Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Ötven költözés évente, avagy van-e összefüggés
a váltott elhelyezés és a gyermekek pszichoszomatikus problémái között?

Tanulmány 147 839 gyermek felmérése alapján

Kivonat

Szerzők: Malin Bergström, Emma Fransson, Bitte Modin, Marie Berlin, Per A Gustafsson, Anders Hjern

A tanulmány kiindulási pontja, háttere

Az elmúlt 20 évben Európa nyugati társadalmaiban egyre gyakoribbá vált az ún. váltott elhelyezési modell a családok válását követő időszakban, megteremtve annak lehetőségét, hogy a közös gyermekek mindkét szülővel ugyanannyi időt töltsenek együtt. Svédországban ez az együttélési forma különösen elterjedt. Míg az 1980-as évek közepén a váltott elhelyezések aránya 1-2%-ot tett ki, 2010-re ez a szám 30-40%-ra emelkedett. A változást a svédek szülői egyenjogúságért folytatott politikája, valamint a nők nagy arányú munkaerőpiaci jelenléte indította el. Az új együttélési norma népszerűségével a családjogi törvények módosítása és szigorú szábályozása vette kezdetét.

Kitekintés

Korábbi kutatások eredményei azt támasztják alá, hogy az egy-szülős gondozásban nevelkedő gyermekeknél nagyobb kockázata van a pszichoszomatikus problémák megjelenésének és a társadalomba való beilleszkedési nehézségeknek, mint a két-szülős gyermekek esetében. A megnövekedett rizikófaktorok két okra vezethetők vissza. Az egyik az elszakadás valós megtapasztalása és az ehhez társuló érzelmi krízis. A szülők válásával a gyermekek szociális-, gazdasági- és emberi veszteségnek vannak kitéve. A másik az elvált szülők jellegzetes tulajdonságai, miszerint alapvetően elégedetlenebbek a párkapcsolatuk minőségével és gyakrabban kerülnek konfliktusba egymással, még az együttélés során. A kutatási eredmények arról is beszámolnak, hogy a szülők egészségi állapota, gazdasági- és társadalmi jóléte eltér a váltott- és az egy-szülős családokban.

A váltott elhelyezésben élő gyerekek számának növekedése nyugtalansággal töltötte el mind az orvosokat, mind pedig a kutatókat. A szakemberek aggodalmuknak adtak hangot azért, mert a gyermekeknek - a váltott elhelyezési modellben - két külön világban kell élniük, ami gyakoribb szülői konfliktusnak és még több stressz-helyzetnek teremt lehetőséget. Ilyen körülmények lehetnek a megnövekedett távolságok az iskola, a barátok és a szabadidős tevékenységek között; a stabilitás hiánya a szülői- és az otthoni környezetben; valamint a két különböző családi élethez való alkalmazkodás. A szakemberek aggodalma abból is fakadt, hogy egyszerre szaporodtak a gyerekek pszichikai- és érzelmi problémái, aminek következtében pszichoszomatikus tünetek jelentek meg. Ennek magyarázatát a szakemberek a gyerekek életének megnövekedett stressz-szintjében keresték, amit a váltott elhelyezéssel járó feszültséggel indokoltak.

Immáron kimutatták, hogy az egyéb stresszes helyzetek fennállása, úgymint a megfélemlítés, az anyagi problémák megjelenése, a tanuló-tanár viszony, az iskolai nyomás és a szülők érzelmi támogatásának hiánya egyaránt befolyással van a serdülő fiatalok pszichoszomatikus állapotára.

Adatok, módszertan

A kutatócsoport országos szintű iskolai felmérésből vett adatokat a gyermekek pszichoszomatikus tüneteinek vizsgálatához, a 12 és 15 éves korosztályból (6 - 9. évfolyam). A felmérésben 147 839 svéd gyermek vett részt. A szakértők az eredmények feltárásához a pszichoszomatikus tünetek gyermekekre jellemző 8 skáláját hívták segítségül. A nyolc kérdés az elmúlt 6 hónapra tekint vissza és a válaszadók nehézségeire irányul a koncentráció (1), az alvási nehézségek (2), fejfájás (3), emésztési zavarok (4), feszültség (5), szomorúság (depresszió) (6), szédülés (7) és az étvágytalanság (8) területén.

