Apák az Igazságért Kh. Egyesület

FIT-H-PJ-2012-438. bírósági határozat

a Fővárosi Ítélőtábla határozata polgári ügyben
Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.696/2011/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Zsögöny Ilona Ügyvédi Iroda (dr. Zsögöny Ilona ügyvéd) által képviselt felperesnek -, a Dr. Váczi Judit Ügyvédi Iroda (dr. Váczi Judit ügyvéd) által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. június 15. napján kelt 18.P.22.919/2010/17. számú határozata ellen az alperes részéről 18. és 19. sorszám alatt előterjesztett és Pf/4. sorszám alatt kiegészített, valamint a felperes részéről 21. és Pf/2. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a felperesnek a gyermekei láthatásához fűződő személyiségi jogát megsértette azáltal, hogy 2003. november 21. napjától 2008. július 18. napjáig a karácsonyi, húsvéti és nyári szünidőkben ... és ... a jogerős ítélet által szabályozott kapcsolattartás keretében nem adta át ... a felperesnek.

A 2005. május 14-i, illetve a 2005. október 30-i láthatással kapcsolatos kereseti kérelmet és a kártérítési igényt teljes egészében elutasítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből az alperes 18.000 (Tizennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket köteles - felhívásra - az államnak megfizetni, míg 102.900 (Egyszázkettőezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A peres felek 1984-ben kötött házasságát a bíróság 2000-ben bontotta fel, rendelkezett a házasságból 1990. március 9-én született ... utónevű és 1996. augusztus 16. napján született ... utónevű gyermekek elhelyezéséről, kapcsolattartásáról. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az apai kapcsolattartást bővítette. Az alperes 2001 nyarán a gyermekekkel ...ba távozott, onnan a mai napig nem tért vissza. A bíróság utóbb a gyermekek ...ba való letelepedését engedélyezte, a kapcsolattartást az új élethelyzetnek megfelelően rendezte. A szünidei kapcsolattartás a felperest ... illette meg, a gyermekek átadásának helye a felperes lakóhelye volt, a folyamatos kapcsolattartás ideje minden hónap utolsó hétvégéje, amikor a felperes ...i szálláshelyre vihette a gyermekeket. A felperes telefonon hetente egy alkalommal tarthatta a kapcsolatot gyermekeivel, minden hónapban egy alkalommal levelet és csomagot küldhetett gyermekeinek. A bíróság a 2002. január 7-én kelt jogerős ítéletével a felperest az ellene folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. Az alperes 2003. november 21. és 2008. március 9. között nem hozta ...ra a gyermekeket a kapcsolattartás biztosítása érdekében.
A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogát annak megakadályozásával, hogy gyermekeivel a kapcsolatot úgy ...en, mint ...ban fenntartsa. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes jóhírnevét sértette azzal, hogy ellene büntető feljelentést tett, több szomszédnak és a felperes első feleségének is azt mondta, hogy a felperes őt üti-veri, a felperes üldözése miatt kellett elmenekülniük a közös lakásból, amelyek valótlan tényállítások, akárcsak az, hogy a felperes a gyermekek szeme láttára verte volna az alperest. A felperes kérte az alperes eltiltását e jogsértő magatartásoktól. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.000.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kára, valamint perköltsége megfizetésére, ugyanis az alperes rosszhiszemű magatartása jelentős összegű fordítási költséget is okozott. A felperes hivatkozása szerint több alkalommal próbálta a gyermekeivel a kapcsolatot felvenni, amely csak néhány percre korlátozódott, gyakorlatilag nem tudott velük találkozni, mert az alperes azt megakadályozta. Az alperes soha nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ...en találkozhasson a felperes a gyermekekkel, a gyermekek az ajándékaikat visszaküldték. Előadta, hogy a kapcsolattartást legutóbb szabályozó magyar bírósági ítéletet a Thüringiai Bíróság végrehajthatónak nyilvánította, így 2006-tól a telefonon való kapcsolattartás megtörtént. A nem vagyoni kártérítést az alperesi jogsértő magatartásra alapította. Vagyoni kárát a becsatolt vonatjegyek és szállásköltséget igazoló okiratok alapján kérte megítélni, ugyanis ezeket az utazásokat a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően tette meg, azonban gyermekeivel csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem tudott találkozni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint nem akadályozta meg, hogy a felperes a gyermekekkel találkozzon, a gyerekek nem akartak néhány percnél tovább lenni a felperesnél, szándékuk ellenére nem hozhatta őket ...ra. Kifejtette: amennyiben a felperes sérelmet szenvedett azzal, hogy az alperes akadályozta őt a kapcsolattartásban, ez nem az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) szerinti személyiségi jogi sérelem, hanem apai érdeksérelem, amelyre a családjogi szabályok biztosítanak védelmet. Tagadta, hogy a felperes jóhírnevét megsértette volna, így a jogsértő magatartástól történő eltiltására irányuló kérelem elutasítását kérte a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítésére irányuló igényével együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2005. május 14. napján ... ... és ... ..., a peres felek lányai látogatására érkezett felperest a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért az alperes szomszédjai az ablakokban megjelentek, fényképeket készítettek, a felperes személyi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre a fenti magatartástól eltiltotta. Megállapította továbbá, hogy az alperes azzal, hogy 2005. október 30. napján ... ... és ... ... lányok látogatására érkezett felperest se a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért a lépcsőházban több lakó is megjelent, valamint utána az alperes a rendőrséget is kihívta, ezzel a felperes személyiségi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre e magatartástól eltiltotta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kártérítést. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
Rendelkezése szerint a költségeiket a felek maguk viselik.

