32 hónapig tartó permanens izoláció után hazatalált az édesapjához egy salgótarjáni kislány – egyesületünk előállítatta az édesanyát

Egyesületünk alapító tagja, Kalmár László György 2021. április 6-án Salgótarjánban sikeresen őrizetbe vetette azt az édesanyát, aki a bíróság végzésével szembe menve nem adta át a gyermeket édesapa számára. Kalmár László György cikke.

Apuka megismerkedett anyukával, akinek akkor már volt egy talán 2 éves kislánya a korábbi kapcsolatából… A kislány édesapja Debrecenből járt Salgótarjánba kapcsolattartásra vinni a kislányt, azonban az anya nem adta át neki egyetlen egyszer sem. Végül a szerencsétlen apa feladta, amihez talán az is hozzájárult, hogy az anya felajánlotta: ha nem zaklatja őket a kapcsolattartási „mániájával”, akkor nem kell tartásdíjat fizetnie… (Az akkor még kicsi lány ma már talán 14 éves, 10 éve nem látta az apját és abban a meggyőződésben él, hogy apákra nincs szükség egy családban, azok csak zavarják a család nyugalmát. A rendőrség most rendelt ki szakértőt a kamaszlány pszichés torzulásának vizsgálatára, miután 10 év után az egyesületünk felvetette a kiskorú veszélyeztetésének kérdését ezen kamaszlány vonatkozásában is… Most kerítették elő a gyermek édesapját és próbálják tisztázni, hogy mi is történt a gyermek születése óta.)

Akkor a kvázi anyós – akitől szintén elzárta az anya az unokáját – azt mondta a mi apukánknak: „Meglátod, hogy a Te gyerekeddel a lányom ugyanezt fogja csinálni!”

És bizony a kvázi anyós ismerte a lányát, nem tévedett. A mi apukánk nem sokkal a kislánya megszületését követően ugyanígy járt: lapátra került és a kislányt egyre kevesebbet láthatta, amit gyorsan megelégelt és keresettel fordult a bírósághoz, amelyben a kislány nála történő elhelyezését kérte.

Első körben általa sem várt gyors siker született: miután az egyébként diplomás, Salgótarjánban akkor még vezető beosztásban dolgozó anya egész egyszerűen kidobta a keresetlevelet és az idézést is azzal, hogy őt ne zaklassa sem az apa, sem a bíróság, ő nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, a bíróság – ellenkérelem hiányában bírósági meghagyással kötelezte az anyát a keresettel egyezően: azaz apukánál helyezte el a gyermeket.

Az anya ekkor jött rá, hogy a bíróság nem házibuliba invitálta az idézésben… Keresett egy ügyvédet és a meghagyással szemben ellentmondást nyújtott be, ebből adódóan pedig perré alakult az eljárás.

A perben az első tárgyaláson apuka beleegyezett, hogy a kislányt az anyjánál helyezze el a bíróság, és a kapcsolattartásról, illetve a tartásdíjról folyjék csak tovább a per. Az elhelyezés vonatkozásában tehát ítélet hatályával bíró részegyezség született, ami azonnal jogerőre is emelkedett – miután mindkét fél helyben lemondott a fellebbezés jogáról –, így a továbbiakra nézve már kötő erővel bírt, az adott perben megváltoztatni később már akkor sem lehetett, amikor már világosan látható volt, hogy súlyos hiba volt ezt az egyezséget megkötni: apuka ugyanis addig még csak-csak láthatta a kislányát, azután viszont bezárult előtte az ajtó és mint látni fogjuk: nem is nyílt ki többé, 2 év és 8 hónap után nyitotta ki egy már újabb perben született ideiglenes intézkedést követően a rendőri kényszer intézkedés…

További 1 év azzal ment el, hogy az eljáró bíró tárgyalásról tárgyalásra órákon keresztül próbálta a sérült tudatú anyát jobb belátásra bírni. Az meg egy 10 éves nebuló módjára felállva, hátratett kézzel hallgatta a korholást, majd a zavart tudatúakra jellemző, őrült fénnyel a szemében bizonygatta, hogy ő nem akadályozza a kapcsolattartást, csak hát vannak ugye olyan élethelyzetek, amikor nem jön össze… (Mi tagadás, valóban lehetnek ilyen élethelyzetek, a baj csak ott volt, hogy az ő esetében kizárólag ilyen élethelyzetek voltak kétheti rendszerességgel egymás után végül mintegy 70-szer…)

Hiába mondtam a bírónőnek, hogy ne húzza az időt, hozzon ítéletet, mindegy, hogy mit, mert úgysem tartja be az anya, szeretnénk tehát mielőbb elindítani az áthelyezés iránt az új kereset, a bírónő váltig hangoztatta, hogy ő olyan ítéletet szeretne hozni, ami működik is… Végül aztán belátta, hogy ilyen ítélet nem létezik, és hozott egy formális ítéletet, amit azután már a másodfok is azzal hagyott helyben, hogy benne kifejezetten az anya tudtára adta: ha nem hagy fel a magatartásával, az a nevelésre való alkalmasságát is megkérdőjelezi, és akkor át kell majd helyezni a kislányt az édesapjához egy új perben.

