Apák az Igazságért Kh. Egyesület

A gondozó szülőt a nyári időszakos kapcsolattartásra vonatkozó szabályozással azonos időtartamban megilleti a gyermekkel való zavartalan együttlét. A fennmaradó időszakra a különélő szülő folyamatos kapcsolattartása nem zárható ki – ekképp érvelt a Kúria a Pfv.II.20.965/2022/5. számú határozatában abban a jogvitában, melyben a felülbírálati bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős bírósági ítéletet azon részét, mely arról rendelkezett, hogy a nyári iskolai szünetben az időszakos kapcsolattartást meghaladóan folyamatos kapcsolattartás a különélő szülőt nem illeti meg.

A Kúria döntése és jogi indokai

[22] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.

[23] Az alperes sérelmezte a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés indokolását. A jelen ügyben a szülői felügyelettel kapcsolatos elsőfokú bírósági ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta, a döntésre vonatkozó indokolás – és mögöttesen a szülői felügyelet gyakorlása – jogszabálysértő voltára hivatkozással felülvizsgálati kérelemnek nincs helye [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 407. § (2) bekezdés c) pont].

[24] Az alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az Alaptörvény L. cikke megsértését. A Pp. 406. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, a Kúria a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett jogszabálysértést vizsgálja. Az Alaptörvény a jogrend alapja, ugyanakkor az Alapvetés C) cikk (3) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése és a T) cikk (2)–(3) bekezdése alapján az Alaptörvény nem jogszabály. A 28. cikk szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Mindezekből következően a Kúriának is az a feladata, hogy a megsértett jogszabályi rendelkezéseket az Alaptörvénnyel összhangban értelmezze és erre figyelemmel foglaljon állást a jogszabálysértés esetleges megvalósulásáról. Azt azonban nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti–e az Alaptörvényt, mert erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont].

[25] Az alperes feltüntette a házastársak egyenjogúságának alapelve megsértését [Ptk. 4:3. §]. Annak azonban érdemi indokát nem adta, hogy a kapcsolattartás szabályozása és a házastársak egyenjogúsága alapelve között milyen ok-okozati összefüggés áll fenn. Oksági kapcsolat hiányában és a jogvita elbírálása szempontjából nem adekvát, de a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek vizsgálata mellőzhető (Kúria Pfv. V.21.013/2021. megjelent BH2022.239.-I.).

[26] A Családjogi Könyv egyik alapelve a kiskorú gyermek érdekének fokozott, minden családjogi jogviszonyban elsődlegesen védendő érdeke [Ptk. 4:2. § )1) bekezdés]. A jogalkotó az általános alapelvként való kinyilvánítás mellett a kiskorú gyermek érdekét konkrét normaszövegben megjelenítve is hangsúlyozza: a perbeli jogvitára irányadóan a kapcsolattartást gyermeki (és szülői) alapjogként definiálja, annak újraszabályozásánál egyik törvényi feltételként előírja. A két rendelkezés – alapjog és alapelv – tehát összhangban van, a gyermek fokozott érdekének alapelve a kapcsolattartás szabályozása/újraszabályozása esetén a gyermek jogaként, illetve érdekeként való meghatározásban konkretizálódik. Az általános alapelv [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés] ismételt értékelése szükségtelen megkettőződést jelentene, a Kúria az alapelv megsértését külön nem vizsgálta.

[27] A jogerős ítélet rendelkezése sérti az anyagi jogot, ezért a felülvizsgálati kérelem – tartalmára tekintettel – megalapozott.

[28] A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme, miszerint a nyári – a mindenkori oktatásért felelős miniszter által meghatározott – iskolai szünetben a kapcsolattartása által nem érintett időben a folyamatos kapcsolattartás illesse meg, nem veszi figyelembe a gondozó szülőt is megillető egybefüggő zavartalan együttlétre vonatkozó jogszabályi előírást, ezért (az általa is hivatkozott) Gyer. 27. § (5) bekezdésébe ütközik. Az alperes a felülvizsgálati kérelme indokolásánál ráadásul nem vitatta, hogy a gondozó szülőt is megilleti – vele azonos időtartamban – a zavartalan együttlét, ami tartalmilag azt jelenti, hogy 2023. évtől két hét olyan időtartam marad (a szülőket megillető négy-négy hét mellett), amely alatt a folyamatos kapcsolattartás gyakorlása egyáltalán felmerülhet.