Együttélési modellek

A tanulmányban a különböző együttélési modellek a gyerekek válaszai szerint kerültek meghatározásra a következő formában:

 teljes család: „mindig együtt mindkét szülővel”;
 váltott elhelyezés: „körülbelül egyforma szülői gondoskodás anya és apa részéről, például egy hét anyával és a következő hét apával”;
 többnyire az egyik szülővel való együttélés: „többnyire anyával, néha apával” vagy “többnyire apával, néha anyával”;
 kizárólag az egyik szülővel való együttélés: „kizárólag anyával” vagy „kizárólag apával”.

A kutatás nem tett különbséget a szülők nemére vonatkozóan, tekintettel arra, hogy a „többnyire” vagy a „kizárólag” apával válaszok alacsony száma nem tette volna lehetővé a megbízható statisztikai elemzések elvégzését.

Eredmények

Adatok a családmodellek megoszlása szerint

Az 1. számú táblázat a vizsgálatban szereplő 147 839 gyermek adatait tartalmazza családmodellek szerinti megbontásban. A táblázatból látható, hogy a gyermekek 69%-a él teljes családban, 11%-a váltott elhelyezésben, 8%-a többnyire csak az egyik szülőjével, és 13%-a kizárólag az egyik szülőjével. A többnyire-, vagy kizárólag az egyik szülőnél való együttélés elsősorban anyai gondozást jelent. Ebben a csoportban csak minden hatodik gyermek élt együtt az édesapjával. A külföldön és a Svédországban született gyermekeknél azonos az elvált szülők aránya, a váltott elhelyezés azonban sokkal általánosabb azoknál, akiknek mindkét szülője svéd származású volt (12%), szemben azokkal, akiknek csak az egyik szülője volt svéd (10%), vagy mindkét szülője más országból származott (2%). Az életformát tekintve a gyermekek nemére és lakóhelyére vonatkozóan nincs számottevő különbség.

Pszichoszomatikus problémák

A 2. számú táblázat a különböző pszichoszomatikus tüntetek megjelenését szemlélteti. Jól látható, hogy az összes vizsgált területen a teljes családokban jelentkezik a legkevesebb probléma. Ehhez viszonyítva valamivel több pszichoszomatikus probléma jelenik meg a váltott elhelyezésben élő gyermekeknél, majd őket követik a többnyire egy-szülős gyermekek. A legtöbb gond a kizárólag egy-szülős elhelyezésben nevelkedő gyermekeknél mutatkozik. Ebben az együttélési modellben figyelhető meg a folyamatos-, vagy gyakori lelki eredetű pszichoszomatikus tünet megjelenése. A két nemet együtt vizsgálva a leggyakoribb tünet az alvászavar, nemenként megbontva lányok esetében a szomorúság (depresszió), fiúk esetében az alvászavar és a koncentrációs nehézség.

Az együttélési modellek és a pszichoszomatikus állapotok vizsgálata

A kölcsönhatásokat a pszichoszomatikus problémák és az együttélési modellek viszonyában a 3. számú táblázat mutatja be. A számok tükrében - a közös felügyeletben élő gyermekekkel való összehasonlításokat elvégezve - az figyelhető meg, hogy azok a gyermekek, akik többnyire- vagy kizárólag az egyik szülővel éltek, több pszichoszomatikus problémáról számoltak be, mint a két-szülős családban nevelkedő gyermekek. Az életkor és a származási ország gyakorlatilag nincs hatással a végső számokra. A többnyire az egyik szülővel-, illetve kizárólag az egyik szülővel élő gyermekekre vonatkozó becslések alacsonyabb értékeket mutatnak, miután az anyagi erőforrásokkal (2. modell) és a szülő-gyermek kapcsolattal (3. modell) való elégedettségi szinthez lettek igazítva. A 4. modellben az összes fenti változót figyelembe véve az látható, hogy mind a fiú-, mind a lánygyermekek esetében, akik többnyire-, vagy kizárólag az egyik szülővel élnek, magasabb kockázata van a pszichoszomatikus problémák megjelenésének, mint azoknál a gyermekeknél, akik váltott elhelyezésben nevelkednek. Ezzel együtt a váltott elhelyezésben élő gyermekekkel összehasonlítva, a legalacsonyabb kockázati tényező a teljes családban fordul elő, ahogyan ez az összes modell vizsgálatán keresztül meg is mutatkozik. Az elemzések azt mutatják, hogy a pszichoszomatikus problémák megjelenése - minden együttélési modell esetében - függ a gyermekek nemétől.

