Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Egyesületünk eddigi talán legnagyobb szakmai sikere: az emberi jogok európai bírósága megállapította egy apukánknak a római egyezmény 8. cikkében foglalt alapvető emberi jogának sérelmét, amit 7.000 euro fájdalomdíjjal lát ellensúlyozhatónak a magyar állam részéről, miután az addig nem tette meg a szükséges intézkedéseket az anyai elidegenítéssel szemben, amíg már visszafordíthatatlanul sérült az apa-gyermek családi kapcsolat.

A per az anya költözése okán áttétellel került Pécsre, ahol a Pécsi Járásbíróságon első fokon dr. Gyermán-Kőszegi Zsuzsanna Karolina bírónő járt el.

Anyuka nem véletlenül költözött Baranyába (Pécsre), ezt éppen a családjogi perbeli esélyei nagymértékű javítása érdekében tette. Az édesapja a Szigetvári Könyvtár igazgatója, a város díszpolgára. Ő maga pedig a szociális szférában dolgozott, otthon volt ebben a körben. Az anya pedig vállalkozó, örökölt földbirtokkal, sok pénzzel, az édesanyjának pedig virágüzlete volt, a Szigetváron készült „Kisváros” televíziós sorozathoz ő biztosította a virágokat. Vagyis a családnak Baranyában komoly tekintélye, kapcsolati tőkéje volt, ami Pécsen a bírósági eljárásokra is egyértelműen kihatott, különösen, hogy Pécs (és azon belül a bíróság) amúgy is ismert a helyiek preferálásáról a „távoli idegennel” – főként az általuk irigyelt budapestiekkel! – szemben.

Anyuka képviseletében dr. Horváth Gábor ügyvéd járt el, aki pécsi kategóriában sztárügyvédnek számít annyiban, hogy ha a jogot nem is mindig, a bírókat első- és másodfokon viszont kivétel nélkül ismeri, legtöbbjükkel baráti kapcsolatot ápol. (És ugyanezt elmondhatja magáról a helyi szakértőkkel kapcsolatban is.)
Így a per sorsa már akkor eldőlt, amikor az ügy Pécsre került.

A fiú az elidegenedés egészen súlyos tüneteit mutatta: az édesapjáról egy idő után már a legkülönfélébb bűncselekményeket találta ki úgy, anyuka pedig maga is „értetlenül” állt a fia magatartása előtt: állította, hogy ő csak szépet, jót mond apukáról, ő sem tudja, mi lehet a gyerekkel.

A perben a „csókos” Pásztor Attilát rendelte ki a bíróság, aki ugyancsak nem talált magyarázatot a gyermek viselkedésére. Az elidegenedést megállapította, de állította, hogy anyuka sem direkt, sem indirekt módon nem folytat ellennevelést. (Ugye Pásztor Attila a gyerekekhez eleve nem ért, gyermek korosztálya szakképesítéssel nem rendelkezik. Ez azonban a bíróságot nem zavarta, hiszen a cél nem az volt, hogy kiderüljön bármi is, hanem éppen az, hogy ne derüljön ki az, amivel amúgy a bíróságok, az ügyvéd, a szakértő, lényegében mindenki tisztában volt.) A szakértő egyértelmű túlszámlázásával szemben a Pécsi Járásbíróság és Törvényszék szemet hunyt.

Azután már a per vége felé került elő egy hangfelvétel, amin az édesanya minősíthetetlen jelzőkkel illette az apukát a gyermek előtt, és éppen a kapcsolattartás szabotálására, a kapcsolattartásról való lelépésre kérte, biztatta.

Erre azonnal összezárt a jól összeszokott „csapat”: dr. Gyermán-Kőszegi Zsuzsanna Karolina bírónő rövidre zárta a kérdést. Közölte, hogy apuka késve terjesztette elő a bizonyítékot, így annak értékelését a bíróság mellőzi.

