Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Hangfelvétel engedély nélküli rögzítése és használata nem tekinthető visszaélésszerűnek abban az esetben, ha más bizonyítékok hiányában az adott tény, körülmény vagy ismeret igazolását szolgálja, és ezt a közérdek vagy méltányos magánérdek védelme indokolja – röviden így foglalható össze a Pécsi Ítélőtábla BDT2009. 2126. számú döntése.

Előzmények

Az alperes a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtti perben bemutatta a beszélgetéseikről készített hangfelvételeket bizonyítékként. Ezek alapján a bíróság megállapította, hogy a követelése nem évült el, továbbá megállapította, hogy a felperes elismerte a tartozását. Ennek eredményeként – a beszámítási kifogást is figyelembe véve – marasztalta el. A Zala Megyei Bíróság, amely másodfokon járt el, részben módosította az elsőfokú ítéletet. Lényegében per felperesét a keresetének megfelelően marasztalta el, és kimondta, hogy a beszámítási kifogás alaptalan volt.

A felperes ezt követően keresetet nyújtott be a hangfelvételt készítő alperessel szemben, azt állítva, hogy a titokban készített hangfelvétellel a Ptk. 80. §-ának (1) bekezdésében szabályozott személyhez fűződő jogát megsértette. Kérte, hogy a bíróság a jogsértés tényét állapítsa meg és tiltsa el az alperest a további jogsértéstől. A sérelmes helyzet megszüntetését akként kérte, hogy a bíróság rendelje el a titokban készített hangfelvétel és az arról készült szöveges leírások – beleértve a korábban folyamatban volt perben szereplő iratok – megsemmisítését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az utolsó felvétel kivételével a felperes nem tudott a beszélgetések rögzítéséről. Hivatkozott azonban arra, hogy ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy a felperessel szemben fennálló jogos igényét érvényesítse.

Első fokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a hangfelvételek a felperes hozzájárulása nélkül készültek, azonban a Ptk. 80. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján az alperes méltányolható magánérdeke jogszerűvé tette az eljárást. A polgári perben eljáró bíróságok megállapították, hogy az alperes sem tanúkkal, sem egyéb módon nem tudta bizonyítani az elévülés megszakadását, kizárólag az általa készített hangfelvétel volt annak egyedüli bizonyítéka. Erre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek méltányolható magánérdeke fűződött a hangfelvétel készítéséhez és annak nyilvánosságra hozatalához, ezért egyik cselekmény sem minősül visszaélésszerűnek.

Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az érdemi döntése is. A kifejtett jogi indokokkal azonban a másodfokú bíróság csak részben ért egyet, ezért a jogi indokolást részben megváltoztatja.

Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes nem járult hozzá ahhoz, hogy az alperes a közöttük folyó személyes, illetőleg telefonbeszélgetést hangfelvétel útján rögzítse. Álláspontja szerint a Ptk. 80. §-ának (2) és (3) bekezdéséből levonható az a következtetés, hogy az alperes méltányolható magánérdeke az eljárását jogszerűvé tette, ezért jogsértés a terhére nem állapítható meg. A Ptk. 80. §-ának (2) és (3) bekezdéséből azonban ilyen következtetés nem vonható le.

A Ptk. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés szerint képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.

E szabályok alkalmazása során annak elbírálásához, hogy valóban visszaélés történt-e, az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésére van szükség. Az ítélőtábla álláspontja szerint ebből az is következik, hogy önmagában a felvételkészítés csak nyilvánosságra kerülés esetén minősíthető, hiszen addig az kideríthetetlen, így nyilvánvalóan szankció sem fűzhető hozzá. Nyilvánosságra kerülés esetén pedig nem mellőzhető a körülmények vizsgálata.

I. Nem hivatkozhat sikerrel alanyi jogsértésre – hangfelvételével való visszaélésre – a fél, ha e jogérvényesítéssel valótlan, hamis tényállítását akarja leplezni, és az igazságot tartalmazó nyilatkozatának a felhasználását kívánja személyiségi jogvédelem tárgyává tenni.

II. A jóhiszeműség és tisztesség követelményeibe, valamint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik és illetéktelen előnyök szerzésére irányul az a személyhez fűződő jogvédelmi igény, amelyet a fél a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő cél érdekében érvényesített.

III. A jogosulatlanul rögzített hangfelvétel, anélkül, hogy az személyhez fűződő jogot sértene, perbeli bizonyítékként felhasználható, különösen, ha ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a való tényállás és biztosítható az igazság kiderítése és érvényesítése.