Apák az Igazságért Kh. Egyesület

„Három év után lezárult az én történetem, legalábbis az itt leginkább releváns része, így szeretnék erről röviden-hosszan beszámolni, hátha van olyan tapasztalat, ami mások hasznára válhat. Röviden: nálam maradhatott a kisfiam, lezárultak a perek, s nálam maradt a szülői felügyeleti jog” – e sorokkal kezdi történetét egyesületünk tagja. Édesapa azon tagjaink közé tartozik, akik tanácsainkat megfogadták, nem haboztak azokat alkalmazni – hőbörgés helyett cselekedtek. Íme Zoltán saját szavaival előadott története.

Az AI nélkül hétvégi apuka lennék

Szeretném előre leszögezni, hogy vélhetően nem vagyok jobb ember, jobb apa, vagy ügyesebb azoknál akiknél ez másként alakult. Nem tudom a tutit, és nincs receptem sem hozzá. Mindössze néhány olyan észrevétel van ami ideális körülmények esetén vélhetően mindannyiunknak hasznára válhat. Fontos elmondanom, hogy az első pillanattól kezdve, kvázi onnantól, hogy megtudtam, hogy alperes vagyok, már attól a naptól kezdve az AI tapasztalataira és tanácsaira hagyatkoztam. Az első napon Szaniszló Csaba adta meg az irányt, és Jaczó Andris kísért végig a poklon! Vagyis magamtól most hétvégi apuka lennék, e felől nincs kétségem! Az igazam az Ő segítségük és ismereteik, tudásuk nélkül hasztalan lett volna. Ami szintén fontos volt, és nélküle szintén nem így alakult volna, az pedig maga a bíró személye, aki egy olyan hölgy, aki nem mindenféle bemondásos rágalmakat használt ítéleteinek alapjául, hanem alaposan utánajárt mindennek, ráadásul átlátott a szitán az első perctől fogva, és már az elején világosan és egyértelműen leseperte a pályát, ahol semmilyen kamunak nem hagyott teret, minden ócska rágalom, hazugság lepergett az asztaláról! Szintén hozzájárultak a végkifejlethez a másik fél ügyvédei, akik hozták a sztereotip előítéleteknek megfelelő magatartást. Volt itt arcátlan rágalom, bíróval való hadakozás, hazudozás, tiszteletlenség, szószegés, nagyarcúság, stb. Szóval az „ügy”-etlen támadó gyakran magát szúrta hátba. Ugyanakkor az esetemben felperes is mindenféle balgasággal segítette az ügy eképpen való végkimenetelét, úgy is mint: költözgetés, mohóság, kapcsolattartás akadályozása, mindenhova beiratgatás, átiratgatás, és vég nélküli alaptalan sározás. Szóval összességében azt hiszem az AI tudta, hogy mi történik velem, én pedig kétségbe esve kerestem a hiteles segítséget, és ráadásul minden résztvevő akaratlanul is ez irányba vitte kisfiam sorsát. Ennek már több mint három esztendeje, és még mindig annyira felkavar, hogy hiába készülök hetek óta írni erről nektek, még mindig inkább csak bőgnék egy nagyot előbb.

Hazajöttem Nagy-Britanniából

Összejöttem egy lánnyal, családot szerettem volna, a lány teherbe esett, majd kiderült, hogy nem szeret, majd megszületett a gyermekünk, megcsalt, majd akarta a gyermeket s engem hétvégi apukának, és minden vagyonom felét. Szerintem ez eddig semmi új. Én házat vettem, építkeztem, Nagy-Britanniában dolgoztam, de havonta két hétig itthon voltam, ilyenkor anyuka ment pasizni, főiskolára, stb. Pénz volt, szex nem – anyukának szerető igen. Szóval régóta, illetve sosem volt igazi kapcsolat, de engem hajtott a családalapítási vágy, és mikor apa lettem, már a felelősség is mindent átitatott, így a gyermek lett az első, és az Ő jövője, így megaláztatások közepette is a család mellett tettem le a voksot, mint kiderült ezt nem biztos, hogy így kellett volna, de sok minden mást sem. Egyszer csak kaptam egy SMS-t, hogy alperes lettem, és elköltöztette a gyermekünk, s hogy fizessek nagyon sokat havonta... Az AI-t már korábban felfedeztem egy gyermekkori baráton keresztül, de csak olvasgattam a sorstársak történeteit, hisz addig nem volt éles helyzet nálam. Rögtön egy felismerés, hogy az ember sokáig, nagyon sokáig képes benne maradni egy boldogtalan helyzetben ha azt érzi, hogy a gyermekének ezzel tesz jót – legalábbis én így tettem.