Megállapítása szerint az alperesnek az a magatartása, hogy a felperes kapcsolattartását gyermekeivel akadályozza, illetve kapcsolattartást rendező jogerős bírói ítéletet nem tartja be, nem alkalmas a felperes absztrakt személyhez fűződő joga sérelmének megállapítására, az alperes magatartása önmagában a személyhez fűződő jog megsértését nem jelenti. A felperes szubjektív érzete nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság a személyhez fűződő jog megsértését az alperes magatartása folytán megállapítsa. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a 2005. május 14-én szombat délután történteket illetően megállapította, hogy a gyerekek ekkor tanúsított magatartása olyan színben tüntette fel a felperest, mint aki nem méltó, vagy nem jogosult a velük való kapcsolattartásra. Az alperes a felperest olyan helyzetbe hozta, hogy arra a házban lakók felfigyeltek, többen kinéztek, sőt fényképet is készítettek, ezzel a felperes Ptk. 77. § (1) bekezdésében meghatározott személyiségi joga sérelmet szenvedett. Az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a 2005. október 30-án, vasárnap történtek kapcsán is megállapította: az alperes ekkor megakadályozta, hogy a felperes a gyermekeivel a kapcsolatot fenntartsa, illetve ezt oly módon gyakorolta, hogy ezzel a házban lakó személyeket is megbotránkozásra késztette. A rendőrséget is kihívta, holott a felperesnek joga volt ahhoz, hogy a gyermekeket a jogerős ítélet alapján meglátogassa, így a felperes személyiségi jogait az alperes megsértette és a további jogsértéstől a bíróság ezen magatartás vonatkozásában is eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát, a felróható magatartás súlyosságát mérlegelve 400.000 forintban találta megállapíthatónak a felperes nem vagyoni kárát. Álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes büntető feljelentést tett a felperes ellen, a jóhírnév megsértéseként nem értékelhető. A házassággal összefüggő különféle eljárásokban tett nyilatkozatok, kölcsönös vagy csak az egyik személy által tett sértő megjegyzések nem tekinthetők a jóhírnév megsértésének, ugyanis a házasságból eredő valamennyi jogvita, a gyermekekkel való kapcsolattartás vagy ennek hiánya nem teszi lehetővé, hogy az eljárások során a hatóságok ne vizsgálják a felek közötti kapcsolatot, az egymással szemben tanúsított magatartások milyenségét. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a vagyoni kártérítés iránti igényét megalapozottnak találta, ugyanis a felperes az utazásai alkalmával a gyermekeivel nem, vagy csak korlátozottan tudott találkozni.

