Kapcsolattartás akadályozására buzdító ügyvéd, dr. Németh Gábor bukott meg egyesületünkkel szemben

Elítélendő az az ügyvédi magatartás, amikor a kapcsolattartás akadályozására buzdít szülőt, és jogos a vele szemben megfogalmazott (akár vulgáris) vélemény, kritika még akkor is, ha az ellenérdekű fél jogi képviselőjének nem tetszik – röviden eképp foglalható össze azon személyiségi jogi per lényege, melyet dr. Németh Gábor felcsúti ügyvéd indított, s végül vesztett el egyesületünkkel szemben.

Egyesületünk képviselte a Monori Járásbíróság előtt azt a felperes-édesapát, akinek bírósági ügyében az ellenérdekű fél, alperes-édesanya képviseletét jelen történetünk főszereplője, később az egyesületünket jogi képviselővel, ügyvéddel perlő dr. Németh Gábor ügyvéd úr látta el.

Egyesületünk 2017. október 19-én a Budapesti Ügyvédi Kamaránál panaszt terjesztett elő dr. Németh Gábor ügyvéddel szemben, miszerint egyesületi tagunk, az édesapa a kislányát 1,5 éve nem láthatta annak ellenére, hogy a kapcsolattartásról a bíróság ideiglenes intézkedésben rendelkezett. 2017 szeptemberében az eljáró bíróság azt közölte, hogy ezt a tényt az anya terhére fogja értékelni. Az anya azzal védekezett, hogy az a végzés nem jogerős, melyre tekintettel a bíró tájékoztatta arról, hogy mivel jogi képviselővel jár el neki tájékoztatnia kellett arról, hogy a végzés előzetesen végrehajtható. Az anya azzal védekezett, hogy ügyvédje tájékoztatása szerint a nem jogerős végzést nem kell végrehajtani. Az ügyvéd szerint a végzés rendelkező részében ez a kitétel nem szerepelt, a bíró szerint azonban ez a rendelkezés e nélkül is a jogszabály erejénél fogva irányadó. Ezzel összefüggésben az ügyvéd és a bíró között vita alakult ki. A panasz szerint a vita során elhangzottakat a „sarokba szorított hazudozó” ügyvéd jegyzőkönyvezni kérte.

A kamarai panasz úgy folytatódott, hogy „dr. Németh Gábor anyagi érdekből folytatott, évek óta tartó tudatos félrevezető tevékenysége azt eredményezte, hogy miközben az ügyfelétől egy kisebb vagyont csalt ki a ’szakszerű’ jogi képviseletért, az ügyfelét jogellenes tevékenységbe vitte bele: előbb ’csak’ a Gyer. és a Ptk. rendelkezéseinek megsértésére vette rá – aminek bírságolás lett a következménye – majd most már egyértelműen bűncselekménybe rángatta bele. De ami a leggyalázatosabb, most már önös anyagi érdektől vezérelve elérte, hogy egy az apját rajongásig szerető kislány több mint 1,5 éve nem ápolhatja családi kötelékeit.”

Az alperesi panasz hangsúlyozta, hogy a „becsapott, félrevezetett anya” nincs tisztában azzal, hogy az „ügyvédje becsapja”, az anyuka „a becsapott, átvert és megkopasztott ügyfél” és nincs abban a helyzetben, hogy fegyelmi vizsgálatot kezdeményezzen az ügyvédje ellen. Határozott álláspontja az alperesnek, hogy „az ilyen ügyvéd szégyene a hazai ügyvédtársadalomnak, nem méltó az ügyvédi talár viselésére”. Indítványozta, hogy a kamara a felperes praxisát függessze fel, majd véglegesen zárja ki a tagjai közül. A Budapesti Ügyvédi Kamara a panaszt megalapozatlannak találta, a fellebbezés nyomán eljárt Magyar Ügyvédi Kamara a fellebbezést elutasította.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a felperes becsületét a panaszban használt azon kifejezésekkel, miszerint

„sarokba szorított hazudozó”
„dr. Németh Gábor anyagi érdekből folytatott, évek óta tartó tudatos félrevezető tevékenysége…”
„ügyfelétől egy kisebb vagyont csalt ki …, az ügyfelét jogellenes tevékenységbe vitte bele”
„bűncselekménybe rángatta bele”
„önös anyagi érdektől vezérelve”
„becsapott, félrevezetett anya”
„ügyvédje becsapja”
„a becsapott, átvert és megkopasztott ügyfél”
„az ilyen ügyvéd szégyene a hazai ügyvédtársadalomnak, nem méltó az ügyvédi talár viselésére”.

Kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további jogsértő magatartástól, valamint elégtételadásként kötelezze arra, hogy saját költségén az egyesület honlapján az ítélet rendelkező részének közreadásával adjon elégtételt, melynek során fejezze ki bocsánatkérését; ennek elmaradása esetén jogosítsa fel a bíróság a felperest, hogy az alperes költségén ezt megtegye. Kérte továbbá kötelezni az alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 1.000.000 forint sérelemdíjat, valamint ezen összegnek 2017. október 13. napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 6:48. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamatát, valamint jelen perrel kapcsolatban felmerült perköltségét.

A felperes-ügyvéd előadta, hogy nem a fegyelmi eljárás megindításának ténye szolgál a kereseti kérelem alapjául. A sérelmezett közlések nem tekinthetők az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett megállapításoknak. Azok használatára az ügyvédi munkája vonatkozó kritika kinyilvánításhoz nem voltak szükségesek, azok a becsület csorbítását eredményezik, mert objektíve alkalmasak a kedvező társadalmi értékítélet megváltoztatására. A kifogásolt megfogalmazások a jellembeli tulajdonságaira vonatkoznak, lealacsonyító értékítéletet tükröznek, amelyek emberi méltóságában sértik, azok használatát sem közérdek, sem pedig az eljárást kezdeményező jogos érdeke nem indokolja. A gyalázkodó kijelentések túllépték az eljárásban gyakorolt jogok kereteit, kifejezésmódjukban indokolatlanul bántók.

Egyesületünk ellenkérelme

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kifogásolt közlések olyan, valóban negatív értékítéletet hordozó kritikai megnyilvánulások, amelyeket a felperesnek, mint ügyvédnek tűrnie kell. A „sarokba szorított hazudozó” elfogadott véleménynyilvánítás, az adott helyzetben az eljáró bíró által valóban „sarokba szorított” felperes igazmondására vonatkozó vélemény. Az anyagi érdek nyilvánvaló – a felperes nem ingyen képviseli az ügyfelét – az évek óta tartó félrevezetése pedig bebizonyosodott a Monori Járásbíróságon. Az ügyfelétől felvett összeg „kisebb vagyon” volta vélemény, az pedig, hogy a felperes jogellenes tevékenységbe vitte bele, ténykérdés. Az ezt követően kifogásolt kifejezések az előbb részletezett ténytartalom értékelései, nyilván ezen tényeket összegző, summázott véleménynek kell őket tekinteni. Az a megfogalmazás, hogy az „ilyen ügyvéd szégyene a hazai ügyvédtársadalomnak, nem méltó az ügyvédi talár viselésére” negatív értékítélet, ami szerves része a panasznak, annak adekvát megfogalmazása, hogy miért tartja szükségesnek a felperes kizárását a kamarából. Álláspontja szerint a kereset objektív és szubjektív szankciókra vonatkozó része is alaptalan. Kiemelte, hogy a Monori Járásbíróság hivatkozott ideiglenes intézkedése nem emelkedett jogerőre, a járásbíróság új ideiglenes intézkedésről rendelkező végzést is hozott.


Kép: Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület nagyszülő tagja, a felperes képviseletét látja el 2020. február 5-én a Kúrián

Az alperes előadta, hogy az ideiglenes intézkedés azonnali végrehajthatósága olyan alapvető jogi ismeretnek minősül, amely valamennyi ügyvédi tevékenységet folytató személytől elvárható. Az ideiglenes intézkedés éppen a családjogi perek rendszeres velejárója. Álláspontja szerint a hivatalos eljárásban tett kijelentések értékelése mindig az adott hivatalos eljárásban lehetséges, a személyiségi jog rendeltetése nem az, hogy más eljárásokban lehessen vele beavatkozni. Egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy az érintett személy jó hírnevének sérelme akkor állapítható meg, ha a sérelmezett közlések a nyilvánossághoz eljutnak.

A perbeli esetben az alperesi közlés csak szűk körben, titoktartásra kötelezett személyek előtt vált ismertté, ezért a társadalmi megítélés hátrányos változásának lehetősége a felperes vonatkozásában nem állt fenn. Jogi eljárások résztvevőinek lehetősége van arra, hogy nézetüket, véleményüket az üggyel kapcsolatban kifejtsék, azokat a jog szűrőjén ütközteti a bíróság, így ítéli meg. Ezen közegben a felperesre vonatkozó – akár valótlan – információ a személye megítélésének hátrányos befolyásolására nem alkalmas.