- a táblázatokat lásd a cikk alján az eredeti mellékelt PDF-ben -

Kifejtés

A jelen tanulmányból az látható, hogy a gyermekek, akik a szülők különválását követő időszakban mindkét szülővel közel azonos időt töltenek együtt, kevesebb pszichoszomatikus problémától szenvednek, mint azok, akik többnyire- vagy kizárólag az egyik szülőjükkel élnek. Ugyanakkor, - ahogy minden más együttélési modellben – a váltott elhelyezésben élő gyermekek esetében több pszichoszomatikus probléma figyelhető meg, mint a teljes családban élő gyermekeknél. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy az anyagi háttér, valamint a szülő-gyermek kapcsolattal való elégedettség összefüggésben van a gyermekek pszichoszomatikus állapotával (egészségével), azonban nem nyújt magyarázatot a gyermekek közötti különbségekre, ha az eltérő családmodelleket vesszük figyelembe.

Miközben a pszichoszomatikus tünetek szoros kapcsolatban állnak a stresszel, annak ellenére, hogy a kétféle otthoni környezet megköveteli a más-más szomszédokhoz, más családi légkörhöz való alkalmazkodást, az eredmények mégis alacsonyabb kockázatot mutatnak váltott elhelyezésben, mint az egy-szülős családmodellben. Ez a végkövetkeztetés alátámasztja a korábbi, kisebb vizsgálati létszámon alapuló tanulmányok megállapításait is. Mindent összevetve a gyermekek visszajelzése azt jelzik, hogy a kétlaki életmódból származó stressz lehetőségénél nagyobb jelentősége van a mindkét szülővel való, folyamatosan fennálló, szoros kapcsolat pozitív hatásainak.

Csak részben lehetséges tehát az egy-szülős családban és a váltott elhelyezésben élő gyermekek pszichoszomatikus egészségi állapotának különbségeit a szülők különválásával járó családi összetevőkkel magyarázni. A különvált szülőknek jóval gyakrabban vannak lelki problémái és anyagi nehézségei, mint az együttélő szülőknek, és az egymás kapcsolatában is több konfliktusuk lehet, mint a válást megelőző időszakban. Az ilyen tényezők közvetlen hatást gyakorolnak a gyermekek lelki állapotára és a pszichoszomatikus tünetek megjelenésére, valamint nagy jelentőséggel bír a különválást követő felügyeleti-, és gyermekelhelyezési kérdések elrendezésében is. A tanulmány szerint a kizárólag egyik szülőjével élő gyermekek a legkevésbé elégedettek a szüleikkel való kapcsolattal. Őket követik a többnyire az egyik szülővel élő gyermekek. A váltott elhelyezésben élő gyermekeknek azonban közel olyan minőségű a szüleikkel való kapcsolata, mint a teljes családban élő gyermekeknek.

A szülőkkel való jó viszony - különösen az apákat érintően - sokkal általánosabb a váltott elhelyezésben élő gyermekeknél, mint azoknál, akik csak az egyik szülővel élnek. A gyermekek anyagi erőforrásokkal való elégedettsége lappangó közvetítőnek tekinthető, mivel a gazdasági stresszről korábban már bebizonyosodott, hogy szoros összefüggésben áll a gyermekek pszichoszomatikus tüneteivel, mi több, a különélő egy-szülős gondozásban élő gyermekeknél ez még inkább általános.

