Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Egy kétségbeesett elvált anyuka írja, hogy amikor a korábban szerető lánya visszatér az apjával töltött vakációból a gyermek tiszteletlenül és ellenségesen bánik vele.

Egy elvált apuka, akinek a 12 éves fia az anyjánál van elhelyezve azt mondja, hogy a fia állandóan azt hajtogatja nem akar vele semmiféle kapcsolatot tartani: „Ha látnom kell apámat akár egy terápiás foglalkozás alkalmával, akkor sérülést okozok magamnak.”

A szülői elidegenítés ezekben az esetekben meglehetősen nyilvánvaló. Mindazonáltal ahogy Linda Kase-Gottlieb magyarázza és Edward Kruk megismétli, a potenciális szülői elidegenítés felismerése, megfelelő diagnosztizálása és kezelése annyira sok kihívást tartalmaz, hogy azt rengeteg – ha nem a legtöbb – mentálhigiénikus szakértő elrontja. (Lásd: Miért ismerik fel nehezen a szülői elidegenítési szindrómát a szakértők? )

Ugyan már korábban is felismerték ezt a jelenséget, de Dr. Richard A. Gardner gyermekpszichiáter adott neki nevet az 1980-as években. Szülői elidegenítésről akkor beszélhetünk, amikor egy elidegenítő szülő a gyermekét a másik szülője (elidegenített szülő) ellen neveli azáltal, hogy alaptalan hamis rágalmakkal (gyakran projektálás alapján), gúnynevekkel illeti, eltúlozza az esetleges apróbb vétségeit vagy hamisan megvádolja.

Az elidegenített gyermek papagáj módjára ismétli az elidegenítő szülő eltúlzottan negatív nézeteit a célszülőről, miközben ezeket a sajátjának mondja, úgy mint ahogy szektatagok ismételgetik a szektavezető téveszméit.

Gardner 8 jellemzőt sorolt fel az elidegenített gyermekre (Lásd: A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete), valamint kritériumokat fogalmazott meg az enyhe, közepes és súlyos elidegenítési esetek megkülönböztetésére. Enyhe elidegenítésnek nevezte, ha a gyermek indokolatlanul ellenséges a különélő szülőjével, közepesen súlyos ha ellenszegül a kapcsolattartásoknak és súlyos ha a szülővel minden kapcsolatot megszakít. Amy Baker ezeket a szinteket tovább részletezte:

Enyhe elidegenítésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek kritizálja a célszülőt, tiltakozik ellene de ennek ellenére élvezi az együttlétet egy idő múlva vagy azután, hogy kikerült az elidegenítő szülő közelségéből.

Közepesen súlyos elidegenítés esetén az elidegenítés mind a nyolc jellemző tünete együttesen fennáll és ezek súlyosabbak mint az enyhe szint esetében de kevéssé mint a súlyos esetekben. A gyermek rendszerint elmegy a különélő szülővel kapcsolattartásra miután jelentős ellenállást fejez ki és mutat. A közepesen súlyos elidegenítés esetén a gyermek konzisztens negatív érzéseket mutat ki a célszülővel szemben függetlenül attól, hogy az elidegenítő szülő jelen van-e. Noha ezek a gyermekek élvezik a célszülővel töltött időt, ezt nem ismerik be az elidegenítő szülő előtt.

Súlyos elidegenítés abban különbözik az enyhe, illetve a közepesen súlyos esetektől, hogy a gyermek mennyire vehemensen utasítja vissza a különélő szülőjét, illetve mennyire ellenségesen gondolkodik és viselkedik vele szemben. A súlyosan elidegenített gyermek alig tud bármi pozitívat mondani a különélő szülőjéről és gyakran „újraírja” a korábban köztünk megtörtént (pozitív) élményeket. Mindenféle kapcsolatot megszakít a különélő szülővel, annak családjával és a bíróság által megszabott kapcsolattartási szabályozást visszautasítja.

A szülői elidegenítés diagnosztizálása

Kezdjük azzal, mi az oka, hogy a terapeuták és a szakértők gyakran nem ismerik fel a problémát.

Pszichopatológiai vizsgálat

A célszülőt gyakran szorongó, depressziós vagy dühös hangulati állapot jellemzi. Ugyanakkor ezeknek a kétségbeesést tükröző helyzeti reakciók mögött általában egészséges psziché van.

Ezzel szemben, az elidegenítő szülő gyakran higgadt, nyugodt, kedves és ettől fogva sokkal megnyerőbbnek látszik. Meggyőzően hazudik. Az elidegenítő szülő és a gyermek hitelesnek tűnnek azzal, hogy ugyanazokat a történeteket mesélik.

Az elidegenítő rendezett külseje mögött gyakran egy vagy több B-csoportba tartozó személyiségzavar állapítható meg: (1) borderline érzelmi túlreakció, fekete-fehér gondolkodásmód (2) nárcisztikus viselkedés, mely figyelmen kívül hagyja a gyermek igényeit ehelyett őt eszköznek használja a másik szülő ellen (3) antiszociális hazudozás és mások (érzelmi) bántalmazása bűntudat nélkül. Személyiségzavar nélküli felnőttek ritkán – ha egyáltalán – elidegenítőek.

