Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Mi a "terápiás joggyakorlat" lényege?

Ha az egyik szülő elidegeníti a másik szülőjétől a gyermeküket, akkor ez a folyamat annyira káros a gyermekre nézve, hogy gyermekbántalmazásnak kell tekinteni. A bíróságok azonban sok esetben félreértelmezik ezeket az eseteket és nem védik meg sem a gyermeket, sem az elidegenített szülőt ettől a bántalmazástól. Milyen változásokat kellene a bírósági rendszerben eszközölni, hogy ezeket az eseteket hatékonyabban kezelje?

A „terápiás ítélkezési gyakorlat” kifejezés ellentmondásosnak tűnhet. A szülői elidegenítéssel érintett bírósági ügyek meglehetősen gyakran csak növelik a kétségbeesést, a szorongást és a haragot a pereskedő felekben és az elidegenítéssel érintett gyermekekben is. Az elidegenítő szülőtárssal küzdő szülők többsége számára a bírósághoz fordulás egyben egy rémálom kezdetét is jelenti. A bírósági peres eljárás egy vagyonba került. Fájdalmas érzelmi sebeket okoz. Sőt, ami még rosszabb, a szülői elidegenítési esetekben a döntés gyakran nem a gyermek érdekeit szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg, hátrányokat okoz neki.

Annak ellenére, hogy a szülői elidegenítést a gyermekbántalmazás egyik legveszélyesebb formájának tekintik, a legtöbb családjogi bíró nem tudja sem felismerni, sem pedig hatékonyan kezelni. Hogyan állíthatná tehát bármely bíróság, hogy terápiás joggyakorlatot folytatna?

A terápiás joggyakorlat megértése

Szerencsére van jó hír. A Jeruzsálemi Családjogi Bíróság (nyugalmazott) bírája Philip Marcus, a Jog és Pszichiátria Nemzetközi folyóirat cikkében reménykeltő megoldást publikált. Ez a cikk, az alább hivatkozott könyv egyik fejezete is. Marcus bíró az „Izrael Családjogi Bíróság – a terápiás joggyakorlat és a joggyakorlás terápiája az alapoktól” című publikációjában olyan radikális újításokat ír le, amelyek javították országa családjogi bírósága működését, így ezek kevésbé lettek elutasítóak az elidegenítéssel szemben és pszichológiailag is tájékozottabbak lettek. Marcus bíró kiadványából szemezgetve az alábbi információkat gyűjtöttem, hogy röviden összefoglaljam a terápiás joggyakorlat működését.

1. A bírósági rendszer egy vele párhuzamosan működő szociális munkásokból álló csapatot hozott létre, amely minden családjogi esetet megvizsgál.

2. Ezen túlmenően nem a peres felek bíznak meg szakértőket, hanem azokat a bíróság választja ki egy listából, melyen azon pszichológusok vannak akik képzettséggel (és kiterjedt tapasztalatokkal) rendelkeznek a válófélben levő családok és különösen az elidegenítési helyzetek vizsgálatát, kezelését illetően.

3. A bíró jogosult azonnali döntések meghozatalára, melynek során támaszkodik a szociális munkások véleményére is. Ezen szakemberek magasan képzettek az olyan esetek felismerésében, amelyekben bántalmazás vagy más veszélyeztetés feltételezhető. A gyermekeket meg kell védeni mindenféle bántalmazástól – legyen szó fizikai, szexuális és érzelmi, valamint a szülői elidegenítés általi bántalmazásról.

4. A tapasztalt bírók és a magasan képzett szociális munkás / pszichológus csapat kombinációja radikálisan csökkenti a válás utáni családi viták számát, mértékét.

5. Ha később viták törnek ki a családban, a bíróság ismételten áttekinti a helyzetet és szükség esetén megfelelő új szabályozást alkot.

6. A bírók felhatalmazással rendelkeznek szigorú szankciók kiszabására, beleértve a pénzbírságot és a börtönbüntetést minden olyan szülőre, aki nem tartja be a bíróság döntését. Azonnali döntéshozatal sajnos a kapcsolattartás akadályozásakor ritkán fordul elő a jelenlegi amerikai családjogi rendszerben (a magyarban sem – szerk.) – pedig a kapcsolattartás akadályozása a leggyakoribb sérelem, melyet az elidegenített gyermekek elszenvednek. Gyors döntés hiányában pedig hónapokat vagy akár éveket eltölthetnek el olyan szülővel, amelynek elidegenítő magatartása egyre növekvő lelki sérüléseket okoz bennük.

7. Amikor a válófélben levő szülők és gyermekeik vizsgálata során az elidegenítés tünetei gyaníthatóak, melynek kezeléséhez szükséges a hozzáértő mentálhigiénés szakember segítsége, akkor a szociális csapat javaslatot tesz egy szakértő felkeresésére és segít meghatározni a kezelendő problémákat. Ez a szolgáltatás jelenti lényegében a terápiás joggyakorlatot.