Az új keresetet már előre megírtam az apukának, és amint megérkezett a jogerős ítélet, másnap be is nyújtott apuka az áthelyezés iránt a keresetet, amelyben lényegében a követelésével egyező tartalommal ideiglenes intézkedést is kért arra hivatkozva, hogy már 1 éve nem láthatja a gyermekét, más megoldás bizonyosan nincs, halogatni pedig nincs értelme azt, ami elkerülhetetlen.

(Ekkorra amúgy már több, mint egymilliós bírság gyűlt össze anyukának és közel ugyanennyi utazási költség megfizetésére is kötelezte a gyámhivatal. Eleinte nem értettük: miért nincs ez sem hatással a beteg tudatú anyára, hiszen egy idő után már havonta több volt a bírság és a kifizetni köteles utazási költség együtt, mint az egyébként nem kevés vezetői fizetése. Utóbb aztán ennek az oka is kiderült: a gyámhivatal meghozta, de nem hajtatta végre a bírságokat – a mai napig sem! –, ahogy persze az utazási költségeket is legfeljebb a tartásdíjból lehetett levonni, ami amúgy nem szabályos megoldás, nem is ajánljuk senkinek. Emiatt rendőrségi vizsgálat indult pár nappal ezelőtt, miután a bírság az államkasszába megy, azzal nem lehet nagyvonalúskodni a gyámhivatalban.)

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a bíróság elutasította, majd a másodfok helyben hagyta az elutasítást azzal, hogy a gyermek már 1 éve nem látta az apját, ebben a helyzetben pedig nem lehet kapkodni, alaposan körül kell járni a kérdést, vizsgálni kell a gyermek állapotát… A halogatás eredménye további 20 hónap lett, ami alatt a kislány elidegenítése persze tovább folyt. Újabb 20 hónapnak kellett eltelnie, mire az eljáró bírónő belátta, hogy tovább nem lehet halogatni az intézkedést…

Évek óta próbálom tanítani a kritikus döntéseket meghozni képtelen, a döntés előre nem látható eredményétől félő bírókat az alapszabályra: a félelem rossz tanácsadó, mert aki fél, az habozni kezd és ameddig habozik, addig bekövetkezik az, amitől félt… Az istennek sem értik meg, hogy ha egyszer valamit nem lehet elkerülni, akkor azt azonnal meg kell hozni, mert minél később hozzák meg, annál nehezebb lesz végrehajtani, annál nagyobbak lesznek azok a bizonyos átmeneti nehézségek. (Itt mutatkozik meg a különbség jogász és pedagógus között és itt üt vissza az, hogy kivették a bírók mellől az ülnököket családjogi perekben, akik segítették egykoron a jogász bírót a pedagógiai kérdések megítélésében. (Az ülnököket mindig az ügy tárgyának megfelelően választották ki: családjogi perekben pedagógusok ülnököltek.) Ugyan a bíróknak is tanítanak pedagógiát – ahogy egyébként a pszichológusoknak is –, ettől azonban még egyikükből sem lesz pedagógus. Márpedig tetszik, vagy nem: a nevelés tudománya nem a jogtudomány és nem is a pszichológia áltudománya, hanem a pedagógia.

Visszatérve a történetünkre: 2 év és 8 hónap után megszületett az áthelyezés ideiglenes intézkedésben, azonban az eljáró bírónő nem hallgatott a soron kívül kirendelt szakértőre: azonnali áthelyezés helyett kitalált egyfajta „gondolat-megszoktatást”: 3 alkalmas segített kapcsolattartást írt elő minden szombaton azzal, hogy az utolsó után maximum 8 napon belül köteles az anya kiadni a gyermeket, addig pedig konstruktív magatartást kell tanúsítania: meg kell barátkoztatnia a gyermeket a váltás gondolatával.

Ebből aztán persze az ellenkezője lett: az anya lényegében kapott még egy hónapot arra, hogy ha eddig nem tudta még halálra rémíteni a gyermeket, akkor most akkor rajta, uccu neki! Az anya ebben az egy hónapban többet rombolt, mint az előző 32 hónapban összesen.