Milyen hipotéziseket kell felállítani és kiértékelni a potenciális elidegenítési esetekben?

Vizsgáljuk meg az alábbi két lehetséges esetet ha a gyermek negatívan áll a másik szülőjéhez. Előfordulhat, hogy adott esetben akár több tényező is szóba jöhet.
1. Szóbeli, szexuális és/vagy testi bántalmazás veszélye
2. A gyermek agymosáson esett át az elidegenítő szülő által

Ha a gyermek negatív reakcióinak alapja szóbeli, testi vagy szexuális bántalmazás, a gyermek általában továbbra is kapcsolatban szeretne maradni a bántalmazó szülőjével. Mindazonáltal ezeket a vádakat alaposan ki kell vizsgálni annak érdekében, hogy megállapítsuk ezek alaptalanok-e, vagy amennyiben megalapozottak akkor megfelelően kezelni kell a helyzetet.

Ezzel szemben, ha a gyermek negatív reakciói a gyermekbántalmazásnak tekinthető elidegenítésnek a következményei, akkor a gyermek elutasítóvá, sőt egyre ellenségesebbé válik és végeredményben teljes egészében elutasítja a különélő szülőt.

A súlyosan elidegenített gyermekben szintén megtalálhatóak a fekete/fehér gondolkodásmód jelei, amely egyébként más bántalmazást elszenvedő gyermekeket egyáltalán nem jellemzi. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az elidegenítő szülő minden tekintetben jó, és teljesen visszautasítják az – egyébként érzelmileg jobb állapotban levő – különélő szülőjüket. Noha az enyhén elidegenített gyermekek még nem mutatják ezt a fajta gondolkodásmódot, életbevágó az elidegenítést minél előbb megállítani, mivel a későbbiekben az súlyosabbá válhat.

Mi jellemzi a gondozó szülő-gyermek kapcsolatot? Az elidegenítő szülőben vegyülnek a gondoskodó vonások az aggodalomra okot adó mintákkal (mint pl. dühkirohanás) ezáltal ún. „nem biztonságos kötődés” jön létre, melynek jellemzői a patologikusan szoros és kontrolláló kapcsolat, a gyermek parentifikációja. Ahogy Richard Warshak rámutat a Divorce Poison (Válási Méreg) c. könyvében: „A félelem az agymosás előfeltétele” mivel ez “növeli a pszichés függést a lejárató és ledöngölő szülőhöz.” (Lásd: http://www.apakazigazsagert.org/cikk/az-elidegenito-szulotol-valo-felelem)

C. A. Childress szerint a szülő-gyermek-szülő háromszögben az elidegenítő szülő azáltal, hogy a gyermeket negatív megjegyzésekkel, hamis vagy eltorzított emlékekkel mérgezi érzelmileg túl közel „húzza” magához miközben eltávolítja őt a másik szülőtől. Ezáltal annak ellenére, hogy korábban normális vagy kiváló kötődés volt a gyermek és a különélő szülő között, ez a kapcsolat egyre inkább eltorzulni, gyengülni fog.

Amy Baker és Paul Fine (2008) az elidegenítő szülő 17 jellemző stratégiáját felvázolta (lásd: Szülői elidegenítés konferencia összefoglalója), valamint javaslatot tesz arra, hogy a célszülő ezekre a taktikákra hogyan reagáljon.

Nemrégiben (2018) Harman, Kruk és Hines által kiadott tanulmány szerint az elidegenítés olyan gyermekbántalmazásnak tekinthető, melynek következményei súlyosabbak lehetnek mint a fizikai vagy szexuális bántalmazásé: depresszió, szorongás, addikció, kötődésképtelenség, öngyilkosság.

A DSM katalógus alapján – mivel a szülői elidegenítést még nem nevezi a nevén – a diagnosztizálási lehetőségek az alábbiak:

V61.20, szülő-gyermek közötti kapcsolati problémák
V61.29, gyermek és a szülője közti feszültségekkel terhelt kapcsolat hatásai
V995.51 gyermek lelki bántalmazása (patológiás nevelés)

A szülői elidegenítés kezelése

Egy kivételtől eltekintve a szülői elidegenítés kezelése egyforma az enyhe, közepes és súlyos esetekben. Ez az egy kivétel az, hogy súlyos elidegenítés sikeres kezelése érdekében alapvető fontosságú a bíróság együttműködése (bővebben erről később).

Enyhe és közepesen súlyos elidegenítés

A hatékony újraegyesítő terápia alapja, hogy a gyermek és a szülő együtt vesz részt a kezelésben. Ha az elidegenített gyermek azt mondja „Nem akarom látni az apámat; nagyon szorongok” akkor ennek ellenére a terapeutának le kell ültetni őket együtt. Hosszan tartó egyéni terápia egy elidegenített gyermekkel csak megerősíti ezt az állapotot ahelyett, hogy enyhítene rajta ezért ellenjavallott.