A fiút az anyának ítélte, kapcsolattartásként pedig ítéletben hozta meg azt a felügyelt kapcsolattartást, amit korábban ideiglenes intézkedésben is meghozott már és ami akkor már mintegy 2 éve nem működött, egyetlen egy alkalommal sem jött létre. (Kutyakomédiát játszottak mindenki tudtával és hallgatólagos jóváhagyásával: a gyereket az anya bevitte a gyermekjóléti szolgálathoz, majd leparkolt egy sarokkal odébb és várta, hogy a gyerek közölje, miszerint nem marad ott a kapcsolattartáson, és kb. 5 perccel később eltávozik, és megy az előre megbeszélt sarokra, ahol az anyja várja és szépen mennek is haza.)

A fellebbezés folytán a Pécsi Törvényszéken dr. Kovács Zsolt, dr. Velényiné dr. Köcse Judit és dr. Szabó Dénes összeszokott tanácsa járt el (dr. Kovács Zsolt elnökletével)… Megjátszott önérzetességgel utasították vissza a sajnos maximálisan megalapozott vádjainkat a helyi mutyira vonatkozóan, majd az elsőfokú ítéletet az érdemi részében helyben hagyták: jogerősen is ugyanazt a felügyelt kapcsolattartást állapítottál meg – véglegesen! -, amiről pontosan tudták, hogy nem működik és nem is fog működni soha. Annak ellenére, hogy a Gyer. 27. § (6) bekezdése értelmében a gyermeket veszélyeztető körülmény, vagy felróható magatartás hiányában a jogosulttól az elvitel joga nem vonható meg, és sem a gyermeket veszélyeztető körülményt, sem felróható magatartást (apuka részéről) nem állapítottak meg, sőt hangsúlyozták, hogy apuka bizonyosan nem tehet a kialakult helyzetről! A hangfelvételen hallhatókat pedig elbagatellizálták: csak egyszeri alkalomról van szó, az ilyesmi előfordul a legjobb családokban is egyszer-egyszer, semmi nem utal arra, hogy ez a fajta hangnem és magatartás netán általános lenne az anyuka részéről. És mondták ezt annak ellenére, hogy az apuka képviseletében rámutattunk: a gyermek természetességgel fogadja ezt az anyai magatartást, ami egyértelműen arra utal, hogy még véletlenül sem egyszeri esetről van szó – hiszen akkor a gyermek nyilván meglepődött volna azon, ahogy az anyja az apjáról beszél! -, a gyermek számára megszokott volt ez a stílus és a kapcsolattartásról való lelépés is, hiszen eleve volt a felvételen utalás arra, hogy így csinálták korábban is.

Miután a felülvizsgálat – az egyező első- és másodfokú ítéletre tekintettel – kizárt volt, apuka nevében alkotmányjogi panasszal fordultunk a legmagasabb taláros testülethez elsősorban az Alaptörvény VI. Cikk (1) bekezdésében foglalt magán-és családi élet, kapcsolattartás tiszteletben tartása alapjogának sérelmére hivatkozva, de hivatkozva a XVI. Cikkben foglalt gyermeki alapjogok, valamint a XXVIII. Cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmére is.

A dr. Szalay Péter, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr. Salamon László, és dr. Szabó Marcel összeállításban eljáró Alkotmánybíróság már 2021 júniusában visszautasította a jogerős ítélet megsemmisítésére irányuló indítványunkat, megmagyarázva, hogy apukát alapjogi sérelem nem érte, nem sérül nem csak a tisztességes eljáráshoz való joga, de a magán-és családi élete, a kapcsolattartása tiszteletben tartásához való joga sem. (Annak ellenére sem, hogy a gyermeket veszélyeztető körülmény és felróható magatartás hiányában nem is csupán időlegesen, de véglegesen megvonta tőle a Pécsi Járásbíróság, illetve a Pécsi Törvényszék az elvitel jogát!)