Gyermeket mindig vihette, minden hétvégén, hívhatta bármikor

Gyermeket hazahoztam, anyukának kínáltam házat a közelben és váltott elhelyezést, de ez nem kellett. Gyermeket mindig vihette, minden hétvégén, hívhatta bármikor. Egyszer csak elvitte külföldre és két hónapig nem láthattam, közben ment a per. Első tárgyalás után még semmi, gyermek anyukánál, jönnek a tanuk, senki sem igazolja anyuka vádjait, még a betanított barátnők sem. Bíró meghallgatja anyukát, a barátnőit, majd a szüleimet, majd az óvónőt is. Egyszer csak elegem lett és egy egyesületi taggal a harmadik albérlete és a harmadik óvoda után elmentem a gyermekért, majd másnap ezt részletesen megírva, megindokolva beadtam a bíróságra, ahol kiderült, hogy ideiglenesen nálam helyezték el a gyermeket, már napokkal azelőtt. Innentől anyuka meredekbe vált, ügyvédet cserél, egyezségre való törekvést szimulál, majd jön a bíró, aki (tán sokan már ismeritek a történetet) helyszíni tárgyalást rendel el, vagyis a bírósági tárgyalásra az én és a kisfiam otthonában kerül sor. Ha hiszitek, ha nem, a bírónő csaknem egy órán át beszélgetett az akkor 7 éves kisfiammal. S, hogy mire jutott? Azt szerette volna kideríteni szerintem az utólag olvasott jegyzőkönyv alapján, hogy jó helye van-e nálam, s hogy mit szeretne a gyermek. Szóval a bíróasszony nem le akarta tudni az ügyet, hanem meg akarta oldani, ez nagyon fontos! A gyermeket nem tanítottam be (hál' Istennek, mert úgyis kiderült volna, hiszen ezzel kezdte a bíró, hogy kiderítse, hogy be van e tanítva), azt sem tudta, hogy ki és miért jön hozzánk, ráadásul az óvónőt is ide rendelte. Anyuka ekkor is remekül teljesített, ugyanis nem jött el. Az újdonsült ügyvédje pedig fennkölt hangsúlyozta (látván a süllyedő hajót), hogy megegyezésre szerződött, amit később több alkalommal is letagadott, szerencsére hiába (volt tanú, ráadásul Andris személyesen. Mediáció, ha jól emlékszem, talán három külön mediátorral is volt, minden alkalommal a másik fél kilépett.

Szakértő kizárása, szakértői díj felére csökkentése

Volt igazságügyi szakértői mizéria is, hiszen az első kijelölt szaki nem volt gyermek szakos, és csak ezt a kérdést több mint fél év volt tisztázni. Ebben András nagyon otthon volt, rezgett a léc a kizárási kérelmek sokaságnál, de végül sikerült (Győri NSZKK, Istvánffy Zita), a szakértői díjat sikerült a felére csökkenteni – újfent Jaczó András jóvoltából. Voltak magán szakértők, az egyik fel sem lett használva. Végül remegve egy harmadik szaki szakértett, aki engem talált alkalmasabbnak, de azért hozta a formáját, be is idéztette a másik fél. Remekül megvédte álláspontját. Itt tennék egy második fontos észrevételt, miszerint egy ilyen helyzetben vizsgálni egy embert, akitől elszakítják a gyermekét szerintem nem lehet reális eredményt várni, szerintem bolond aki ilyenkor normális, és nincs tele aggodalommal, félelemmel, én ilyenkor azt hiszem nem egészséges embereket keresnék egy egészségtelen helyzetben. Egy szónak is száz a vége, a per úgy alakult, hogy lehetett tudni, hogy a mérleg affelé billen, hogy a gyermek maradjon otthon az apjával, ahol eddig is volt, de olcsóbb ha megegyezünk. Erre jött egy újabb mediáció és azt is felrúgta anyuka, majd mikor kiderült a hajlékony vázú ügyvédnek is, hogy a „nyeréshez” nem a hazugságok száma kevés, hanem ennek már vége, akkor anyuka hajlandó lett megegyezni. Így a per megegyezéssel zárult, olyan feltételekkel, amiket eddig is biztosítottam.

Akkor vannak együtt, amikor csak anyuka meg tudja oldani

Hogy miként bántam az ideiglenesen rám ruházott felügyeleti joggal? Mindig együtt lehettek, amikor csak az anyukája ezt meg tudta oldani. Nem alkudoztam sem napokon, sem hétvégéken, sem nyári heteken. A gyermeket majd fél útig vittem-hoztam saját költségen. Tartásdíjat keveset kértem, és bár kevés maradt, ezt az AI javaslatára magasabb lett, és még mindig szerény, de valóban reálisabb, hiszen én matekban nem gondolkodtam, de igaz ami igaz, ha tőlem kérnének fordított esetben 150 ezret havonta, akkor merjek kérni harminc ezret én is, hiszen ennél jóval többet költök a közös gyermekünkre. A megállapodás szerint a nyáron 2x2 hét, a szünetek 70%-a, és minden második hétvége lett anyukáé, meg a többi szünetből is majd mind. A gyakorlatban ennek semmi jelentősége, hiszen ahogy az elmúlt három éveben, úgy most is és a jövőben is, akkor vannak együtt, amikor csak anyuka meg tudja oldani.

Számvetés – nem csak tagtársaim számára

• Külföldi munkámmal felhagytam amint alperes lettem és itthon vállaltam munkát jóval kevesebb pénzért, hogy eséllyel induljak a felügyeleti perben,
• A gyermekünket több óvodába is ki-be íratta anyuka, ezeket idővel sikerült rendezni és visszaíratni, elképesztő küzdelem volt, mert ugye anyukának bemondásra íratgatták ki-be, nekem ehhez jóval többet kellett tennem, hogy jogszerűen történhessen,
• A bírónő helyszíni tárgyalást tartott, melynek során az akkor 7 éves gyermekünket is meghallgatták saját otthonában – erre ha jól tudom akkor 2004. vagy 2014. óta van lehetősége családjogi bíróknak egy külön képzés elvégzését követően,
• A nem megfelelő szakképesítésű Igazságügyi szakértő kizárásra került,
• A szakértő túl magas összeget számított fel, melyet a törvényszék jelentősen, felére mérsékelt – Jaczó Andris vitte véghez,
• Végig a váltott elhelyezést szerettem volna elérni, és a keresetem is vagylagos volt, ergo ha a másik fél csak magának, akkor én szintén – avagy ha együttműködünk akkor váltott elhelyezést kértem jóváhagyni.

Szívből gratulálunk tagtársunknak, Zoltánnak!

Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület képviselőivel nem csak egyesületi tagoknak van lehetősége konzultálni, időpont-foglalásra a https://ai.booked4.us címen van lehetőség.