A nemek közötti különbségeket vizsgálva valamennyi elhelyezési modellben megfigyelhető, hogy a lányok több pszichoszomatikus problémáról számolnak be, mint a fiúk. A kutatások jelen eredményei tekintetében a különbségeket inkább lehet kimeneti változóval magyarázni, mint a különválás után ténylegesen fennálló rosszabb élethelyzetre hivatkozni a lányok esetében. Korábbi tanulmányok változó eredményekre jutottak, ezért további kutatások szükségesek annak felfedésére, hogy valamennyi, a válást követő elhelyezési modellnek eltérő hatásai lennének-e a fiúkra és a lányokra.

Módszertani kérdések

A kutatócsoport lehetőséget kapott arra, hogy egy pszichoszomatikus problémákat érintő hitelesített eredménnyel rendelkező nemzetközi kutatást felhasználjon. A teljes nemzetre kiterjedő mintavétel garantálja a legkülönfélébb hátterű családok bevonását és értékelését Ennek ellenére a begyűjtött információk korlátozottan állnak rendelkezésre a gyermekek egészségét vizsgáló kérdések tartalmi változóiból fakadóan. A gyermekeket érintő anyagi háttér és a szülőkkel való viszony adatai hozzáférhetőek, de a családok további társadalmi-gazdasági helyzetére, és a szülők együttműködésére vagy viszályára vonatkozóan elegendő adat nem áll rendelkezésre. A gyermekek beszámolói ezekkel a nézőpontokkal kapcsolatos elégedettségükről talán inkább tükrözi a saját személyiségüket és helyzetkezelő stratégiáikat, mint családjukhoz kötődő viszonyukat.

A családokat érintő tárgyilagos adatok hiánya jelentős korlát, mivel ezek a tényezők szoros viszonyban vannak a gyermekek életkörülményeivel, teljesen közvetlenül pedig a pszichoszomatikus egészségükkel. További korlátot jelent, hogy nincs elegendő információ arról, mi történt, amikor a gyerekek megtudták szüleik különválását. Példaértékű lenne, ha ennek a tanulmánynak az eredményeit megerősítenék további, hosszú időszakot felölelő vizsgálattal dolgozó, úgy pszichológiai, mint a családokat érintő, társadalmi-gazdasági tényezőket feltérképező tanulmányok is.

Végezetül, a tanulmány készítői erősségként tekintenek a váltott elhelyezés kategória fogalmi értékére. A tanulmányban a váltott elhelyezés úgy kerül meghatározásra, hogy „közel ugyanannyit anyával és ugyannyit apával, heti váltásban”. Ez rámutat arra, hogy a váltott elhelyezés rendre azt jelenti a gyermek számára, hogy mindkét szülővel egyenlő időt tölt együtt. A tanulmányban használt kategóriák ilyen módon egy finomabban árnyalt képet adnak.

Végkövetkeztetések

Azoknál a gyermekeknél, akik szüleik válása után egyenlő időt töltenek mindkét szülő saját otthonában, kevesebb pszichoszomatikus problémát tapasztalnak, mint azok, akik többnyire az egyik-, vagy kizárólag az egyik szülővel élnek.

Az anyagi háttér és a szülő-gyermek kapcsolattal való elégedettség összefüggésben áll a gyermekek pszichoszomatikus állapotával, azonban nem nyújt magyarázatot a gyermekek közötti különbségekre a családmodellek szempontjából.

A gyermekelhelyezési irányelvek lefektetéséhez hosszú időszakot átölelő tanulmányok szükségesek a szülők válása előtti és utáni időszakokról.

A tanulmányt fordította: Hechtl Gábor, Kalmár-Nagy Tamás, Szarka Levente
Lektorálta: Kálmán Zsuzsanna

Forrás: http://jech.bmj.com/content/early/2015/04/09/jech-2014-205058.full

A tanulmány alább letölthető teljes tartalmában PDF formátumban:
- az eredeti tanulmány
- a tanulmány magyar változata