperest jogosította fel és a felperest kötelezte a gyermek kiadására. A felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást felügyelt módon szabályozta, a felperes minden héten szombaton 10-12 között az illetékes családsegítő szolgálat kapcsolatügyeletén találkozhat a gyermekkel.
[33] A felperes a többször módosított, a kapcsolattartás rendezésének megváltoztatása iránti keresetét a gyermek egyre fokozódó ellenállására alapította. Állította, hogy az alperes lelkileg bántalmazó, vallásilag képmutató, szexuálisan aberrált ember. Csatolta a gyermek saját szándékait és elképzeléseit tartalmazó leveleket, amelyeket a felperes véleményével való teljes azonosulás, a többes szám első személyű megfogalmazás és nem gyermeki szóhasználat jellemez.
[43] Az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a gyermeknek a saját gondozására vonatkozó véleményét perdöntőnek. A perben kirendelt szakértők és a családsegítő szolgálat pszichológiai tanácsadója állást foglaltak a felperes ellenneveléséről, az alperestől való elidegenítési szándékáról, a gyermek befolyásolásáról. A felperes nevelési gyakorlata tehát súlyosan és közvetlenül veszélyezteti a gyermek egészséges lelki és morális fejlődését. A felperes pszichés állapota folytán a gyermek nevelésére alkalmatlan. A másodfokú tárgyaláson tett előadásából megállapíthatóan nincs betegségtudata, így a saját, a gyermek állapotával és érdekeivel sincs tisztában.
[44] A per egyéb adataival egybevetve, a szakvélemény elkészítésekor 13 éves gyermek választását nem lehet perdöntő súllyal értékelni. Az adott esetben ugyanis nem két azonos, vagy közel azonos, átlagos nevelési alkalmasságú szülőről van szó, amikor a döntés meghozatalánál a megfelelő életkorú és ítélőképességű gyermek választását hangsúlyosan kell mérlegelni. A felperes a gyermek nevelésére alkalmatlan: a gyermeket következetesen az alperes ellen nevelte/neveli, az alperessel szemben táplált irreális félelmek a felperes befolyásolásának eredménye, és mindezek következményeként az ön- és családkép súlyosan sérült. Az egyértelműen erősen befolyásolt gyermek döntése a reális (valós) érdekeivel alapvetően ellentétes. A gyermek rövid- és hosszú távú érdekében tehát az áll, hogy kikerüljön a felperesnek a gyermek személyiségére, családi és szociális kapcsolataira káros hatása alól. Mindezek alapján a jogvita elbírálásánál nem lehet döntő szempont az alperes családjába való kerülés negatív hatása sem. Kétségtelen, hogy a nevelési környezet megváltozása a gyermeket átmenetileg traumatizálja, azonban hosszú távú érdeke mindenképpen indokolja a döntés azonnali meghozatalát.
[45] Az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget az alperes empátia és a felperes magatartására vonatkozó támogatása hiányának. A pszichés megsegítés szükségessége már az alapegyezségben rögzítésre került, a felperesnek volt tehát ideje arra, hogy mentális egészségére figyelmet fordítson. Az a mód és stílus pedig, ahogy először az alperessel, majd a házastársával szemben eljárt, továbbá a születendő gyermekkel szembefordult, messze túlmutat azon a helyzeten, amelyben a másik fél részére felróható lenne az empátia hiánya. A peradatok alapján a felperestől egyáltalán nem várható olyan nevelői attitűd tanúsítása, amely a gyermekben objektív apa- és családkép kialakulásához vezethetne.
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság döntése
[73] A Kúria elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját.
[74] A nevelési alkalmasság/alkalmatlanság szakkérdés. A felperes felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabályhely megjelölésével a szakvélemény megállapításait nem sérelmezte (arra hivatkozott, hogy a jogerős döntés meghozatala időpontjában már nem volt aktuális). A nevelési képesség szakértői megállapítása a felülvizsgálati eljárásban is irányadó: a felperes a szakvélemény elkészítése időpontjában a gyermek nevelésére alkalmatlan volt.
[75] A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének megválasztása a szülői felügyelet egyik részjogosítványa [Ptk. 4:152. §]. A gyermek nevelése a szülői felügyelet gyakorlásának a mindennapokban megvalósuló legfontosabb eleme, a napi szintű gondozás és gondoskodás, a megélhetéshez (objektív körülmények) és a neveléshez (szubjektív elemek) szükséges feltételek biztosítása. A gondozás komplex tevékenység: a gyermek fizikai körülményei (lakhatás, ellátás, ruházkodás stb.) mellett magában foglalja a gyermek szellemi és erkölcsi nevelését is: harmonikus személyiségfejlődésének biztosítását. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a szülő a gyermek fizikai ellátását meghaladóan az értelmi fejlődéséről is képes gondoskodni, azaz a gyermek nevelésére teljes körűen alkalmas.
[76] A nevelési alkalmatlanság egyben az anyagi jog törvényi feltétel hiányának a bizonyítottsága, amelyet a gyermek bizonyított megfelelő fizikai ellátása, a szoros érzelmi kapcsolat, a gyermek szülő iránti elköteleződése/elkötelezettsége nem írhat felül.
[78] Az ítélkezési gyakorlat a gyermek nevelésének döntési szempontjait több évtizede kidolgozta és alkalmazza. Az 1/2014. Polgári Jogegységi határozat V.1. a) pontja a Legfelsőbb Bíróság17. számú Irányelvét az új Ptk. rendelkezési alapján nem tartotta irányadónak, az abban kifejtett általános elvi szempontok azonban a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben is értékelhetők. Így a döntéshez változatlanul támpontot adhat – többek között – a szülők egyénisége, életmódja, erkölcsi tulajdonságai vizsgálata, amelyekből a nevelési alkalmasságra, a gyermek fejlődésének legkedvezőbb biztosítására következtetést lehet levonni. Ezek a szempontok azonban két, a nevelésre alkalmas szülő közötti jogvita eldöntése esetén iránymutatók.
[79] Helyesen, a jogvita eldöntésére irányadó módon mutatott rá tehát a másodfokú bíróság arra, hogy az adott esetben nem két, a gyermeknevelésre objektív és szubjektív szempontok szerint is alkalmas és képes szülő között kellett dönteni és a felperes szakvéleményben rögzített alkalmatlansága miatt a szülői felügyelet körében a nevelés jogának gyakorlására nem jogosítható fel. A szülői felügyelet gyakorlása körében a gyermek mindennapi nevelésének törvényi feltétele a nevelési képesség megléte, ennek hiánya – az összes többi körülmény fennállása esetén, a gyermek kinyilvánított és főszabályként figyelembe veendő nyilatkozatában foglaltakat felülírva – az arra való feljogosítást kizárja.