Noha a kezdeti egyéni előkészítő ülések segíthetnek, a szülői elidegenítés valódi kezelése a terápiás szülő/gyermek interakciók keretében történik. A terapeuta feladata, hogy elősegítse a pozitív gyermek-szülő kapcsolódás létrejöttét. Egyik ilyen technika mikor megkérik a szülőt, hogy hozzon olyan emléktárgyakat, amellyel kapcsolatban jó élményeket tudnak a gyermekkel felidézni.

Ha a gyermek és a szülő kedélyes, szeretettel teli hangulatba kerül következhet az, hogy a gyermek elmondja a negatív hiedelmeit a szülőről aki reagálhat ezekre.

A terápia utolsó része, mikor a terapeuta elmagyarázza a gyermeknek a szülői elidegenítés lényegét, beleértve a projekciót, hogy védetté tegye a jövőbeni hasonló kísérletekkel szemben.

Súlyos elidegenítés kezelése

Linda Gottlieb – akinek úttörő szerepe van a szülői elidegenítés kezelésében – hangsúlyozza, hogy a súlyos esetek – mikor az elidegenítő szülő szabotálja a kapcsolattartási időt, visszatartja az iskolai, orvosi információkat – kezelése megköveteli bírósági intézkedés meghozatalát: eszerint a gyermeket át kell költöztetni a célszülő otthonába legalább három hónapra. Ez idő alatt meg kell tiltani az elidegenítő szülő számára, hogy bármilyen módon (személyesen, telefonon, SMS, email üzentben, közösségi médián keresztül) kapcsolatba lépjen a gyermekkel. Ezek megszegésének esetére szankciókat kell kilátásban helyezni, pl. pénzbüntetés vagy akár börtön. Meg kell tiltani minden további elidegenítő viselkedést és kötelezni kell terápiára szülői elidegenítésben jártas terapeutával.

A bíróság által elrendelt és kikényszerített ideiglenes különválás alapvető fontosságú a súlyos elidegenítési esetekben azért, hogy a gyermek ne váljon a lojalitáskonfliktus áldozatává, amely megakadályozná a sikeres újraegyesítést.

A súlyosan elidegenített gyermek nem „engedheti” meg magának, hogy élvezze a különélő szülő szeretetét. Azt gondolja élete teljes mértékben az elidegenítő szülőtől függ, vagyis a célszülő irányába kimutatott szeretet – különösen akkor ha ezt az elidegenítő szülő tudomására is hozza – az elidegenítő szülő haragját vagy a gyermek elhagyását válthatja ki.

Az elidegenítő szülő kezelése

A terapeutának mindenekelőtt azt kell nyilvánvalóvá tenni a szülő számára, hogy az elidegenítő viselkedés kárt okoz a gyermekben.

Alapvető fontosságú meghatározni, hogy pontosan milyen viselkedés minták járulnak hozzá az elidegenítéshez – talán azáltal, hogy végig megyünk a Baker és Fine 17 pontos listáján – megkérdezve a szülőt, hogy adjon példákat arra vonatkozóan, hogy szándékosan vagy nem szándékosan elkövette-e azokat. Létfontosságú, hogy ezeknek a káros viselkedés-mintáknak a tudatában legyen, és azzal, hogy ezek hogyan károsítják a gyermeket.

Fontos feltárni, hogy az elidegenítés milyen családi viselkedésmintának a következménye. Az elidegenítés gyakran generációról generációra öröklődik. Nézzünk utána, hogy az elidegenítő szülő apja vagy anyja aktív résztvevője-e a problémának.

A kezelés célja nem az elidegenítő szülő személyiségének megváltoztatása. Sokkal inkább cél az elidegenítő viselkedés megszüntetése. Ugyanakkor fontos lehet az elidegenítő szülőben levő düh, szorongás, depresszió kezelése.

Az elidegenített szülő kezelése

Az információ segít enyhíteni a célszülő kezdeti zavarodottságát és rémületét.

Az elidegenített szülőt valószínűleg szintén jelentős depresszió, düh és aggodalom jellemzi. Ezen negatív érzelmi állapotok kezelésére kognitív viselkedésterápia és pszichodinamikus technikákat lehet alkalmazni.

Hasonló problémával küzdő helyi csoportok támogatása nyugtatólag hat, hiszen azt jelzi mások is küzdenek ezzel a problémával. A csoporttagok információkat vagy segítséget nyújthatnak egymásnak, vagy akár szülői elidegenítést ismerő jogászokat, terapeutákat ajánlhatnak.

Végül a terapeuta segíthet a célszülőnek, hogy megtalálja a saját megoldását a problémára. Hozza ki a jelenlegi kapcsolattartási helyzetből a legjobbat? Találjon egy jó ügyvédet és harcoljon a gyermekért? Adja fel, gyászolja el a kapcsolatot és lépjen tovább? Nem könnyű a legjobb döntést meghozni és minden szülő számára más és más a legjobb válasz.

Szerző: Susan Heitler Ph.D.
Fordította: Szarka Levente
Lektor: Dr. Kalmár-Nagy Tamás

Eredeti cikk: https://www.psychologytoday.com/us/blog/resolution-not-conflict/201909/p...