Egyesületünk azonban nem adta fel, ahogy apuka sem: 2021. szeptember 6-án az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordultunk a Római Egyezmény 8. Cikkében foglaltak, valamint a 6. Cikkében foglaltak sérelmére hivatkozva.

Az EJEB nem osztotta a magyar bíróságok – köztük az Alkotmánybíróság – álláspontját, hanem nekünk adott igazat: egyértelműen megállapította az Egyezmény 8. Cikkében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog súlyos sérelmét azáltal, hogy a magyar bíróságok tétlenül nézték az elidegenítést, sőt Pécsen - dr. Gyermán-Kőszegi Zsuzsanna Karolina, dr. Kovács Zsolt, dr. Velényiné dr. Köcse Judit és dr. Szabó Dénes bírók, Pásztor Attila szakértő és dr. Horváth Gábor ügyvéd - kifejezetten cinkosan asszisztáltak, segédkeztek a gyalázatos apátlanításhoz. a 45513/21 számon indult eljárásban 2023. szeptember 20-án az EJEB akként foglalt állást, hogy az apuka sérelmét 7.000 EUR összeggel lehet reparálni a Magyar Állam részéről, és felhívást intézett apuka és a Magyar Állam felé egyaránt, hogy a maguk részéről elfogadják-e ezt az összeget az eljárás felgyorsítása érdekében egyfajta „gentlemen’s agreement” keretében. (Amennyiben igen, akkor az EJEB közzéteszi a megállapodást és onnantól számított 3 hónapon belül köteles a Magyar Állam apukának megfizetni a közel hárommillió forintot. Amennyiben nem, úgy az EJEB ítéletben kötelezi majd a Magyar Államot legalább ugyanennyi, de nem kizárt, hogy akár magasabb összeg megfizetésére, ami viszont további évekbe telhet a strasbourgi bíróság közismert leterheltségének ismeretében. A gyakorlatban az EJEB által javasolt egyezséget a Magyar Állam mindig, a kérelmező felek pedig többnyire elfogadják.)

Először 12 évvel ezelőtt - 2011-ben - volt rá példa, hogy egy magyar apuka hasonló sikert ért el az Emberi Jogok Európai Bíróságán (29436/05), majd legutóbb 6 évvel ezelőtt – 2017-ben – volt még egy hasonló példa (38647/09), ez a mostani a harmadik EJEB-siker a családi és magánélet tiszteletben tartásának sérelme kapcsán a Magyar Állammal szemben.

Csupán megjegyezzük: egyesületünk számára természetesen kiemelkedő szakmai sikerről van szó, hiszen a legmagasabb nemzetközi szinten sikerült eredményt elérnünk, ráadásul jogi végzettség nélkül eljárva tudtuk érvényesíteni az igazunkat nem csupán a bírói talárra szégyent hozó, és szakmailag is alulkvalifikált pécsi bírókkal, de a haza legmagasabb taláros testülettel – az Alkotmánybírósággal – szemben is.

Ugyanakkor apuka számára ez a „siker” szomorú, mondhatni pirruszi győzelem: mintegy 3.000.000 Ft vigaszdíj a fia elvesztéséért. (Apuka könnyes szemmel, elhaló hangon, gombóccal a torkában mondta nekünk: „Boldogan lemondanék erről az összegről, de akár a sokszorosáról is, ha még egyszer visszakaphatnám a fiamat!)
Ami még ennél is szomorúbb: a Magyar Állam fizet, a pécsi összefogás pedig – dr. Gyermán-Kőszegi Zsuzsanna Karolina, dr. Kovács Zsolt, dr. Velényiné dr. Köcse Judit és dr. Szabó Dénes bírók, Pásztor Attila szakértő és dr. Horváth Gábor és persze anyuka és a befolyásos családja – elégedetten nyugtázza a saját „sikerét”: egy életre megnyomorított édesapát és egy torzult, teljes életet már soha élni nem képes gyermeket.

Kalmár László György