Az elsőfokú bíróság határozata ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérve. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes személyesen akadályozta meg azt, hogy a felperes a gyermekeivel kapcsolatot tartson. Kiemelte, hogy életközösségük megszakadását követően gyermekeivel rövidebb időre albérletekbe, majd hosszabb időre anyaotthonba kényszerült, mégpedig azért, mert a felperes magatartásával lehetetlenné tette a közös lakásban való együttélést. A gyermekek önmaguk, anyai ráhatás nélkül fordultak el édesapjuktól. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság arra folytatott le tanúbizonyítást, hogy a felperes adott időpontban és helyen - amely időpont és hely nem felelt meg a családi ügyben döntést hozó bíróság által meghatározott kapcsolattartási kötelezettségnek - találkozott-e a gyermekeivel vagy sem. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás személyiségi jogi fogalomrendszerrel nem ragadható meg, a felperes által említett kereseti kérelem sem illik a polgári jog által szabályozott jogi tárgyak rendszerébe. Érvelése szerint nem tanúsított jogellenes magatartást, amikor lányai nem kívántak találkozni a váratlanul ...ról odaérkező felperessel.

Az elsőfokú bíróság határozata ellen a felperes is fellebbezést jelentett be, elsődlegesen annak megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérve. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a jóhírnév sérelmére vonatkozó kereseti kérelem tekintetében előterjesztett bizonyítási indítványát miért mellőzte, annak sem adta indokát, hogy a részben megítélt kártérítés tekintetében a kamat megállapítását miért mellőzte. Állítása szerint az elsőfokú bíróság a perköltség kapcsán elmulasztotta értékelni a felperes által előlegezett fordítási költségeket. Álláspontja szerint egy sérelmes jogsértő magatartás után különböző jogágakba tartozó jogkövetkezményeket is lehet érvényesíteni, a kapcsolattartás akadályozása miatt a polgári jogágba tartozó személyhez fűződő jogsérelem is megállapítható. Az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. §-ában szabályozott személyhez fűződő joga a különélő szülőnek, hogy gyermekeivel kapcsolatot tartson. Nem csak végrehajtási kérdés, ha a gondozó szülő e kötelezettségének nem tesz eleget, tekintetbe véve azt is, hogy az alperes a gyermekeket elidegenítette a felperestől, akikkel korábban jó kapcsolata volt, amelyet a perben becsatolt hangfelvétel is igazol. Hivatkozása szerint az alperes jogellenes magatartása éppen abban áll, hogy semmilyen módon nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a felperes gyermekeivel személyesen találkozhasson ... is. A felperes jóhírnevét az is súlyosan sértette, hogy gyermekeit nem látták apjukkal együtt korábbi lakókörnyezetében. A gyermekek felperestől történő elidegenítésének eszköze volt az alaptalan feljelentés, az arra alapított büntetőeljárás elhíresztelésével az alperes tudatosan sértette a felperes jóhírnévét, az okozott hátrány az iskolai és lakóközösség felperestől való elfordulása és negatív értékítélete. Nem vitatta, hogy önmagában a büntető feljelentés a jóhírnév sérelemének megállapítására nem alkalmas, jelen esetben azonban az alperes azért tett büntető feljelentést a felperes ellen, hogy azt és az annak nyomán elinduló eljárás révén saját magát a polgári, családjogi perben kedvező színben tüntesse fel a felperes lejáratása mellett, amely magatartás nem vonható a házastársak megromlott viszonyának jogkövetkezményei körébe.

A felperes fellebbezése kisebb részben megalapozott, az alperes fellebbezése részben megalapozott.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított - a rendelkezésre álló peradatokkal alátámasztott - tényállást elfogadta az ítélkezése alapjául, érdemi döntésével azonban a következők szerint részben értett csak egyet.

A Ptk. 75. § (1) bekezdés értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani; e jogok a törvény védelme alatt állnak.

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló Csjt. 92. § (1) bekezdése értelmében a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

A Ptk. 84. § (1) bekezdése a) pontja szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását.

Az adott jogvitában a felperes személyiségi jogait a Csjt. 92. §-a deklarálja, így a Ptk. 75. § (1) bekezdése szerinti jogsérelem kereteit a családjog határozza meg. A következetes bírói gyakorlat szerint önmagában az, hogy a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás - jogellenes - akadályozásával szemben a jogvédelmet elsősorban a családjog intézményei biztosítják, nem zárja ki az okozott sérelem miatt a személyiségi jogvédelmi igény érvényesíthetőségét. Ezért az alperesnek az az eljárása, hogy - jogerős ítéleti rendelkezés ellenére - a gyermekeket a 2003-2008. közötti tanévek szünideiben a felperessel való találkozás biztosítása céljából nem hozta ...ra, és ennek - az anyagiakon túl - különösebb indokát sem adta, megsértette a felperesnek a gyermekeivel való kapcsolattartáshoz fűződő, a Csjt. 92. § (1) bekezdésében szabályozott személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben így a személyhez fűződő jogában megsértett felperes - az előzőekben részletezett magatartások kapcsán - alappal tartott igényt a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja szerint objektív szankció alkalmazására.

