Megdöbbentő statisztika, hogy a rendőrség mennyire veszi komolyan a gyermekek kapcsolattartásának akadályozását
BTK 210. § (1): Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása
210. § (1) Aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Egyik tagunk az alábbi adatigénylést terjesztette be az Országos Rendőr-főkapitányság részére:
"Kérem, szíveskedjen elektronikus másolatban megküldeni részemre 2014. január 1. és 2016. október 1. között (évenkénti lebontásban) hány esetben történt feljelentés (Btk.) 210. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartás akadályozása bűncselekmény miatt?
Amennyiben lehetséges kérem adják meg ezek közül hány esetben történt vádemelési javaslat az ügyészség részéről, továbbá ha rendelkeznek statisztikai adattal a nyomozások időbeni hosszát illetően kérem küldjék meg ezt az adatot is." Kimittud átlátszó adatigénylés
És a megdöbbentő válaszok:
- az esetek kevesebb, mint 3%-ában történt vádemelés 2016-ban, átlagosan 257 nyomozási nap elteltével
- az esetek többségét érdemi vizsgálat nélkül elutasítják
Ez annyiból is érdekes, mert a törvény szerint objektív szempontok alapján kellene elbírálni a bűncselekmény megtörténtét, miszerint ha a gyámhivatal által kiszabott jogerős bírságot követően a kapcsolatkorlátozó szülő ismételten akadályozza a kapcsolattartást, akkor a törvényi feltételek fennállnak a vádemeléshez.
A gyámhivataloknál mire jogerős bírság születik, gyakran fél év is eltelik és utána - ha egyáltalán nem utasítják vissza - a rendőrség még egy éven át "nyomoz" (a gyakorlatban kihallgatja a két szülőt), így mire érdemi vádemelési javaslat születik, a gyermek már nagy eséllyel teljesen el van idegenítve különélő szülőjétől.
A táblázat:
