Egy apa harca két gyermekéért – a gyámhivatal és anya ellen

Váláskor Luca 6 éves volt, Viktor pedig egyéves. A válás nem volt öröm egyik fél számára sem, de a szülők megpróbálták úgy alakítani az életüket, hogy a gyerekeknek jusson mindkettőjükből. Sikerült hétvégi napokat, hétközi órákat és az ünnepek egyensúlyát is találni arra, hogy apa is apa lehessen. A történet idilli és 5 évig tartott – ebben a formában.

Aztán történt valami. Egy vita? Egy veszekedés a szülők között? Valószínűleg. És anya ezt az idillt beszüntette. Először megtagadta a kapcsolatot a gyerekektől az édesapjukkal, majd az illetékes gyámhivatalhoz fordult a kapcsolattartás újraszabályozása ügyében (vajon mi volt a cél?). Apa is a gyámhivatalhoz fordult ekkor, ő az elmaradt közös órákat szerette volna pótolni a gyerekeivel.

Se a kitűzött tárgyalás, se a mediáció nem hozott egyezséget, megoldást a két szülő között a gyerekekkel kapcsolatban. Az egyik korlátozni akart, a másik bővíteni. Az anya a megegyezésre való hajlandóság apró jelét sem adta, így a mediátor is tehetetlennek bizonyult. Az ügy a gyámhivatal berkein belül folytatódott: január 13-án kirendel a gyámhivatal egy szakértőt, aki június12-ére küldte meg a véleményét a gyámhivatalnak.

Az édesapa ezt a véleményt július 23-án kapta kézhez.

A kapcsolattartás újraszabályozásáról határozatot viszont csak október 16-án hozta meg ez alapján a hivatal. A határozat mind a gyermekek jogát, mind az apa jogát, hogy egymással mennyi időt tölthetnek el havonta Lucával 1, Viktorral 2 órában határozta meg, szigorításként hozzáfűzte, hogy csak mediátor jelenlétében találkozhat gyermekeivel.

Minden egyéb, a mediátor jelenléte nélküli találkozás tiltott!!!

Így ennek „köszönhetően” az iskolai/óvodai eseményekre, nyílt napokra sem mehet el, amennyiben mégis megjelenik, a gyermekek anyja a gyámhivatalhoz fordulhat, hogy a határozatban foglaltakat nem tartja be.

Viktor KIFEJEZETTEN igényelné, hogy az apukája vigye magával. Azonban a hivatkozási alap a NEM-re: „sérült az apa-gyermek kapcsolata, amit előbb helyre kell állítani” (havonta 2 órával?). Az, hogy mi okozta a sérülését a kapcsolatnak nem hajlandók foglalkozni, nem hajlandók vizsgálni. Szakértői vélemények sem tudták támogatni a kapcsolattartás normál mederbe terelését. Jelenleg apa kérésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mint felettes szerv vizsgálja felül a döntést.

A döntés eredményként az elmúlt negyed évben egy alkalommal volt apának lehetősége mediációs megbeszélésen jelen lenni, és 1 (!) felügyelt kapcsolattartásra kerülhetett sort, mivel azok is sorra maradnak el betegségek (?) és a mediátor egyéb elfoglaltságai miatt.

Még ugyanebben az évben a gyámhivatal másodfoka egy(!) előző évi kapcsolattartás elmaradásáról kimondta, hogy az anyai önhiba miatt történt, majd figyelmeztette anyát. Az apa összes többi végrehajtási kérelme elfekvőbe került. Talán nem is meglepő, hogy annak az egynek a pótlására sem adott esélyt anya, amiről döntött a gyámhivatal.

Apa nem adja fel, így végre a kapcsolattartások végrehajtása tárgyában tárgyalást tűzött ki a gyámhivatal, de a kedvező fordulat elmaradt, mert az anya nem jelent meg. Újabb időpontot viszont már nem jelölt meg a gyámhivatal és a hatáskörében valószínűleg még megtehető egyéb intézkedésekkel sem mozdított előre az elmaradt kapcsolattartások pótlását.

Aztán október 16-án mintha összeért volna anya és apa beadványa: (néhány bekezdéssel ezelőtt jeleztük, hogy amikor is felfüggesztették a kapcsolattartás végrehajtásokat, összhangban a kapcsolattartás újraszabályozása tárgyában hozott határozattal (felügyelt kapcsolattartást írtak elő).

