Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Bár hazánk már 1993-ban kihirdette a Római Egyezmény az alapvető emberi jogok elfogadásáról és vállalta a jogharmonizációt, egészen addig, ameddig a 2013. évi CCLII. törvény be nem építette a korábbi polgári perrendtartásba a 2. § (3) bekezdését, hazánkban egyáltalán nem volt lehetőség a Római Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésében foglalt követelmény – az ésszerű időn belüli elbíráláshoz való alapvető emberi jog – sérelme esetén elégtételt követelni, ami által eleve sérült a Római Egyezmény 13. Cikke is, ami a hazai jogorvoslat biztosítását írja elő az Egyezmény elfogadó országok számára. Számos nemzetközi elmarasztalás után iktatta be a hazai jogalkotó ezt a lehetőséget, sajátos módon nem a Ptk-ba, hanem az eljárási törvénybe, keverve az anyagi jogot az eljárási joggal.

Innentől kezdve egészen 2018. január 1-ig már volt tehát lehetőség itthon is méltányos elégtételt kérni és kapni a polgári perek nem ritka elhúzódás kapcsán, nem kellett ezért Strasbourgba menni, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulni. Hogy egyébként mennyire volt hatékony a hazai jogorvoslat, azt legjobban egy saját esetem mutatja: az egyik perem elhúzódása miatt indított, a törvény erejénél fogva soron kívüli polgári eljárás több, mint 7 évig húzódott – tovább, mint az a per, aminek az elhúzódása miatt indítottam! –, és végül Strasbourgban közel ugyanannyi vagyoni elégtételt ítéltek meg nekem a perelhúzás miatt indított perem elhúzódása miatt, mint amennyit 7 év után itthon megítéltek az eredeti alapper elhúzására. (Mert hogy az új polgári perrendtartásból azután ismét kivették ezt a lehetőséget, így 2018 januárjától megint csak Strasbourghoz lehetett fordulni, egészen 2023. január 1-ig.) Másrészt a per elhúzódásának megítélése abszolút szubjektív volt, az eljáró bíró szabadon dönthette el, hogy valamely per ésszerű időn belül zárult-e le, vagy sem. Erre megint csak a saját példámat tudom felhozni: az előbb említett itthoni eljárásban nekem a kijelölés folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék, majd másodfokon a Győri ítélőtábla, végül a Kúria 800.000Ft-ot ítélt meg – egyértelműen megállapítva, hogy a kérelmem alapját képező, végrehajtás megszüntetése iránti per súlyosan ésszerűtlenül elhúzódott – a soron kívüli eljárás ugyancsak mintegy 7 éven át folyt, mire sikerült lezárni -, majd amikor ugyanennek a végrehajtás megszüntetése iránti pernek az alperese nyújtotta be ugyanezt az igényt – csatolva hozzá az én ítéletetmet! –, az ő esetében kijelölés folytán elsőfokon a Budapest Környéki Törvényszék, majd másodfokon a Fővárosi Ítélőtába járt el és mindkét szinten elutasították a követelését azzal, hogy egy végrehajtás megszüntetése iránti soron kívüli eljárásban a 7 év nem tekinthető ésszerűtlenül soknak, az pedig, hogy ugyanerről az én esetemben kijelölt bíróságok ezt másként ítélték meg, nem bír jelentőséggel. (Hogy a Kúria ehhez mit szólt volna, azt nem tudtuk meg, mert a pártfogó ügyvéd kijelöléssel addig huzavonáztak, amíg a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felülvizsgálati kérelmet a jogi képviselet határidőn belüli pótlásának elmaradása miatt.)

Újabb 4 év és számtalan európai elmarasztalás után alkotta meg a jogalkotó ismét a hazai jogorvoslati lehetőséget a polgári peres eljárások elhúzódása kapcsán, mégpedig a strasbourgi szabályozásnál sokkal részletesebb, pontosan behatárolt módon azzal, hogy 2022 év végéig – az első évben – még kizárólag jogerősen befejezett perek kapcsán biztosított lehetőséget vagyoni elégtétel iránti igény előterjesztésére, 2023. január 1-től viszont már folyamatban lévő peres eljárás kapcsán is lehetőséget teremtett erre.

Az EJEB gyakorlata viszonylag egyszerű: 5 éven túl húzódó per kapcsán nagyjából 1.000EUR/év elégtételt ítéltek meg az 5 éven felüli pertartamra. (Pertípustól függetlenül, még a soron kívüli eljárások esetében is.)

