Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Gyermekedet elidegenítették Tőled vagy a Te viselkedésed nem volt megfelelő?

A szülői elidegenítés fogalmát definiálhatjuk úgy, mint olyan szándékolt kísérlet, melynek célja, hogy az egyik szülő éket verjen a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolatba. Ilyen viselkedés például, amikor az anya túl sok információt oszt meg a gyermekkel a másik szülő „viselt dolgairól" azzal a hátsó szándékkal, hogy a gyermek előtt befeketítse őt.

Egy apa vagy anya elidegenítő viselkedését magyarázhatja az, hogy ilyen módon vesz elégtételt mindazokért a fájdalmakért, melyeket egy általa nem kívánt válás okozott benne. Az elidegenítő viselkedés hátterében állhat azonban mentális rendellenesség is, amely megakadályozza a szülőt abban, hogy a saját érdekei elé helyezze a gyermek érdekeit. A szülői elidegenítés természetesen számtalan más tőről is fakadhat.

A gyermek és szülő közötti elidegenedést a fentiekkel ellentétben számos, külső befolyásolás nélküli, közvetlen az érintettek között fennálló konfliktus előzi meg - állítja Irina Firstein, a társas kapcsolatok szakértője. „Előfordulhat, hogy nagyon mélyen megsértenek az érzéseinkben." - mondja. "Vannak érzések, melyeket valamilyen árulás vagy átverés indukál.” Ezek olyan a sérelmek, amik a szülő saját viselkedéséből adódóan eltávolodáshoz vezetnek.

Ha egy apa elhagyja a családját egy másik nőért és ezt követően elhanyagolja a gyermekeit, figyelmen kívül hagyja az általa okozott fájdalmakat, akkor valószínűleg saját magát távolítja el a gyermekétől. Általában kijelenthető, hogy nem tesz jót a kapcsolatnak és senki sem reagál pozitívan arra, ha rosszul bánnak vele, kiváltképpen a gyermekek nem.

Lényeges körülmény, hogy szülői elidegenítés esetén az egyik szülő aktívan dolgozik azon, hogy a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolat megnehezüljön, akár lehetetlenné váljon.

Ezzel szemben elidegenedés akkor jön létre, amikor a szülő elhanyagol vagy nem megfelelően bánik a gyermekével, aki ennek eredményeképpen „megszakítja“ vele a kapcsolatot. Nem ritka, hogy a szülő, aki a gyermekétől ilyen módon eltávolodik, a másik szülőt hibáztatja emiatt. Sokkal könnyebb ugyanis kibújni a felelősség alól és másokat okolni egy-egy helytelen viselkedés miatt, mintsem beismerni azt.

Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy egy szülő szülői elidegenítés áldozata lett vagy a saját viselkedése miatt távolodott el a gyermekétől? Az érintett szülő sajátos viselkedése segíthet abban, hogy megállapítsuk, valójában mi áll a szülő és a gyermeke közötti kapcsolat hátterében.

Az elidegenített szülőre jellemző viselkedés

Egy szülő, akit valójában elidegenítettek a gyermekétől, minden erejével arra törekszik, hogy a gyermekével kapcsolatot tartson. Rendszeresen megkísérli a kapcsolatfelvételt, emaileket küld, érdeklődik a gyermeke iránt. A bíróságon az elidegenítés ellen emel szót és mindent megtesz azért, hogy a kapcsolattartáshoz való jogának érvényt szerezzen. Az elidegenített szülő nem adja fel a küzdelmet a gyermekéért.

Praxisomban David Goldman jó példa arra, hogy az elidegenített szülő mit meg nem tesz az elidegenítő szülővel szemben. David gyermekét Brazíliába vitte az édesanyja és nem volt hajlandó Amerikába visszatérni, a válást is Brazíliában kezdeményezte.