Az emberi méltóságot olyan magatartások sértik, amelyek megkérdőjelezik a jogosult emberi mivoltát, illetve elmulasztják, megtagadják azt a minimális és kötelező tiszteletet, ami az embert pusztán emberi minősége alapján megilleti. A sérelmezett közlések nem tartalmaznak olyan kijelentéseket sem, amelyek a felperest emberi mivoltában aláznák, sértenék meg.

Elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 44.450 forint perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 60.000 forint feljegyzett eljárási illetéket.

Indokolásában ismertette Magyarország Alaptörvénye B) cikkének (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését, II. és IX. cikkét. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Európai Emberi Jogi Egyezmény, melyet az 1993. évi XXXI. törvény hirdetett ki) 10. cikk 1. pontját, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (melyet az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki) 19. cikk 2. bekezdését. A Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdését, a 2:43. § d) pontját, a 2:45. § (1) bekezdését, 2:51. § (1) a)-e) pontjait, a 2:52. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit. Ismertette továbbá a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a személyiségi jogi perekben is alkalmazandó, eredetileg a sajtó-helyreigazítási eljárások kapcsán kidolgozott PK 12-14. számú állásfoglalások jelen perben releváns rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB, 36/1994. (VI. 24.) AB, a 7/2014. (III. 7.) AB és 13/2014. (IV. 18.) AB határozat részleteit.

Mindezek alapján elsősorban azt rögzítette, hogy ítéletének meghozatalakor a sérelmezett szöveget tartalmazó teljes beadványt értékelte, nem pedig annak egyes kiragadott részeit. Hangsúlyozta, hogy családjogi ügyekben – különösen a gyermekelhelyezés és a gyermekkel való kapcsolattartás körében felmerülő jogvitákban – az érzelmileg felfokozott helyzetek előfordulása gyakoribb, mint más polgári perekben. Nem ritka, hogy amennyiben az ilyen családjogi eljárásokban a szülők nem tudnak együttműködni, akkor a polgári jogi jogvita mellett más hatósági eljárások is generálódnak.

Megítélése álláspontja szerint a peresített tartalom nem ad alapot a felperes személyiségi joga megsértésének megállapítására. Utalt arra, hogy felperesnek az ügyvédi tevékenységét érintő véleménynyilvánítások körében az átlagosnál fokozottabban kell tűrnie a kritikákat, véleményeket, értékítéleteket. Tehát ebben a vonatkozásban a felperesnek szélesebb a tűrési kötelezettsége, mint más személyeknek. A felperes által kifogásolt szövegrészek még nem lépték át azt a határt, amely a felperes személyiségi joga megsértésének megállapítását indokolná, mert nem jelentik az emberi méltóság sérelmét. Érvelése szerint a felperesnek ügyvédként az átlagosnál jobban kell tűrnie a munkájával kapcsolatos kritikai megjegyzéseket. A peresített tartalmak egy jogi-szakmai kérdéssel kapcsoltban kialakult álláspont miatt benyújtott panaszon alapulnak, ezért a sérelmezett megnyilvánulások, a szakmai vita jellegzetességeit is magukban hordozzák, ami szintén kizárja a személyiségi jogsértés megállapításának lehetőségét.

Felperes, dr. Németh Gábor ügyvéd jogi képviselője, dr. Koruhely Péter ügyvéd útján benyújtott fellebbezése

Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és állapítsa meg, hogy az alperes a keresetlevélben foglaltak szerint a felperes jó hírnevét megsértette, alkalmazza az alperessel szemben a keresetlevélben írt jogkövetkezményeket. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontja szerint jelölte meg. Megismételte az elsőfokú eljárás során előadott érvelését, a hivatkozott eseti döntéseket is feltüntette. Arra hivatkozott, hogy a jogsértés megállapítása során nincs jelentősége annak, hogy a bántó kifejezéseket milyen nyilvánosság ismerhette meg, ez legfeljebb a sérelemdíj mértékénél lehet mérvadó. Ügyvédként nincs alkotmányosan elfogadható vagy jogszabályon alapuló eltérő mértékű tűrési kötelezettsége a becsületet sértő véleménynyilvánítások körében.

