Kalmár László György
Alapító tag
"1960. március 19-én születtem, Budapesten, édesanyám gimnáziumi tanár, apám okleveles villamosmérnök.
A Szemere Bertalan általános iskolában kiváló oklevéllel végeztem az alapfokú tanulmányaimat 1974-ben német-fizika szakos osztályban.
A Veres Pálné Gimnáziumban fizika-angol szakos osztályban érettségiztem kiváló eredménnyel 1978-ban.
Előfelvételisként 11 hónapig katona voltam Jánoshalmán, ahonnan honvédként szereltem le.
A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának elektronikai technológia szakán szereztem először diplomát 1984-ben.
Ezt követően tanárként helyezkedtem el elektronikai-elektrotechnikai tárgyakat tanítottam.
1989-ben szereztem meg a második - mérnök-tanári – diplomámat a Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Karán.
Később német Samling Project Manager oklevelet, majd munkavédelmi technikusi, illetve tűzvédelmi előadói oklevelet szereztem.
Közben 2002-től tagja lettem a Független Újságíró Szövetségnek, és publicisztikai tevékenységbe (is) fogtam, amit azóta is napi szinten folytatok.
Számos hobbim van: hangszereken játszom, egzotikus állatokkal foglalkozom, hanglemezeket, video filmeket gyűjtök, történelemmel és számítástechnikával foglalkozom, továbbá rengeteg könyvem van.
2010-től a Magyarok Házában közhasznú társadalmi tevékenységet folytattam, illetve történelmi és jogi előadásokat tartottam a Szent László Magyarságtudományi Akadémián.
Pár hónapja a Drábik János Alapítvány kuratóriumának elnökévé választottak.
Hivatalosan mindvégig tanári pályán voltam, 3 évig gimnázium igazgatóként, ezt meghaladóan mérnök-tanárként, illetve matematika-fizika-jogi alapismeretek tanárként.
Jelenleg aktív álláskereső vagyok.
Joggal 1993-ban kezdtem foglalkozni, akkor éppen gimnázium igazgatóként kényszerültem erre. Egy ügyvéd barátomat kértem fel, aki röviden közölte velem, miszerint baráttól pénzt nem kér, viszont ingyen meg nem dolgozik. Ezért inkább elárulja nekem, hogy semmi olyat nem tud, amit én ne tudnék megtanulni, megtalálni, elolvasni és megérteni, szóval nosza rajta, vágjak bele, nincs mitől félnem, menni fog egyedül is. Az ellenfelem a Népszabadság meglehetősen irritáló, provokatív stílusú jogi képviselője – dr. Simits Iván – volt, aki 10 percenként állt elő azzal, hogy „a jogi képviselő nélkül eljáró laikus felperes persze nem tudhatja, hogy…”, amivel kifejezetten ösztönzött arra, hogy „megmutassam” neki…
Végül le is nyomtam, mint postás a bélyeget.
Hát valahogy így kezdődött. Aztán következett a „ha egyszer egy üzlet beindul” fázis. Megéreztem, hogy van érzékem a jogi dolgokhoz, ráadásul a legkiválóbb bírók és ügyészek voltak tanító mestereim. (Dr. Pataki Árpád, Dr. Tölg-Molnár László, Dr. Kosztyú Tiborné, Dr. Bócz Endre, stb. …) A megszerzett jogi tudásom nagy részét nekik köszönhetem.
Elsődlegesen a személyiségi jog, az államigazgatási jogkörben okozott materiális és immateriális károk, a büntető jog és az utóbbi időkben a családjog, illetve a gyámügyi terület képezi a „szakterületeimet”.
Ami a „jogi referenciáimat” illeti: sajtóperek és személyiségi jogi perek mellett közel egy tucat pert nyertem megyei rendőr-főkapitányságokkal, illetve a BRFK-val szemben, három pert nyertem a Legfőbb Ügyészséggel szemben, eddig kettőt a Fővárosi Törvényszékkel szemben, illetve egyet-egyet az egykori Tolna Megyei, illetve Somogy Megyei Bírósággal szemben. A saját nevemben két alkalommal, barátaim képviseletében pedig további négy alkalommal voltam eddig eredményes az Emberi Jogok Európai Bíróságán a Magyar Állammal szemben. Egy alkalommal a hazai jogalkotóval szemben is eredményesen léptem fel az Alkotmánybíróságon a gyülekezési, illetve a rendőrségi törvény egyes passzusainak alkotmányellenessége kapcsán.
Ami a magánéletemet illeti: édesapám 30 éve, édesanyám 3 éve távozott közülünk. Mindketten történelmi idők tanúi és aktív résztvevői voltak. (lásd: https://youtu.be/F8MU3ph5Wog) 21 éve özvegy vagyok. Van egy tündéri szép és okos, 7 éves kislányom – Noémi -, aki az édesanyjával – Melindával – él együtt Óbudán, azonban leszámítva a közös háztartást, lényegében – ma már - egy családként élünk szeretetben.
(Ez sajnos nem mindig volt így, ezért is kényszerültem beleásni magam a családjogba is, aminek kapcsán azon ritka kivételt képező apukák egyike vagyok, akinek szinte 100%-ban igazat adtak és segítettek a gyámügyben éppúgy, mint a néhány pénzéhes ügyvéd által generált délibáb-perekben.)"