Apa továbbra sem adta fel, minden elmaradtról végrehajtást indított, de sokról az ügyintéző véleménye az volt: felesleges.

Apa és anya vívta saját harcait, miközben a gyermekek - akikkel az első 5 évben minőségi, szeretetteljes kapcsolata volt apának - az édesanya védelmébe kerültek.

Először mindkettőnek „jó bulinak” tűnt összefogni apa ellen, de nem lehet az egyik szülőt csak úgy leírni.

Viktornak hiányzott az apja, hiányoztak az együtt töltött órák, napok. Viktor kevésnek bizonyult, mert az anyai szigor továbbra sem engedte, hogy találkozzanak.

Apa nem adta fel. Bár egyre nehezebb. Viktorra óriási hatással van a testvére, akin a PAS szindróma egyértelmű jelei is felismerhetőek már.

Luca bűnözőnek tartja az édesapját (ezt megerősítve anya feljelentette apát, s elvitte magával tanúskodni is a gyerekeket)

Gyenge jelei lehet, hogy voltak korábban is, aztán a gyámhivatal gyermekvédelmi csoportja megerősítést kapott a családgondozótól, hogy anya elhanyagolja a gyermekeket. Az elmúlt 2 (!) év azonban úgy tűnik, nem volt elég ahhoz, hogy megszületessen egy határozat.

Persze kissé hátráltatja az előremenetelt az is, hogy már a 4. ügyintézőnél jár az ügy (nem fluktuációról van szó, mert mindenki ott dolgozik ....).

S egyelőre hab a tortán az a rendőrségi feljelentés, amit anya tett apa ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. A rendőrség szakértőt vont be, meghallgatta a gyermekeket, és azt követően lezárta az ügyet azzal, hogy „nincs az apa részére felróható magatartás”. Apát nem kereste a rendőrség, nem értesítették se a feljelentésről, se a kiskorú gyermekeinek a meghallgatásáról, se az ügy lezárásáról. Az anyának viszont ez tökéletesen alkalmas volt, hogy az eljárás tényével lejárassa apát gyámhivatali eljárásban, valamint az ott kirendelt szakértőt befolyásolja. Az oktatási intézményekben is hangoztatta a nyomozati eljárás folyik apa ellen, így befolyásolta a pedagógusokat is, akik ezek után távolságtartó magatartást mutattak apa felé.

Összegzés:

Anya nyeregben érzi magát, hiszen – valljuk be, ügyintézői szempontból kényelmesebb megoldás – az anya oldalára dönteni, vagy egyáltalán nem dönteni sokkal bejáratottabb ügyintézés, mint az apának ítélni bármit. Az apák társadalmi megítélése jelen pillanatban kétesélyes, de inkább rossz.

Anya így kibontakozhat a bosszúállásban, hiszen a szankciónak a szagát sem érezhette eddig.

Apa önbizalma, önértékelése remélhetőleg nincs teljesen romokban.

Jelenleg úgy tűnik, ő Sziszifusz, aki nem hagyja magát. De ezt egyelőre se a hivatal, se a gyerekek nem értékelik úgy, hogy apa mindent megtesz, megtenne értük.

A gyerekek? Róluk kevés szó esik a hivatali folyamatokban. Lassan felnőnek és az elvesztegetett apátlan évek vissza fognak ütni. Mind a saját párkapcsolatukban, mind az anyával való szülői kapcsolatban. apának lehet 50 % esélye, hogy egyszer ráeszmélnek arra, hogy nem minden úgy történt, ahogy azt a fejükbe töltötték.... a kérdés az, hogy nem lesz-e akkor már késő.

S mi van a hivatalokkal? Az eljárásban látható az anya személyes bosszúja, annak eredménye, az a hivatal számára „nincs relevanciája a döntés szempontjából”. A lassú és kényelmes ügyintézés tönkreteszi 2 gyermek kapcsolatát az apjukkal. Rezzenéstelenül elfogadják a szakemberek, hogy egy kamaszodó kislánynak hangulatjavító gyógyszeres kezelésre van szüksége (és ezzel igazolni látszik anya törekvése is, hogy mindez csak is a gyerek apja miatt szükséges).

A történetnek nincs vége. Ha új fejlemények születnek az ügyben,

folytatjuk.

2015.03.16.

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!