E körben az elsőfokú bíróság nem fejtette ki indokait. Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyvédek esetében a hivatásuk során elszenvedett becsületsértő támadások érzékenyebben ítélendők meg, mert azok áttételesen az igazságszolgáltatás elleni támadásnak minősülnek. Ezek ugyanakkor egzisztenciális támadások is, mert az ügyvédi munka feltétele a bizalom. Az alperes ugyanakkor a véleménynyilvánítási szabadsággal visszaélve fogalmazta meg panaszát, azok nem tekinthetők okszerűnek, indokoltnak. A felperes oldalán kell figyelembe venni az ártatlanság vélelmét is, hiszen vitatta, hogy szakmai hibát vétett volna, figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes által képviselt fél a perben pernyertes lett. Az alperes oldalán semmilyen olyan indok nem merült fel, ami alapján a véleménynyilvánítása szabadsága előnyt élvezne a felperes személyiségi jogaival szemben. Az alperes nem közérdeklődésre számot tartó ügyben fogalmazta meg a sérelmezett közléseket, és e körben eseti döntésre is utalt. A másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy fellebbezésében a jó hírnév megsértésére történő utalás elírás eredménye. Eredeti
keresete szerint a becsülete megsértésének megállapítását kéri

Egyesületünk fellebbezési ellenkérelme

Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetében egyértelműen és kizárólag a becsülethez fűződő személyiségi joga megsértését kérte megállapítani, a további jogkövetkezmények mindegyikét erre alapította. A fellebbezésében a jó hírnév sérelmének megállapítását kérte, ami azonban olyan keresetváltoztatás, aminek nincs helye.

Érdemben azt adta elő, hogy a felperes hivatkozása az ártatlanság vélelmére megalapozatlan, mert az ügyvédi kamara állásfoglalása a bíróságot nem köti. Fenntartotta, hogy a felperes az ideiglenes intézkedés végrehajthatósága tárgyában az ügyfelét tévesen tájékoztatta, ami elemi szakmai hiba egy ügyvéd részéről. Ezzel összefüggésben az ügyfelével szemben bírságot szabtak ki, magatartása miatt megrovásban részesítették, a felperes károkozása az általa képviselt fél vonatkozásában egyértelműen megállapítható.

A sérelmezett kifejezések minősítésével kapcsolatosan fenntartotta, hogy azok nem tartalmaznak olyan kijelentéseket, amelyek a felperest kifejezetten emberi mivoltában aláznák, sértenék meg, ezért az emberi méltóság megsértése megállapításának sincs helye. Ennek hiányában pedig személyiségi jogsértés a véleménye kifejtésével kapcsolatosan nem történt. Több eseti döntésre is hivatkozott. Ezen túlmenően álláspontja szerint a felperes társadalmi megítélésének negatív irányú változása nem következhetett be figyelemmel arra, hogy a sérelmezett közlések a külvilág számára nem váltak ismertté. Emiatt a felperes sérelemdíj iránti igénye is megalapozatlan. Az alperes eljárásából a jogellenesség is hiányzik, mert egységes a bírói gyakorlat abban, hogy nem valósít meg sem bűncselekményt, sem
személyiségi jogsértést a hivatalos eljárásban, az eljárás tárgyával összefüggésben tett kijelentés akkor sem, ha egyébként sértő tartalommal bír.

Arra is hivatkozott, hogy a felperes által a határozott fellebbezési kérelmében foglalt – az eredeti keresethez képest már szűkített – követelésben szereplő konkrét kijelentések többsége eleve nem véleménynek, hanem tényállításnak, avagy tényre utaló kijelentésnek minősülnek, amelyek kapcsán valóban legfeljebb a jó hírnév sérelme jöhetett volna szóba, a becsület védelméhez való jog sérelme semmiesetre sem. Álláspontja szerint véleménynek kizárólag az utolsó kitétel minősül, azonban az semmilyen gyalázkodó tartalommal nem bír, erőteljesen negatív vélemény, de kulturált megfogalmazással, így mindenképpen élvezi a véleménynyilvánítás szabadságát, még objektív mérce szerint nem kifogásolható. Kifejtette, hogy a jogsértés abbahagyására irányuló kérelem kizárólag folyamatban lévő
jogsértés esetében értelmezhető, a jelen esetben értelmezhetetlen követelés. Ami a további jogsértéstől való eltiltást illeti, a jelen esetben ezt a szankciót a más eljárásba való beavatkozás tilalma zárja ki: senkit nem lehet eltiltani attól, hogy valamely ügyvéddel szemben panaszt nyújtson be a kamaránál, illetve kérje az illető ügyvéd kizárását a kamarából.