Kép: A szerző, Kalmár László György egyesületi tagunk, a felperes képviseletét látja el 2020. február 5-én a Kúrián

Az nyilvánvaló volt a szakemberek számára, hogy itt kényszerintézkedésre lesz szükség: az anya önként nem fogja kiadni a kislányt. Ennek megfelelően én már előre jeleztem az anya ellen már régóta büntető eljárást folytató Salgótarjáni Rendőrkapitánysággal, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő, igen határozott hozzáállást várunk tőlük, mert az biztos, hogy az apuka a segítségüket lesz kénytelen kérni. Elmagyaráztam nekik, hogy amennyiben az anya nem adja ki a gyermeket, hanem eltitkolja, rejtve tartja apuka elől, azzal a Btk. 211. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt követi el, márpedig bűncselekmény megszakítása, az elkövető tettenérése, elfogása, előállítása végett a rendőr akár erőszakkal is behatolhat egy magánlakásba, a tettért elkövetőt köteles előállítani (bilincset, autóban rabszíjat alkalmazva), ha pedig az illető felügyeletére van bízva bárki – pl. kiskorúak –, azok felügyeletéről egyúttal gondoskodni köteles, ami meglehetősen egyszerű olyan esetben, amikor ugye eleve ott van a felügyeletükre jogosult és egyben köteles apuka…

Ennek ellenére az ünnepek utáni napon délután az apuka azzal hívott, hogy a rendőrök kiszálltak, de nem akarnak intézkedni. Átadta az egyiknek a telefont, én pedig elmagyaráztam neki, hogy mit ír elő a rendőrségi törvény. Egyeztetett a főnökével rádiótelefonon, majd közölte, hogy a főnökének más az álláspontja, hogy a bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha már át volt adva a gyermek és azután viszi el engedély nélkül és nem adja vissza az anya. Apuka menjen szépen haza, aztán majd egy-két héten belül felveszik a kapcsolatot a gyermekvédelmi szakemberekkel és akkor majd visszatérünk a kérdésre… Megnyugtattam, hogy a főnöke téved, az apukától pedig azt kértem, hogy maradjon, el ne induljon vissza a gyermek nélkül, most azonnal írok a rendőrségnek, fél órán belül kezesbárányok lesznek. És így is lett: kellő pontossággal és határozottsággal elmagyaráztam a lehetséges elkövetési magatartások lényegét, miben létét, a rendőrségi törvény kógens előírásait és nem rejtettem véka alá, hogy amennyiben azonnal nem intézkednek és az apa a gyermek nélkül kénytelen távozni, akkor már nem nekik, hanem a megyei főkapitánynak fogok írni. És persze utaltam arra is, hogy egyesületünk szokása a YouTube-csatornán és a Facebookon is bemutatni a példaértékű hatósági intézkedéseket éppúgy, ahogy az esetleges negatív példákat is, mindezt persze nevekkel együtt, hogy mindenki tudhassa: nagyjából mire számíthat, ha valamely hatósághoz kénytelen fordulni…

A levelem perceken belül a rendőri vezetés kezében volt, apuka pedig nem egészen fél órával később hívott, hogy megoldódni látszik a probléma: előkerültek a gyermekvédelmi szakemberek, közölték, hogy itt most már nem szabad egy percig sem halogatni halogatni tovább a kérdést: a rendőrséggel együtt megindítják az akciót. (A rendőr alapjában véve értelmes, okos és segítőkész. Épp csak meg kell találnunk vele a megfelelő hangnemet…)

Innentől minden nem csak előírásszerűen, de kifejezetten mintaszerűen – példaértékűen! – ment: előbb megkereste a rendőrség az anya szomszédját és megbeszélte vele, hogy figyelje, mikor érkezik haza az anya a gyermekekkel és azonnal hívja őket. Ezzel egy időben kimentek a nagymamához, aki előbb cirkuszolni kezdett, de hamar észre térítették: közölték vele, hogy a lánya bűncselekményt követ el, úgyhogy azonnal kerítse elő, hívja fel telefonon, mert ha nehezíti az intézkedést, csak nagyobb bajba fog kerülni. A mama megszeppent és azonnal hívta a lányát… A szomszéd pedig nem sokkal később hívta a rendőrséget, hogy megérkezett az anya a gyerekekkel, bent van a lakásban, rajta lehet ütni.

Szerencsére nem kellett az ajtót rátörni az anyára, beengedte a rendőröket és a gyermekjólétiseket. A kislányt viszont nem adta át, az intézkedő rendőrnek úgy kellett kimentenie a gyermeket az eszelős anya karmai közül. De megoldotta, mégpedig szakszerűen, sérülés nélkül. A kislányt a gyermekjólétisek vitték ki és ültették be apuka autójába, ahol már várta a két féltestvére és a nagy, barátságos szánhúzó kutyus. Az anyát viszont részben a rendőri intézkedés akadályozása, részben a gyermek sérelmére elkövetett, a Btk. 211. § (1) bekezdése szerint minősülő bűncselekmény megvalósítása okán megbilincselték és előállították… (A másik, immáron talán 14 éves lánya szeme láttára, akinek a felügyeletét megoldották az előállítás időtartamára.)

