Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Alec Baldwin Michael McCormackkal és Mark Tabbal beszélget a szülői elidegenítéssel kapcsolatos tapasztalatairól, amelyeket válása után élt át. A CNN Larry King Live című műsorának középpontjában az áll, hogy a jogrendszer milyen negatív hatással van azokra a szülőkre, akik közös felügyeletet szeretnének, és beszélnek az elidegenedés leküzdésének nehézségeiről is. A beszélgetés hangsúlyozza, hogy ez a probléma nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is érinti. A résztvevők kiemelik a jogi reform szükségességét annak érdekében, hogy elkerüljék az elfogult felügyeleti döntéseket, és elősegítsék az egészségesebb közös szülői nevelést a különválás után. A Promise to Ourselves című könyvet egy olyan forrásként mutatják be, amely betekintést nyújt ezekbe a kérdésekbe.

A beszélgetés kivonatos változata

Beszéljünk most a házasságodról, rendben? Látom, hogy készen állsz erre, mert már van némi távolságod a helyzettől, és tudsz róla beszélni. Mesélj nekem Kimről! Mi vonzott Kim Basingerben, ha a szépségétől eltekintünk?

Számomra mindez nem számít. Amit megtanultam, az az, hogy vannak kapcsolatok... Ezért írtam a könyvet, a Promise to Ourselves (Egy ígéret magunknak) címűt a St. Martin’s Press kiadónál. Azért írtam ezt a könyvet, mert ismerek olyan embereket, akik képesek voltak együttműködő válásra, amelyben mindkét fél megőrizhette a méltóságát. Ezeket a dolgokat ügyvédek és bírók, bírósági kirendelt terapeuták és mások beavatkozása nélkül rendezték el. Erről fogunk beszélni most, és ezért hoztam a műsorba Mike McCormacket, és néhány aktivistát az egyenlő szülői jogokért küzdő mozgalomból.

Tudod, az elmúlt nyolc évem szenvedés volt. Felesleges szenvedés. Egy vagyont emésztett fel, de a legrosszabb a pszichés megterhelés volt. Úgy érzem, mintha húsz évet öregedtem volna. Teljesen kimerültem.

– Igen, ez átjön a könyvedből, elég nehéz olvasmány.

– Igen, de mindez már mögöttem van. Az emberek belefáradnak ezekbe a harcokba. És őszintén szólva, nem tudok tisztelni néhány ügyvédet és bírót, akik részt vettek az ügyemben.

– Tudod, én is elváltam, de nekünk nem volt pénzünk...

– Mennyi ideig voltál házas?

– Tizenhat évig.

– És mielőtt összeházasodtatok, mennyi ideig ismertétek egymást?

– Tizenhat percig, haha.

– És neked mennyi ideig tartott a házasságod?

– Másfél évig.

– Tehát fiatalon házasodtál, és voltak gyerekeitek?

– Igen, van egy lányunk.

– Most hány éves?

– 37.

– És hogyan jön ki az apjával?

– Él még az apja?

– Igen, és jó a kapcsolatuk. Nem volt köztünk elidegenedés a családban.

– Szóval nem álltál a lányod és az apja közé?

– Nem, és szerintem minden szülőt arra kellene bátorítani, hogy így cselekedjenek.

– De azt mondod, hogy nem értesz egyet az 50-50%-os felügyelettel. Miért?

– Miért kellene minden esetben egyenlően megosztani?

– Talán azért, mert nőként a műsorodban egy bizonyos közönséget kell kiszolgálnod? Feminista szempontok miatt?

– Nem erről van szó. Hanem arról, hogy mi van, ha az apa nincs is annyira jelen az életükben?

– Nos, én úgy gondolom, hogy az 50-50%-os felügyeleti jog kellene, hogy az alaphelyzet legyen azoknak az apáknak, akik ezt akarják és megérdemlik. Ha egy válás során kiderül, hogy az apa soha nem vett részt igazán a gyerek életében, és csak bosszúból kéri a közös felügyeletet, akkor más a helyzet. West Virginiában például van egy törvény, amely a szülői szerepek elemzése alapján osztja ki a felügyeleti jogot. Ha te és én házasok lennénk, és mindketten dolgoznánk, akkor egyikünk sem állíthatná, hogy több időt töltött a gyerekkel, mint a másik.

– Természetesen nem arról beszélek, hogy bántalmazó apák kapjanak felügyeleti jogot. Azok az emberek, akik bántalmazzák vagy elhanyagolják a gyerekeiket, az ellenségei annak a mozgalomnak, amely az egyenlő szülői jogokért küzd.

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor rájöttél, hogy a házasságodnak vége?

– Nem igazán. Egy nagy homály az egész. Nem is számít már. Megismerkedtem valakivel, aki rendkívül vonzó volt. Akkoriban új voltam a szakmámban, és ő nagyon érdekes ember volt.

– Hány éves voltál, amikor találkoztál vele?

– 32.

– Tehát nem voltál gyerek.

– Nem, 35 évesen házasodtunk össze, és 37 éves koromban született a lányom.

Most csatlakozik hozzánk New Yorkból Michael McCormick, az Amerikai Apák és Gyermekek Koalíciójának ügyvezető igazgatója, valamint Mark Tab, aki Alec Baldwinnal közösen írta a könyvet.

– Michael, szerinted mi a jelentősége ennek a könyvnek?

– Alec egy olyan dolgot fogalmazott meg, amit több százezer, ha nem millió ember átélt ebben az országban: a fájdalmat, amit a gyereküktől való elszakadás jelent. Az a tehetetlenség, hogy nem szülőként élhetnek. Ez a szülői elidegenítés szindróma egyik szélsőséges formája.

– Mark, te segítettél Alecnek megírni a könyvet?

– Igen. Korábban a testvérével, Stephennel is dolgoztam egy könyvön.

– Mike, szerinted természetes, hogy válás után az egyik szülő eltávolodik a gyerekétől?

– Vannak becslések, amelyek szerint az esetek 80%-ában valamilyen szinten előfordul elidegenedés. Az enyhe formától a nagyon súlyosig terjedhet. Alec esetében szerintem ez súlyos volt.

– Mi tette ilyen súlyossá?

– A mai bírósági rendszer lehetővé teszi az egyik szülő számára, hogy elidegenítse a másikat. Az egész rendszer egy nagy üzlet, ahol emberek tömik meg a zsebüket pénzzel.

– Egyetértesz ezzel, Mark?

– Igen. És fontos megjegyezni, hogy nem csak apák eshetnek áldozatul ennek. Jelenleg egy olyan nővel dolgozom együtt, akinek a volt férje és annak új felesége azt mondták a fiának, hogy ő nem is az igazi anyja, csak egy őrült nő, aki ezt állítja.

– Tehát az elidegenítés nem nemfüggő?

– Nem. De a nők általában nagyobb eséllyel kapják meg az elsődleges felügyeleti jogot, így ők gyakrabban válnak elidegenítővé. A bíróságok tudják ezt, mégsem tesznek semmit ellene.

– Igen, a könyvedben is szerepelnek olyan terapeuták, akik kívülről nézik ezt a rendszert. Ők nem részei ennek az „összeesküvésnek”.

– Pontosan. Azok, akik nem az állami jogrendszerből élnek, teljesen másképp látják ezt a problémát.