Elidegenített gyermekem  - egy Édesanya tollából

Elidegenített gyermekem - egy Édesanya tollából

Két gyermek édesanyja vagyok. Férjemet 2004. tavaszán ismertem meg, első gyermekünk, Áron 2008-ban született. Nagyon meghitt kapcsolat volt a miénk, ő volt a szemem fénye, rengeteg időt töltöttünk együtt. Róla szeretnék most írni.

A gyermek 3-4 éves korában merültek fel problémák, ami miatt a férjemmel együtt szakemberekhez fordultunk. Elmondták, hogy a gyermek egészséges lelki fejlődése érdekében ne óvjam őt mindentől annyira, tanuljon több önállóságot és az édesapjával is több időt töltsenek együtt. Belátással és megértéssel voltam, szerettem volna boldognak látni a gyermekem, ezért elfogadtam a szakemberek tanácsát, mindeközben a férjem is igyekezett nagyobb részt vállalni a fiúnk nevelésében. Igaz, nem tudtam vele mindenben egyetérteni - különösen, ami a nevelési módszereit illeti - mert sokszor hajalmos volt szélsőségesen fogalmazni és cselekedni, az élet minden területén, amivel gyakran indokolatlanul nagy lelki nyomást gyakorolt a környezetére (beleértve engem és a gyermekünket is). Fiúnk többnyire félelemből engedelmeskedett az édesapjának, visszatekintve úgy vélem inkább idomítás, mint nevelés történt. Próbáltam ennek finoman hangot adni, de csak azt a választ kaptam, hogy én nem nevelhetem a gyereket, rossz anya vagyok. Mindezt a gyermekünk jelenlétében.

Kezdetben, észrevétlenül nőtt a távolság a kisfiam és köztem.

Sokáig bíztam és küzdöttem azért, hogy férjemmel működjön a házasságunk és a család egyben maradjon. Utólag be kell látnom, hogy ez egyoldalú küzdelem volt. Férjem borderline személyiségzavarban szenved, amiről tudtam, már a kezdetek kezdetén. De én szerettem őt. Minden nehézségünk ellenére.


Egy anya

A komolyabb problémák akkor kezdődtek, amikor 2014-ben a „kezelőorvosával megbeszélve” úgy döntött, hogy leteszi a gyógyszereit. Nehéz időszak következett. Férjem megváltozott, ingerlékenyebb lett, egyre inkább szélsőségesen gondolkodott és a végletek emberévé vált. Állapotos voltam a második gyermekünkkel, 2014-ben született meg kislányunk, Izabella. Igyekeztem helyt állni, azt gondoltam, természetes dolog, hogy sokat vagyok az újszülöttel, sajnos azonban férjem ezt negatív értelemben erősítette a fiúnkban, olyan abszurd kijelentéseket téve, hogy én meguntam és már nem szeretem őt, csak a kicsit. Türelemmel voltam és szavaimmal, cselekedeteimmel igyekeztem bizonyítani ennek ellenkezőjét. Hittem abban, hogy csak átmeneti a helyzet és idővel minden a helyére kerül. Nem így történt. Fiúnk rosszul viselte a kirohanásokat, kérlelte az édesapját, hogy ne mondjon rosszakat rólam, mert neki ez nagyon fáj. Édesapja azonban nem hallotta meg. Dühös lett és folytatta eszmefuttatását: „sokkal jobban szeretlek, mint anya; én mindig igazat mondok, anya viszont hazudik”.

Ekkor még nem láttam át, hogy a gyermekem elidegenítésének kezdő, de annál határozottabb lépéseit látom szemeim előtt, aminek ő a legnagyobb elszenvedője s voltaképpen egyre távolabb kerülünk a meghitt családi idilltől.

2017-ben váltak külön útjaink.

Fiúnkat az édesapja választás elé kényszerítette: ha őt választja, akkor mehet anyához, amikor csak akar, de ha nem, fordítva ez nem így lesz. Kértem, hogy ne mondjon ilyet, hiszen ez nem igaz, nekem továbbra is fontos az ő kettejük kapcsolata és a gyermekeink boldogsága. Kértem azt is, hogy a problémákat ne a gyerekeink előtt beszéljük meg. Nem tudtam hatni rá. Amikor hazajött a fiúnk az első külön töltött hétvégéjéről, elmesélte nekem, hogy „apa nagyon sok csúnyát mond" rólam és a „messengeren is több embernek írt csúnyákat”. Azt mondta, hogy én „bácsikkal megyek el pénzért, sokszor benne leszek majd a Kékfényben, börtönbe kerülök majd, és ha velem marad, 20 éves korában ő is benne lesz a Kékfényben és börtönbe kerül”. Felfoghatatlan volt számomra, forgott velem a világ, egyszerűen nem értettem miért mond ilyeneket a férjem, miért ijesztgeti a gyerekünket és mi a célja mindezzel?! Rémülten hallgattam a vádakat a 9 éves fiamtól, aggasztó volt látni őt ebben az állapotában. Háttérbe szorítottam a fájdalmam, de a félelem maga alá temetett. Nem mondtam rosszat az édesapjára, igyekeztem csak a gyermekre koncentrálni, korához és érzelmi állapotához igazodva úgy beszélgetni vele, hogy ne érje őt még több fájdalom és teher. Elmondtam neki szépen, hogy ezek a vádak engem illetően nem igazak és nagyon szeretem őt.