A ...i események kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból sem tűnik ki az, hogy az elsőfokú bíróság által kiemelt két időpontban - 2005. május 14., illetve 2005. október 30. - az alperes volt az, aki megtiltotta gyermekeinek, hogy beszéljenek, illetőleg elmenjenek édesapjukkal, tekintetbe véve a gyermekek életkorát, önálló akaratát is. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor ezen események kapcsán a jogsértést megállapította. A jogsértés megállapításának hiányában a felperesnek a ...i utazásokhoz kapcsolódó vagyoni kártérítés iránti követelése sem lehetett megalapozott, így azt a Fővárosi Ítélőtábla a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.

A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A jóhírnév védelme azt kívánja biztosítani, hogy a társadalom tagjait a valóságos értékük alapján ítéljék meg, amely úgy érvényesülhet, ha az adott személyről az objektív valóságot kifejező tényállítások, értékelések jelennek meg. A valóságot meghamisító tényállások, közlések, amelyek hátrányosan befolyásolják a személy társadalom részéről megnyilvánuló értékelését, jóhírnevet sértenek.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes jóhírneve megsértésének megállapítására irányuló keresetet elutasította. Tényként állapítható meg, hogy a felperes és az alperes közös gyermekeinek nevelése során a szülők együttműködése nem volt kielégítő, kölcsönösen tanúsítottak olyan magatartást, illetőleg tettek olyan nyilatkozatokat, amelyek sértették a másik személyét. Ebben a helyzetben a felperes által felhozott érveket tekintetbe véve, hogy a felperes sem tett meg mindent a kapcsolat normalizálásának érdekében nem lehetett olyan súlyúnak tekinteni, amely a Ptk. 78. § (1) bekezdése szerinti jogsértés megállapítására adna alapot, figyelemmel arra is, hogy az alperes feljelentése nyomán indult büntetőeljárásban a felperes felmentésére nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában került sor.
A felperes nem vagyoni kárigénye kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla a következőket emeli ki.
A Ptk. 84. § (1) bekezdése e) pontja szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontjára alapított kártérítési követelés tárgyában az elsőfokú bíróság határozata megalapozatlan, az az álláspont ugyanis, hogy a nem vagyoni kártérítés feltétele pusztán a személyiségi jogsértés, alapvetően téves. A Legfelsőbb Bíróság az 302. Elvi Határozatában általános érvénnyel mondta ki, hogy személyiségi jogsértés esetén a jogosult nem vagyoni kártérítésre - a törvényben meghatározott egyéb feltételek mellett - akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. A nem vagyoni kár megtérítésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, amelyeket a vagyoni károk esetén is alkalmazni kell, vagyis a kárt - a Ptk. 339. § (1) bekezdése és az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint - a károsultaknak megfelelően bizonyítaniuk kell.
A felperesnek ezek szerint azt kellett volna bizonyítania, hogy a különélő gyermekei és közte meghiúsult kapcsolattartás nála lelki, szellemi károsodást vagy hátrányt eredményezett, társadalmi megítélését rontotta, ezt azonban a felperes - saját előadásán túl - semmivel nem bizonyította. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a károsodás bizonyítottsága hiányában a nem vagyoni kártérítés iránti követelést a Ptk. 339. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával elutasította.

Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta.

A fellebbezések részben vezettek eredményre, a felperes azonban a nagyobb arányú vesztességére tekintettel köteles - a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján - az alperes részére a jogi képviselete ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései szerint - a 4/A. § alapján az áfára is figyelemmel - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja és 46. § (1) bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. § (2) bekezdése, valamint 15. § (1) és (3) bekezdése alapján köteles felhívásra megfizetni az államnak, az ezt meghaladó fellebbezési eljárási illetéket a felperes személyes költségmentességére tekintettel a Kmr. 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2012. január 13.
Dr. Sághy Mária s. k., a tanács elnöke
Dr. Kincses Attila s. k., előadó bíró
Dr. Csányi Terézia Katalin s. k., bíró