[29] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az időszakos kapcsolattartás alatt nincs folyamatos kapcsolattartás (nem érintve az iskolai szünet ezt meghaladó időtartamát), ami megfelel a Gyer. 27. § (5) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Ezzel szemben a jogerős ítélet a folyamatos kapcsolattartást az egész nyári szünet teljes időtartamára kizárta.

[30] A Kúria számtalan határozatában kifejtette, hogy a kapcsolattartás a gyermek alapjoga, a különélő szülő joga és kötelezettsége [Ptk. 4:178. § (1) és (2) bekezdés], amelynek érvényesítése és érvényesülése a gyermek alapvető érdeke is [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés]. A Ptk. részletesen szabályozza a kapcsolattartási jog tartalmát [Ptk. 4:180. §], nem tartalmazza viszont a folyamatos és időszaki kapcsolattartás definícióját. A két kapcsolattartási forma tartalmát, egymáshoz való viszonyát a Gyer. 27. § (2), (3) (4) és (5) bekezdései határozzák meg.

[31] A kapcsolattartás jogintézménye kizárólag a különélő szülő viszonyában értelmezhető, a gondozó szülő oldalán – ebből következően – fel sem merülhet. A kapcsolattartás szabályozása azt jelenti, hogy a különélő szülőt milyen időtartamban és módon illeti meg a gyermekkel való együttlét, amiből értelemszerűen következik, hogy a különélő szülőt megillető időtartamot meghaladóan a gyermekkel a gondozó szülő van. Az időszakos és a folyamatos kapcsolattartás egymáshoz való viszonya tehát a gondozó szülő szempontjából meghatározó.

[32] Az időszakos kapcsolattartás időtartama alatt a folyamatos kapcsolattartás kizárt (a különélő szülőt két jogcímen illetné meg – nyilvánvalóan szükségtelenül – a kapcsolattartás), a Gyer. 27. § (5) bekezdés a) pontja tehát kizárólag úgy értelmezhető, hogy a különélő szülőt megillető időszakos kapcsolattartás alatt nincs helye az ugyancsak őt megillető folyamatos kapcsolattartásnak.

[33] A nyári iskolai szünet pontos időtartamát minden évben külön rendelet határozza meg. A szünet hosszabb időtartam, ez alatt van mód és lehetőség arra, hogy a szülők – a saját szabadságukra is tekintettel – a gyermekkel hosszabb, egybefüggő időt töltsenek el, a mindennapi élet rutinjától elszakadva gondtalanul legyenek együtt, vagy a nagyszülőkkel találkozzanak. Nem vitatható tehát, hogy ez az együttlét mindkét szülőt megilleti, a gondozó szülő szempontjából a Gyer. 27. § (5) bekezdés b) pontja szabályozást is ad.

[34] A gondozó szülőt megillető időtartamot – a szülők erre vonatkozó külön megállapodása hiányában – a Gyer. két módon rendezi és ahhoz köti, hogy az időszakos kapcsolattartást a felek/bíróság/gyámhivatal rendezte–e vagy sem. Szabályozás esetén a gondozó szülőt megillető egybefüggő időtartam a különélő szülő javára a szülők megállapodása, vagy a bíróság/gyámhivatal által meghatározott időtartammal azonos [Gyer. 27. § (5) bekezdés ba pont)]. Amennyiben viszont a kapcsolattartásra vonatkozóan nincs megállapodás, illetve rendelkezés, két hét időtartamnak kell tekinteni [27. § (5) bekezdés bb) pont].

[35] A jelen ügyben a kapcsolattartást az eljárt bíróságok szabályozták, a gondozó szülőt megillető egybefüggő, zavartalan időtartamra tehát a Gyer. 27. § (5) bekezdés ba) pontja vonatkozik: azaz a gondozó szülő 2023. évtől négy hétig jogosult a gyermekkel folyamatos kapcsolattartás nélkül együtt lenni. A nyári iskolai szünet fennmaradó időtartamára (az aktuális rendelettől függően két-három hét) viszont az általános kapcsolattartási rendelkezésnek kell érvényesülnie, a különélő szülőt a folyamatos kapcsolattartás joga – a szabályozásnak megfelelő módon és időtartamban – megilleti.

[36] A jogerős ítélet a Gyer. 27. § (5) bekezdése a) pontját tévesen értelmezte. A gondozó szülőt megillető (egybefüggő) együttlétet meghaladóan a folyamatos kapcsolattartás kizárása ellentétes a jogszabályhellyel.

[37] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolásban kifejtett értelmezési pontosítással – helybenhagyta [Pp. 424. § (3) bekezdés].