A hazai szabályozás egészen más természetű: egyrészt pontosan meghatározza, hogy meddig tekinthető egy eljárás időtartama ésszerűnek, másrészt ezt egyes eljárások esetében eltérően állapítja meg: főszabály szerint az 5 évet tekinti az ésszerű időtartam felső határának, azonban bizonyos perekben – így a személyi állapot perekben is! – lényegesen rövidebb időtartamot: 3 évet enged csak meg. További sajátossága, hogy a pert eljárási szakaszokra bontja, és külön meghatározza az egyes – elsőfokú, másodfokú, felülvizsgálati – szakaszok ésszerűnek tekinthető időtartamát, és nem csupán a teljes per elhúzódása esetén, hanem azon belül az egyes eljárási szakaszok elhúzódása esetén is lehetőséget ad vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésére. Vegyünk egy példát: egy személyi állapot perben a teljes pertartamot akkor tekinti ésszerűnek, ha az 3 éven belül lezárult. Ezen belül az elsőfokú szakaszra 18 hónapot, a másofokú szakaszra 12 hónapot, a felülvizsgálati szakaszra 6 hónapot fogad el ésszerű időtartamként. Ha tehát az elsőfokú eljárás mondjuk 19 hónapig tartott, a másodfokú eljárás viszont lefutott 6 hónap alatt, a felülvizsgálat pedig 3 hónap alatt, akkor ugyan a teljes pertartam messze 3 éven belül maradt, viszont az elsőfokú szakasz meghaladta a 18 hónapot, így erre a szakaszra igényelhető vagyoni elégtétel annak ellenére, hogy a teljes pertartam még az ésszerű időtartamon belül volt. (Ilyen lehetőség az EJEB előtt nem volt és jelenleg sincs.)

Ami pedig a tarifákat illeti – a vagyoni elégtétel összegét –, hazánkban napi 400Ft határozott összeg igényelhető, az viszont nem az ésszerű időtartamot meghaladó időtartamra, hanem a teljes pertartamra, vagy adott esetben a teljes eljárási szakaszra. Értsd: ha a per, illetve annak valamely eljárási szakasza az ésszerű időtartamnál egy nappal hamarabb zárul le, úgy vagyoni elégtétel nem igényelhető. Ha viszont a per, illetve annak valamely eljárási szakasza az ésszerű időtartamnál akár csak egy nappal is később zárul le, úgy a teljes pertartamra, avagy az eljárási szakasz teljes időtartamára megilleti a feleket napi 400Ft. (Vagyis akár egyetlen napon múlhat, hogy a felek nem kapnak semmit, vagy pedig kapnak 5x365x400=730.000Ft vagyoni elégtételt.)

Vagyis az EJEB tarifáival összehasonlítva az mondható el, hogy rövidebb idejű elhúzódások esetén a hazai szabályozás kifejezetten kedvezőbb, nagyon durva elhúzódás esetén viszont a strasbourgi tarifa (lenne) kedvezőbb.bb, nagyon durva elhúzódás esetén viszont a strasbourgi tarifa (lenne) kedvezőbb. (Persze választási lehetőség nincs: Strasbourgba kizárólag a hazai jogorvoslati lehetőség kimerítését követően – annak esetleges eredménytelensége esetén - lehet menni.)

Fontos tudni még, hogy a vagyoni elégtétel szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azokat a napokat, amelyek a félnek felróható okból, a fél érdekkörében merültek fel. Tipikusan ilyen a közösen kért szünetelés, vagy tárgyalás elhalasztás. Az ilyen időtartamokra nem jár a napi 400Ft vagyoni elégtétel, azonban magát a pertartam ésszerű, vagy ésszerűtlen voltát nem befolyásolják.

Egyesületünk már eddig is komoly eredményeket mondhat magáénak ez ilyen vagyoni elégtétételek területén: segítünk a tagjainknak hozzájutni a családjogi perekben majdnem mindig felmerülő, döntően az elsőfokú eljárási szakaszokban keletkező jelentős elhúzódás miatti őket megillető vagyoni elégtételekhez. (Ezek összege sokszor fedezi a teljes perköltséget, vagy annak legalábbis egy jelentős hányadát.)

Legutóbb az egyik apukánknak 699.600Ft, míg egy másiknak 548.000Ft vagyoni elégtételt ítélt meg nemperes eljárásokban a speciális illetékességi szabály alapján eljáró Pécsi Törvényszék alig két hónapon belül, miután pedig az összeget a kérelmezettet képviselő OBH vitatni sem tudta, így ez rögtön elsőfokon jogerőre is emelkedik, a vagyoni elégtételt tehát a két apuka kevesebb, mint 3 hónap alatt a kezéhez is kapja. (Amennyiben vita merül fel, és fellebbezésre kerül sor, akkor is általában fél éven belül kifizetésre kerül a jogerősen megítélt összeg.)

Ez ilyen eljárásokban az alapperben eljárt helyi bíróságért felelni köteles törvényszékkel szemben kell megindítani az eljárást. Az igényt nemperes eljárásban, törvényszéki hatáskörben bírálják el, másodfokon a táblabíróság jár el. Az eljárásban ügyvédi képviselet kizárólag egy esetleges fellebbezés esetén, és abban is csak a fellebbező fél számára kötelező. Az eljárás illetéke a követelés 3%-a, amit előre nem kell leróni, a kérelem eredményességétől függően vagy teljes egészében, vagy részben az állam terhén marad. A teljes illetéket kizárólag teljes elutasítás esetén kell a kérelmező félnek állnia, ilyenre azonban talán még egyáltalán nem volt példa, az egyesületünk segítségével benyújtott kérelmek esetében pedig akár garanciát is vállalhatunk arra, hogy ilyen bizonyosan nem fog előfordulni a jövőben sem.

Kalmár László György