8. A bírók és a szociális szolgálat közötti együttműködés része a rendszernek, annak érdekében, hogy a bírók szükség szerint igénybe vehessék a szolgálat konzultációs szolgáltatását, és a csoport is kérheti a bíróságot megfelelő szabályozás megalkotására. Az a bíró, aki az ügyet a szociális szolgálathoz irányítja, instrukciókat ad azt illetően, hogy milyen problémákkal kapcsolatosan van szüksége vizsgálatra, konzultációra és azonnali kezelésre. Ugyanakkor a szociális szolgálat tagjai is felhívhatják a bíró figyelmét olyan dolgokra, amelyek esetleg eddig nem szerepeltek a bírósági iratokban, mégis felmerülnek a családdal kapcsolatban a szociális szakemberek munkája során.

9. A bíróság felügyeli az eljárásokat. A titoktartással kapcsolatos szabályok biztosítják, hogy a szociális szolgálatok tevékenysége megfelelő módon zajlik.

10. Az eredmény? A viták gyorsabb és tartósabb megoldása; az érintettek családi kapcsolatainak helyreállítása; a költséges peres eljárás befejezése; a felnőttek és a gyermekek sérülésének minimalizálása.

Sikeres-e ez a megoldás?

A Jeruzsálem Családjogi Bíróság rendszerében elbírált családok elégedettségére vonatkozó statisztikák világos következtetésekhez vezettek: a terápiás joggyakorlat működőképes. A terápiás ítélkezési gyakorlat, szemben a hagyományos „versenyeztető” bírósági rendszerrel, sokkal kevesebb stresszt, idő veszteséget és költségeket eredményez minden érintett számára. Ezzel párhuzamosan bölcsebb döntésekhez vezet és jelentősen növeli annak valószínűségét, hogy a szétváló családok gyermekei egészséges nevelésben nőnek fel és megvédik őket a bántalmazó elidegenítéstől. A statisztikák annyira kedvezőek lettek, hogy Izrael összes családjogi bírósága az eredeti Jeruzsálemi bíróság példáját követi már. A terápiás ítélkezési gyakorlat országszerte az irányadó bírósági eljárássá vált annak érdekében, hogy a gyermekek életkörülményei mind az elváló és mind a már elvált családokban megfelelők legyenek.

Az információ hatalom

A terápiás ítélkezési gyakorlat azt jelenti, hogy az elidegenítéssel kapcsolatos jogi döntéseket teljesen felkészült pszichológiai, jogi és igazságügyi szakemberek hozzák. Amikor az elidegenítést (és a bántalmazások más formáit) jól ismerő szakemberek mérik fel a gyermekek igényeit és a szülők adottságait, képesek olyan szabályozást kidolgozni és végrehajtani, amely a válási folyamat kezdetétől valóban a gyermek érdekeit szolgálja. Ezért csökkenti a terápiás ítélkezési gyakorlat a szülői elidegenítéses esetek számát és sikeresen vet véget olyan esetekben is ennek a folyamatnak, melyekben nem tudták megelőzni ezt a fajta bántalmazást.

A terápiás ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy elrendeljék és egyúttal megoldást is adjanak az elidegenítés okozta „sérülések” enyhítése érdekében - amely „sérülések” sok esetben messze a válás előtt már elkezdődtek. Ez a megoldás még azoknak az elidegenítő szülőknek is segítséget nyújt, akik nyitottak a változásokra, hogy megszabaduljanak attól a rendellenes gondolkodásmódjuktól, mely az elidegenítő viselkedésüket okozza.

Mi lenne ha helyben kipróbálná ezt a lehetőséget?

A terápiás ítélkezési gyakorlat jobbnak tűnik a válófélben levő szülők és gyermekeik igényeinek kielégítésére, mint az egymással szemben versenyhelyzetet teremtő hagyományos peres eljárás, különös tekintettel a szülői elidegenítésre és a bántalmazások más formáira. Mely városok, megyék és államok lennének hajlandó kipróbálni ezt?

Mindenki, aki ezt a cikket olvassa, hallathatja a hangját. Felvehetné a kapcsolatot a városában, megyéjében vagy országában működő családjogi bírósági rendszerrel, hogy megkérje őket, hogy fontolják meg ezt a hatékony megoldási lehetőséget. Magyarázza el nekik, hogy a probléma sokkal szélesebb körű, mint amit önmagában egy ügyvéd vagy bíró meg tud oldani. Ez egy rendszer szintű probléma; a bírósági rendszert szükséges változtatni. Gyerekeink jobb bírósági rendszert érdemelnek az elidegenítéssel és a bántalmazások egyéb formáival kapcsolatos eljárásokban. Egy együttműködő terápiás ítélkezési rendszer lehetővé tenné a bírók számára, hogy valóban megvédjék minden gyermek érdekeit.

Szerző: Susan Heitler, Ph.D.,
Fordította: Herpy Miklós
Lektorálta: Szarka Levente

Eredeti cikk: https://www.psychologytoday.com/us/blog/resolution-not-conflict/201906/w...