A brazil bíróság az anyának adta a szülői felügyeleti jogokat, aki idővel újra megházasodott. Később ő, a családja és az új férj arra használta a státuszát és befolyását, hogy Davidet a fiától mindenáron távol tartsa. David öt éven keresztül harcolt a brazil bíróságokon és végül visszakapta a gyermeke feletti felügyeleti jogot.

Semmilyen erőfeszítés, semmilyen anyagi teher nem volt elég nagy az elidegenített apa számára ahhoz, hogy feladja a gyermekével való kapcsolatot.

Az elidegenedett szülőre jellemző viselkedés

Az a szülő, aki a gyermekétől a saját viselkedésének köszönhetően távolodott el, nem törekszik a gyermekkel való kapcsolat helyreállítására - a „várjunk és majd meglátjuk“ hozzáállás jellemzi. Nem kezdeményezi a kapcsolatot, nem érdeklődik és nem tesz erőfeszítéseket, úgy gondolja, hogy egyedül a gyermek feladata a kapcsolatteremtés és annak helyreállítása.

Egy elidegenedett szülő számára nehéz vagy egyenesen lehetetlen a gyermek szempontjából szemlélni a helyzetet. Nincs tekintettel a gyermek érzéseire és nem veszi észre, hogy saját viselkedése okozza a problémát: úgy gondolja, hogy joga van úgy viselkedni, ahogy akar, mindenféle következmények nélkül.

Sokkal gyakoribb, hogy inkább elidegenedett szülőkkel találkozom a praxisomban. Ezek azok az emberek, akik hónapokat képesek kihagyni a gyermekükkel való kapcsolatban, mert valami vita miatt a „sebüket nyalogatják“ és inkább az új párjukkal töltik az időt, vagy épp az életüket építik újjá a válást követően. Nem értik, hogy mindezek után a gyermekük miért nem várja tárt karokkal őket, miközben éppen ráérnek velük találkozni.

Egy férfi különösképpen emlékezetes marad számomra. Gyerekeinek soha egyetlen iskolai rendezvényére sem ment el, visszautasította a gondozási tervet, amit a terapeuta javasolt és hat éven keresztül minimális kapcsolatot tartott fenn a gyerekeivel. Természetesen a volt feleségét hibáztatta mindezért, mondván, hogy elidegenítette tőle a gyerekeket. Amikor arról kérdeztem, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy haragszanak rá a gyerekei, ezt válaszolta: „ez van, én nem tudok ezen változtatni, csak reménykedni tudok, hogy egy nap majd eljönnek hozzám“.

Egy valóban elidegenített szülő hegyeket mozgat meg annak érdekében, hogy a gyermekével kapcsolatot tartson és együtt legyen vele. Az elidegenedett szülő erre nem hajlandó, mivel ezáltal a saját hibáját és felelősségét kellene beismernie. Ezen túlmenően úgy érzi, hogy a gyermekével való kapcsolata nem ér meg annyit, mint amennyi fájdalom és kellemetlenség adódna abból, ha szembesül az általa okozott kárral.

A szülői elidegenítés veszélyes a gyermek érzelmi jólétére és a másik szülővel való kötődésre, érzelmi kapcsolatra. Ugyanakkor, az elidegenedett szülők sajnos gyakran használják fel ezt az egészen más típusú jelenséget saját maguk felmentésére, mert nem tudnak szembenézni azzal, hogy valójában a nem megfelelő viselkedésük eredményét látják viszont a gyermekükben.

Mindkét esetben az ártatlan gyermekek szenvednek amiatt, hogy a szülők nem képesek a saját szükségelteik és sérelmeik elé helyezni a gyermek érzéseit, érdekeit. Aki ennyire képtelen felelősségteljes szülőként viselkedni, az talán meg sem érdemi a gyermeke szeretetét, aki csak arra vágyik, amire minden más gyerek: szeretetre, odafigyelésre és megbecsülésre.

Szerző: Cathy Meyer

Forrás: https://www.liveabout.com/the-difference-between-estrangement-and-parent...

Fordította: Szarka Levente
Lektorálta: Pénzes Ilona