Az elégtételadás iránti kereseti kérelem túlzó, a felperes legfeljebb arra tarthatna igényt, hogy az alperes a kamarának küldje meg az ítélet rendelkező részét, ezt viszont saját maga is megtehetné. Így legfeljebb egy magánlevélben történő sajnálkozás-kifejezést igényelhetne, amennyiben keresete jogalapja megalapozott lenne. A felperes sérelemdíj iránti igényét ugyancsak megalapozatlannak minősítette, és az összegében is eltúlzott. Észrevételezte, hogy a felperes az általa hivatkozott eseti döntést nem csatolta, annak tartalma előtte nem ismert, ugyanakkor saját álláspontját alátámasztó más eseti döntésből idézett.

A Fővárosi Ítélőtábla főbb megállapításai

A fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal egyezően a másodfokú bíróság nem osztotta a felperes álláspontját és osztotta az elsőfokú bíróság azon következtetését, hogy a sérelmezett közlések véleménynyilvánításnak minősülnek. A fenti ténybeli alapon tényállításokkal vegyes értékelést végzett az alperes a felperes ügyvédi tevékenységével kapcsolatosan. Az egyes események, mint a képviselet, ennek anyagi ellentételezése, a képviseltre háruló következmények tényállítások, azonban ezeknek a felperes magatartására vonatkoztatása a teljes szövegtartalmat figyelembe véve véleményközlések.

A másodfokú bíróság sem ítéli követendő példának az alperes sérelmezett megnyilvánulásait, de önmagában ízlésbeli alapon és azért, mert ilyen megfogalmazásoktól mentesen is előterjeszthető egy beadvány, még nem lehet jogsértő tartalmat tulajdonítani a közléseknek. Igaz ez abban az esetben is, ha a másodfokú bíróság nem értett egyet azzal az alperesi védekezéssel és elsőfokú bírósági megállapítással, hogy a gyermekelhelyezési ügyekben az érintettek fokozottabb érzelmi állapota indokolhatja erőteljesebb kifejezések használatát is az ellenérdekű felek személyére. Sem a felperes sem az alperes nem személyes érintettje a pernek, esetükben érzelmi alapon nem kívánatos megnyilvánulni.

Az alperesi kritika ugyanakkor azon alapult, hogy a felperes részese volt annak, hogy a bíróság által hozott, előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést a felperes által képviselt nem hajtotta végre, azzal szemben cselekedett és a gyermek láttatása nem a bíróság által meghatározottak szerint történt. Ez kellően erős ténybeli alap az ügyvédi tevékenység éles kritizálására.

A felperesnek a fellebbezésében kifejtett azon érve, hogy az alperes minősítései nem voltak szükségesek a tevékenységének kritikájához, alapvetően stílusbeli kifogás, mellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a vélemények értéktartalomtól függetlenül élveznek oltalmat az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozat III.2. pontjában foglaltak alapján. Az alperesi vélemények sajátossága volt, hogy egyébiránt tények meghamisítását nem lehetett felróni velük kapcsolatban. Ez a körülmény pedig azt erősíti, hogy kizárólag a közlés megformálása volt vitatható, mely miatt szankció alkalmazása indokolatlan.

A felperes által sérelmezett közlések közül kizárólag a „sarokba szorított hazudozó” kifejezés volt az amely nem közvetlenül a felperes ügyvédi tevékenységére, hanem személyére utalt és tekinthető az emberi méltóságot sértőnek. Az összes perbeli körülményt figyelembe véve azonban ez sem érintette a személyiség legbelsőbb magját olyan mértékben, amely indokolta volna a jogsértés bírósági megállapítását.

Az elsőfokú bíróságnak a véleménynyilvánítás szabadsága és a felperes személyiségi joga összeütközéséből eredő érdekmérlegelési tevékenységégét – a fentiek figyelembevételével – a másodfokú bíróság helytállónak minősítette. Az alperes tényekre alapított véleménynyilvánítási joga, melyet képviseltje jogvédelemi érdekéből is gyakorolt, elsőbbséget élvezett a felperes személyiségi jogvédelmével szemben, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperesnek a Ptk. 2:45. § (1) bekezdésének megsértésére alapított keresetét.










Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.


 06 80 630155

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!