Apák az Igazságért Kh. Egyesület

A házasság felbontása és járulékai jogvitában döntött a Kúria Pfv.20.858/2022/4. számú ítéletében. melynek lényege, hogy „2020. augusztus 25-ig a szülők felváltva gondoskodtak a [3 és a 2 éves] gyermekükről, ekkor azonban a felperes [édesapa] a nála töltött hét után a gyermekeket az alperesnek [édesanyának] nem adta át. Az alperes ezt követően kizárólag felügyelet mellett, a szomszédban lakó szülői házban meghatározott – egy órás – időtartamban találkozhatott a két gyermekkel”, e felperesi szülői magatartást végül a Kúria pervesztességgel jutalmazta az alábbiak szerint.

Az egyebekben nemisztereotípia-mentes szülői ellennevelés szempontjából – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak szerint szemlézzük a Kúra 2022. október 18. napján kelt precedensképes határozatát, mely a cikkünk végén letölthető.

Kecskeméti Járásbíróság, dr. Forczek Tamás bíró úr indoklása, döntése

A Kúria idézi dr. Forczek Tamás bíró úr ítéleti tényállását, miszerint „2020. augusztus végétől – azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a gyermekeket tartósan magánál tartsa, és a gyermekeket az alperestől elidegenítse – az alperest a gyermekektől elzárta, az alperes részére csak kétnaponta egy óra erejéig biztosított „kapcsolattartást”, amit egyébként semmilyen körülmény nem igazolt, és a felperes sem tudott megindokolni. A felperes e gyakorlatát csak a bíróság kapcsolattartás tárgyában hozott ideiglenes intézkedése szüntette meg. A felperes nevelési alkalmasságát az alperes mint szülő ellen irányuló elidegenítő magatartás, az anyai kapcsolattartás ilyen mértékű ellehetetlenítése, egymagában annak szándéka is nagymértékben lerontja. A szakvélemény is a felperes gyengébb nevelési alkalmasságát állapította meg”.

„Az elsőfokú bíróság az azonos objektív körülményeket megteremteni tudó és szubjektíve is egyenlő nevelési képességgel rendelkező szülők között perdöntő jelleggel értékelte a felperes egyoldalú, önkényes, a gyermekek érdekével ellentétes magatartását, ami egyben a nevelési képességét erőteljesen lerontja” – olvasható a [17.] pontban.

dr. Forczek Tamás bíró úr a [22.] pontban írtak szerint hozzátette: „A fentieket összegezve a bíróság azt állapította meg, hogy bár a gyermekek mindkét szülőhöz közel azonos mértékben kötődnek, a gyermekeknek hiányzik az alperes, ami különösen a kislány esetében fokozottan jelentkezik. Nevelési alkalmasságot kizáró körülményt a bíróság egyik szülőnél sem tárt fel, azonban a felperesnél – bár képesnek mutatkozik a gyermekek nevelésére, ellátására – komoly aggály merült fel. Töretlen a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a szülő nevelési alkalmasságát jelentősen csökkenti, illetve az állandóságra hivatkozással sem helyezhető el a gyermek annál a szülőnél, aki a gyermeknek a másik szülővel való kapcsolattartását akadályozza, és a gyermeket a másik szülő ellen neveli (Kúria Pfv.II.24.342/1998., Pfv.II.23.699/1998.). A felperes 2020. augusztus végétől – azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a gyermekeket tartósan magánál tartsa, és a gyermekeket az alperestől elidegenítse – az alperest a gyermekektől elzárta, az alperes részére csak kétnaponta egy óra erejéig biztosított „kapcsolattartást”, amit egyébként semmilyen körülmény nem igazolt, és a felperes sem tudott megindokolni. A felperes e gyakorlatát csak a bíróság kapcsolattartás tárgyában hozott ideiglenes intézkedése szüntette meg. A felperes nevelési alkalmasságát az alperes mint szülő ellen irányuló elidegenítő magatartás, az anyai kapcsolattartás ilyen mértékű ellehetetlenítése, egymagában annak szándéka is nagymértékben lerontja. A szakvélemény is a felperes gyengébb nevelési alkalmasságát állapította meg”.

Többek közt a fentiek miatt a Kecskeméti Járásbíróság – a házasság felbontása mellett – a két kiskorú gyermek szülői felügyeletének kizárólagos gyakorlására az alperest jogosította fel.

Kecskeméti Törvényszék, Dr. Vajda László tanácselnök bíró úr indoklása, döntése

„A felperes fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta: a gyermekek szülői felügyeleti jogának gyakorlására a felperest jogosította fel. Szabályozta a kapcsolattartást, és mellőzve a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét az alperest kötelezte gyermektartásdíj megfizetésére” – olvasható a Kúria-verdikt [26]-os pontjában.

