Az ambivalencia hiánya

Az ambivalencia hiánya - PAS 3. rész

"A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete és kifejtése" cikksorozat harmadik része

Noha maga a szindróma szó kikerült a jelenség megnevezéséből, fontos hangsúlyozni, hogy még Gardner kritikusai is hasonló szavakkal írják le az elidegenítést, mint maga Gardner. A különbség leginkább abban rejlik a versengő elméletek között, hogy mi okozza a gyermekben az elidegenedést. De ez egy másik cikk témaköre lehetne.

Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a nyolc tünet, amelyeket Gardner lejegyzett, alapvetően nagyon hasonlóak, ha nem ugyanazok, mint amelyeket azok a pszichológusok publikáltak, akik az elidegenítés jelenségét kívánták „újradefiniálni”.

A szülői elidegenítés harmadik jellemzője tehát az ambivalencia hiánya.

Ez a tünet arra utal, hogy a gyermek semmilyen érzést nem táplál az elidegenített szülő iránt. Bizonyos tekintetben a tünet kissé félrevezetőnek tűnhet, mivel egy súlyosan elidegenített gyermek kizárólag gyűlöletet is érezhet a célszülővel szemben, mely egyfajta kapcsolat, még ha nem is szerető.

Az „ambivalencia” egyedi jelentéssel bír a pszichiátria, pszichológia és a pszichoterápia világában. Ez egyfajta pozitív kapcsolatra utal a személy és az úgynevezett „szeretett tárgy” között - mely a pszichoanalitika nyelvén a másik személyt jelenti - azokban a pillanatokban mikor dühösek vagyunk vagy konfliktus lép fel.

Amikor az emberi kapcsolatok kialakulnak és fejlődnek és ennek következtében mély érzelmi kötődés jön létre, az ambivalens kötődés tökéletesen normális és egészséges. Legtöbbünk már átélt konfliktust azzal akit szeretetünk, de még akkor sem gondoljuk a kapcsolatot megszakítani vele, ha éppen dühösek vagyunk rá.


Az ambivalencia hiánya

Legtöbb szülő megtapasztalta már milyen egy tinédzser, mikor mérges, utálatos vagy éppen gyűlöletét fejezi ki - mégsem szeretné az életéből kitenni ilyenkor. Ez természetes. Szemben azzal, amit Gardner ennek a tünetnek kapcsán feljegyzett, nézzük meg mi a helyzet akkor, amikor az egyik személy valóban bántalmazza a másik személyt. Egy bántalmazó kapcsolatban az ambivalens érzés gyakran erősödik, bár meglehetősen egészségtelen módon: az áldozat elkezdi értéktelennek és valahogy felelősnek érezni magát a történtekben.

A felnőtt áldozatok mindent megtesznek, hogy elkerüljék azt, hogy felbosszantsák az őket bántalmazó személyt. Ennek során alapvetően feladják saját maguk személyiségét és a feléjük megfogalmazott kritikákat magukra veszik. Csak akkor hagyják ott ezeket a bántalmazó kapcsolatokat - ha egyáltalán ezt megteszik - mikor a bántalmazás nagyon durvává válik.

Mikor egy gyermeket valóban bántalmaz a szülője, akkor hajlamos olyanná válni mint amilyennek gondolja, hogy a bántalmazó szülő szeretné őt látni. Legtöbb esetben hosszú és intenzív bántalmazás kell ahhoz, hogy a gyermek a szülőjét végül elutasítsa. Ezért amikor a szülői elidegenítés vonatkozásában vizsgáljuk a fentieket (vagyis amikor definíció szerint nincs bántalmazás a háttérben), a mély ambivalens kapcsolat megszűnése a gyermek és a korábban szeretett szülője között egyszerűen nem értelmezhető aszerint, amit a mély emberi kapcsolatokról tudunk.

Meglátásom szerint az elidegenített gyermekben az ambivalens érzés hiánya a korábban szeretett szülő irányába lényegében természetellenesnek tekinthető. Nem lehet kizárólag a gyermek és a szülő között történtekből levezetni, a szülő-gyermek közötti kapcsolat egyszerűen nem annyira törékeny. A torz gondolkodás más hatására jön létre - és ez nyilvánvalóan az elidegenítő személye.

Amikor a tünet jelen van, akkor a gyermek nem tud pozitív dolgokat felhozni a célszülője mellett a múltból, de a jelenben sem. Nem tud elismerően nyilatkozni vagy egyáltalán kellemesnek mondható élményeket vele kapcsolatosan említeni. Ez az egyik legsúlyosabb jele a szülői elidegenítésnek, mellyel csak a legkomolyabb esetekben találkozni. Ha a gyermeknél rákérdeznek a korábban szeretett ám mostanra gyűlölt szülőjére, akkor szünet nélkül panaszkodni tud és minden tőle telhetőt megtenne, hogy a hallgatóságot meggyőzze mennyire nem kellene sosem találkoznia vele.

Látható, hogy ha egy ilyen gyermek a szülői elidegenítésben egyáltalán nem jártas terapeuta előtt beszél, akkor ő könnyen elhiheti a gyermek érzéseinek a valódiságát. Ezek a tapasztalatlan terapeuták gyakran a probléma részeivé válnak - hozzájárulva a szülői elidegenítés elmélyüléséhez.

Forrás: http://www.jmichaelbone.com/blog1/the-eight-symptoms-of-parental-alienat...

Szerző: J. Michael Bone, Ph.D
Fordította: Szarka Levente
Lektorálta: Pénzes Ilona

A cikksorozatunk előző része: A célszülő elutasításának gyenge és abszurd okai
A cikksorozatunk következő része: A független gondolkodó jelensége

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!