Veszprémi Törvényszék: Kapcsolattartásra felkészítés = gyermekek a kapcsolattartáson részt vesznek, és az édesapával elmennek a kapcsolattartásra
Az alábbiakban a Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Pkf.20.530/2025/3. számú végzését adjuk közre. A döntés lényege, hogy a kapcsolattartásra a gyermekeket a gondozó szülőnek kötelessége érzelmileg felkészíteni, és a felkészítés megvalósulását kizárólag az igazolja, ha a gyermekek ténylegesen részt vesznek a kapcsolattartáson és elmennek az édesapával.
A döntés főbb pontjai:
[18] A kérelmező által becsatolt kép-, és hangfelvétel alapján azonban nem volt megállapítható, hogy a kérelmező zaklatott állapotban lett volna, vagy a kérelmezett provokálta, idegesítette volna. A kérelmező a kapcsolattartás kezdetekor a fellebbezéssel ellentétben nem tanúsított passzív magatartást, a gyermekeket aktívan, játékkal, beszélgetéssel, édességgel próbálta rávenni arra, hogy a kapcsolattartásra vele elmenjenek. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban megalapozottan állapította meg, hogy a kérelmezett a kapcsolattartás megvalósulása érdekében a gyermekeket az ajtón kívülre kísérte, önmaga viszont az ajtóból nem lépett ki, azt a gyermekek után bezárta. Ez a magatartás azonban az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben önmagában még nem felróható. A kérelmezett magatartása amiatt tekinthető felróhatónak, hogy az ikrek láthatóan nem akartak a kérelmezettel elmenni annak ellenére, hogy a kapcsolattartáshoz szükséges ruhák és egyéb felszerelések, személyes iratok elő voltak készítve a kérelmező részére. Ez pedig, ahogy az elsőfokú bíróság helyesen látta a következtetéseket egyértelműen arra utal, hogy a gyermekek a kérelmezővel való kapcsolattartásra érzelmileg nem voltak felkészítve.
[20] A kérelmező által felhívott rész döntésében a ténylegesen fennálló bírói gyakorlat tükröződik. Eszerint - ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen emeli ki - a kérelmezett a kapcsolattartás zavartalan megvalósulását az érzelmi felkészítés elmaradásával felróhatóan akadályozta meg. A kérelmező által hivatkozott bírói gyakorlat szerint valóban a gondozó szülő kötelessége a gyermekeket olyan módon felkészíteni, hogy a kapcsolattartás zavartalanul megvalósuljon. Úgy kell felkészíteni a gyermekeket a kapcsolattartásra, hogy hajlandóak legyenek részt venni rajta.
[21] Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemeli, hogy a Kúria BH2022.56 számú precedensképes eseti döntése szerint a kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő gyámhatósági vagy bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását, hogy a jogosult be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermekek érdeke azt szolgálja, hogy a szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak. A Kúria az indokolás [36] bekezdésében ehhez hozzátette azt is, önmagában az a tény, hogy az édesapa nem akart bemenni az ingatlanba, illetve, hogy a perben érintett kiskorú gyermek nem szeretne az édesapjával elmenni, nem mentesíti a felperest a kapcsolattartás megfelelő biztosítása alól. Ez a megfelelő biztosítás magába foglalja a gyermek felkészítését is az édesapával való találkozásra. Hangsúlyozta a Kúria, hogy sem az, hogy csak az ajtóban várja a gyermekét az édesapa, sem pedig a gyermek véleménye nem teszi a meghiúsult kapcsolattartást a felperesnek fel nem róhatóvá.
[22] A kérelmezett a jelen eljárásban sem tudta vitatni az önhiba fennállását, a gyermekeket gondozó szülőként az ő kötelezettsége a gyermekek kapcsolattartásra történő felkészítése. A kapcsolattartásra történő felkészítést pedig egyedül az igazolja, ha a gyermekek a kapcsolattartáson részt vesznek, és az édesapával elmennek a kapcsolattartásra.