A [33.] bekezdés szerint: „A jogvita elbírálásánál a másodfokú bíróság döntő jelentőséget a kialakult állandóságnak tulajdonított. A gyermekek állandó lakóhelye szinte születésüktől kezdődően az orgoványi családi ház. Az otthonukhoz, az otthoni környezethez, közösséghez, az óvodájukhoz is kötődnek. A felperes mellett számukra a biztonságot ez a környezet nyújtja”.

dr. Hajdu Edit, a Kúria Pfv.II bírói tanács elnökének indoklása, döntése

A Kúria [56.] pontja a bíróságok döntéseiről a következőket állapította meg: „Az eljárt bíróságok a szülői felügyelet gyakorlása rendezésénél eltérő álláspontra jutottak. Az elsőfokú bíróság a felperes magatartását a gyermekek érdekével súlyosan ellentétesnek minősítette, ami a megfelelő mindennapi ellátást és nevelést felülírva megalapozza a gyermekek jelenlegi gondozási, nevelési környezetének megváltoztatását és a szülői felügyelet alperes általi gyakorlását. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a gyermekek nevelési és gondozási helyének felperesi egyoldalú megváltoztatását nem tekintette nevelési képességet jelentősen csökkentő magatartásnak, és a mindennapi nevelésre, megfelelő gondozásra helyezte a hangsúlyt, a kialakult helyzet változatlanságát tartotta elsődlegesnek. A jogerős ítélet jogi alapja abból indult ki, hogy a szülők között az életközösség megszűnését (2020. május 11. napja) követően a szülői felügyelet gyakorlásában megállapodás nem jött létre, bár a gyermekek és a szülők közötti kapcsolattartás, illetve nevelési, gondozás mód kialakult. A szülői felügyeletet közösen gyakorolták, azonos jogokkal és kötelezettséggel rendelkeztek [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés]. A közös szülői felügyelet miatt nem értékelhető a felperes terhére számottevő súllyal az, hogy 2020. augusztus végén a gyermekeket magánál tartotta. Tényként értékelte, hogy a felperes ezt követően az alperes részére korlátozott kapcsolattartást biztosított, annak rövid időtartama miatt azonban szerinte a per eldöntésére érdemi kihatása nem volt. A másodfokú bíróság a felróható magatartások (a felperes részéről a gyermekek magánál való tartása, az alperes részéről, hogy a gyermekeket a felperes tudta és hozzájárulása nélkül íratta át bölcsődébe, illetőleg óvodába) egybevetésénél egyiket sem értékelte olyan súlyúnak, amely bármely szülő nevelési képességét és készségét lerontaná”.

További lényeges pont a [64]-es: „A szubjektív szempontok körében tehát hangsúlyozottan a felperes nevelési képességét csökkentő tényezőként kell értékelni a kialakult helyzet egyoldalú megváltoztatását. A felperes terhére értékelendő az is, hogy az alperes részére korlátozott és felügyelt körülmények között tette lehetővé a találkozást, ami a gyermekek kisajátítására irányuló magatartását bizonyítja. Önmagában pedig az, hogy az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedése meghozataláig nem telt el hosszú idő, a felperes magatartását nem teszi súlytalanná, és javára nem értékelhető”.

A [65]-ös: „Helyesen hivatkozott a jogerős ítélet arra, hogy a szülői felügyelet gyakorlásánál egyik szempont a kialakult stabilitás értékelése, a gyermek nevelésénél jelentősége van az állandóságnak, a környezet változatlanságának. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a gyermekek részbeni gondozási helyének megváltoztatásához a felperes hozzájárult, a gyermekek magánál tartásával – a korábban kifejtettekre visszautalással – a megállapodással szemben kialakított stabilitás nem lehet kiemelt jelentőségű. A szakvélemény szerint a gyermekek az alperesi lakóhelytől nem zárkóztak el, a peradatok szerint a váltott gondoskodással megvalósult gondozáshoz alkalmazkodtak”.

A [66]-os: „A felperes terhére értékelendő, hogy a megállapodással szemben a gyermekeket magánál tartotta, az alperes kapcsolatát korlátozta. A nevelési képességet és készséget súlyosan lerontó tényezők az alperes gyermekeket nevelési intézménybe beírató magatartásával nem mérhető össze. A gyermeki érdek sérelmét nyilvánvalóan jobban megvalósítja a másik szülőtől való indokolatlan elzárás, amelyet nem írhat felül az így kialakított állandóság perdöntő szempontként való értékelése.

A [67]-es: „Következetes a Kúria ítélkezési gyakorlata abban, hogy a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen és abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért határozat iratellenes kirívóan okszerűtlen, logikátlan, illetve ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.680/2006. megjelent: EBH 2006.1526.). Az minősíthető kirívóan okszerűtlen mérlegelésének, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011. megjelent: BH 2013.119.)”.

Végül a [68]-as: „A fentiek alapján a másodfokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan egyoldalúan és gyermekek érdekével ellentétesen, okszerűtlenül mérlegelte: nem vette figyelembe a felperes nevelési képességét és készségét lerontó tényezőket, lényegében legalizálta a felperes egyoldalú döntését az alperesnek a gyermekek óvodába, illetve bölcsődébe íratásával. Az egyik szülő egyoldalú magatartására visszavezethető állandóság a jogvita eldöntésének perdöntő szempontjaként nem értékelhető”.

Zárásul, a Kúria a [70.] pontban dr. Forczek Tamás bíró úr döntésével értett egyet: „A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet annak a Pp. 279. § (1) bekezdése megsértése miatt a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta”.

(Az első- és a másodfokon eljárt bírók neveit a Kecskeméti Törvényszék 2020-as, és 2022-es ügyelosztási rendjei szerint határoztuk meg.)