A kislány pár percen belül megnyugodott az autóban. Még a szakemberek is pozitívan csalódtak, amikor azt látták, hogy alig 5 perc után a gyermek már a nagy, barátságos kutyussal és a féltestvéreivel játszott, és már el is felejtette, hogy mi is történik vele, illetve körülötte. Pár órával később már felmérte az új otthonát, és azonnal birtokba is vette az új szobáját. Sor került – 32 hónap után! – az első apai esti mesére is.

A kislány ugyan egy nagyon rövid ideig még orrolt apukára, de aztán megenyhült. Másnap már együtt mentek vásárolni. A kislány farkasétvággyal vetette rá magát a finom falatokra, mert – mint kiderült – az anyjánál nem kapott rendesen enni, mivel az anya nem tudott bánni az egyébként nem kevés fizetésével: a hónap második felében már számolgatta az aprópénzt és bizony nem ritkán éhesen mentek aludni a gyermeket. (Ami látszik is a kislányon, aki csontsovány, legalább 5 kilóval van alatta a korának, magasságának és alkatának megfelelő minimumnál. De amilyen étvágya van, nem sokáig: egy-két hét és kikerekedik, kivirul.)

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy 32 hónapig kellett várni arra, amit 12 hónap után is meg lehetett volna és meg is kellett volna lépni! Szerencsére azonban a kislány lelki alkata igen egészséges, minden várakozást meghaladóan gyorsan elfogadta a változást. Azonnal felmérte, hogy jobb körülmények közé került, hogy sosem kell majd ezután éhesen térnie nyugovóra. (Hasztalan: mondják, hogy a jobbat mindig könnyű megszokni, és persze a lét nagy úr: állítólag meghatározza a tudatot.) Alig 24 órával a kiemelés után a gyermek mintha már el is felejtette volna a múltat. Nem sír, nem hiányolja, sőt még csak említeni sem említi az édesanyját: nem kérdezi, hogy mikor jön majd el hozzájuk…

A magam részéről az ilyen esetek értelmetlen halogatásának elkerülése végett egy merőben új, és valószínűleg bizonyos érdekkörök részéről komoly támadásokat kiváltó törvényi szabályozás kidolgozását tartanám szükségesnek, ami kiiktatná az elnőiesedett, anyáskodó, sokszor döntés képtelen bírói tényezőt és magának a törvénynek az ereje által állítaná be a szülői felügyelet megváltozását, mint jogállapotot.

Értsd: ha mondjuk a gondozó szülő csak úgy passzióból – többlet tényállás hiányában! – folyamatosan akadályozza a kapcsolattartást, nem adja át a gyermeket a különélő szülőnek megszakítás nélkül mondjuk 180 napig, akkor a 181. napon a szülői felügyeleti jog a törvény erejénél fogva átszállna az addig különélő szülőre. Azaz a kapcsolattartást akadályozó gondozó szülőnek tisztában kellene lennie azzal, hogy nem lesznek véget nem érő perek, bizonyítás, hazudozás, mellébeszélés, pénzen vett hamis szakvélemények, fellebbezés, meg miegymás: a 181. napon automatikusan a másik szülőhöz kerül a gyermek kizárólagos felügyeleti joga.

Természetesen ennél nyilván sokkal bonyolultabb lenne a megalkotásra váró jogi szabályozás, hiszen nyilván nem kevés „kivéve, ha” kitételt, továbbá kizáró körülményt is meg kellene határozni. Azonban a „default” szabályozás ez lenne: alapesetben – ha nincs többlettényállás, illetve kizáró körülmény – per nélkül, automatikusan kerülne át a gyermek a korábbi különélő szülőhöz.

Egyben biztos vagyok: varázsütésszerűen csökkennének egy ilyen szabályozás hatályba lépését követően a kapcsolattartási problémák, a kapcsolattartás végrehajtása iránt induló eljárások száma drasztikusan visszaesne.

Felvetődik persze annak a lehetősége is, hogy egy ilyen szabályozásra esetleg megemelkedne mondjuk a pedofil vádak száma, azonban ezt a kérdést is hasonlóképp lehetne és kellene is szabályozni: amennyiben a gondozó szülő által előadott pedofil vád alaptalannak bizonyul, a gyermek – külön eljárás nélkül, a törvény erejénél fogva, automatikusan! – átkerül a pedofiliával alaptalanul megvádolt különélő szülőhöz. (Az USA-ban nagyjából ilyen jogi szabályozással vetettek véget a 80-as évek vége táján az elharapózott pedofil vádaknak. Amint a törvény hatályba lépett, hirtelenjében eltűntek az állítólagos pedofilok…. A Kugler Gyöngyi-féle „pedofília szakértőkkel” együtt…)

Kalmár László György

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.


 06 80 630155

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!