Egy anya

Ahogy telt az idő, fiúnkon egyre gyakrabban vettem észre, hogy játszmázott az apával. Gyakran tartott tőle, a véleményétől, megdorgálásától. Apa abban az iskolában tanár, ahol a fiúnk tanul. Minden nap presszionálta a gyermeket, amiért ő „anyát választotta és elhagyta az apját”. Gyermekünket lelkiismeret-furdalás gyötörte és alkalmazkodni próbált, idővel egyre több időt töltött az édesapjánál. Természetesen nem tiltottam őt, reméltem, hogy rendeződik a kettejük kapcsolata és pozitív irányba változnak a dolgok.

De ennek ellenkezője történt. Gyermekem idővel bezárt előttem, ellenem fordult, sokszor agresszívan viselkedett, most már nem csak velem, hanem a húgával szemben is. Nem volt egyszerű, nekem is sokat kellett tanulnom, szülői szerepemben újra és újra helyt állnom. Folyamatosan próbáltam segítséget és tanácsot kérni gyermekpszichológustól, gyermekvédelmi szakemberektől. Mindenhol nagyon együttérzőek voltak, azonban érdemi segítséget nem kaptam, a gyermekvédelem kényelmetlenül feszengett, mert én is a dolgozójuk vagyok és nem tudták hogyan nyúljanak a problémához.

Kerestem a kiutat.

Egy ügyfelünk révén ismertem meg az Ai munkásságát és egyre inkább felfigyeltem rá. Tetszett az, hogy emberien és felkészülten állnak a dolgokhoz és a gyermek érdekeit helyezik előtérbe. Jól esett látni, hogy anyákat is befogadnak és nem kell kellemetlenül éreznem magam. Kilátástalannak láttam a helyzetet, de az Ai-t megismerve egy kis kapaszkodóra leltem.

Támogatom a gyermekeim édesapjukkal való kapcsolatát, mert tudom, hogy szükségük van rá. Azonban idővel azt is be kellett látnom, hogy a fiúnk esetében az apa erősen aláássa a kettőnk közötti bizalmat. Ha azt szeretném, hogy nálam is legyen a gyermek, abból többnyire vita van, eredendően az apa ellenállása miatt, miközben a fiúnkra hárítja a döntés felelősségét, mondván hogy „azzal vagy, akivel akarsz, ha anya ezt nem engedi, akkor egy hazug" - hiszen korábban ígéretet tettem arra, hogy bármennyit lehet vele a fiúnk. Egyre gyakrabban mondta a gyermekünk is, hogy hazug vagyok, "csak a húgát szeretem, őt nem" - mintha az édesapját hallanám. Később azt is mondta, hogy a velem töltött idő alatt "bántom, nem foglalkozom vele, nincs program". Számos igaztalan váddal kellett szembe néznem, s tudtam: a fiamnak fáj ez a legjobban.

Nagyon nagy türelem és szeretet kellett, hogy mindezt kezelni tudjam.

Aggasztott a fiam viselkedésének ilyen mérvű változása, mert bár voltak problémák, ezek a megnyilvánulások nem jellemezték őt korábban. Kerestem az okokat, lehetőségeket, segíteni akartam. Segíteni akartam a férjemnek is, pszichológus felkeresését ajánlottam neki, de ő sajnos elzárkózott ez elől. Kénytelen voltam kezdeményezni a gyermekünk védelembevételét és ma már a gyermek nálam való elhelyezéséért küzdök az Apák az Igazságért Egyesület segítségével.

Most ott tart az ügyünk, hogy pszichológiai szakértői vizsgálatra rendeltek ki bennünket, aminek várjuk az eredményét. Kéthetente hétvégén és egy hétköznap vagyunk együtt hárman a fiam, a lányom és én. Nagyon odafigyelek a gyermekeimre, szeretném őket boldognak látni. A kapcsolattartások tartalmasak és meghittek, az elidegenítés nyomai azonban ott vannak s hol erősebben, hol gyengébben megmutatkoznak a gyermekemen.

Az Ai közösségétől jogi és lelki értelemben is támogatást kapok, különösen abban a tekintetben, hogy ezt a helyzetet ne harcnak tekintsem, mert nem az a cél, hogy „legyőzzem” a szülőtársamat, hanem hogy mindketten emberhez méltóan és szeretetben neveljük a gyerekeinket, akkor is, ha már együtt élni nem tudunk. Ezen dolgozunk.

Írta: egy Édesanya
2019. június 8.

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!