Apák az Igazságért Kh. Egyesület

„Hazánkban gyermekelhelyezési és láthatási polgárháború dúl. Intelligens és jobb sorsra érdemes férfiak és nők azzal töltik a mindennapjaikat, hogy legyőzzék egymást és megszerezzék az egyébként közös gyermeküket. Ez polgárháború, ez nemzeti tragédia.”

Léder László pszichológus, férj, két kislány Édesapja. Szívügye az apaság, az 1990-es évektől foglalkozik mélyebben az apaság lélektanával. 2017-ben hozta létre az Apa Akadémiát, melynek fő célkitűzése az apák társadalmi szerepének elismerése mellett az édesapák családba való visszaintegrálása. Az Apák az Igazságért Egyesület meghívására 2018. november 8-án tartott előadást arról, hogy mit jelent a gyermek életében a szülői jelenlét és milyen társadalmi hatásokkal szembesülünk azáltal, hogy a gyermekek - hosszú generációk óta - apátlan társadalomban nőnek fel.

Válási gyakorlatunk nemzeti tragédia

Sem a válás-megelőzés kultúrája, sem annak intézményrendszere nem épült ki és magára a válási gyakorlatra sem mondhatjuk azt, hogy gyermekbarát. Válást követően a gyerekek jelentős része kiesik az apai környezetből és eltávolodik az édesapától, ami beláthatatlan következményekkel jár.

Az apátlan társadalom mindennek ellenére nem mai fogalom, hiszen korábban is számos szakirodalom foglalkozott már a kérdéssel. Alexander Mitscherlich Útban az apátlan társadalom felé című könyve 1963-ban hívta fel a figyelmet arra, hogy nagy baj lesz, ha folytatódik a férfiak és apák nélküli intézményrendszer kiépítése. Bő 30 évvel később, 1994-ben jelenik meg Mathias Matussek Apátlan társadalom című könyve, mintegy igazolva a korábbi állítás valóságtartalmát.

Az apátlan társadalom

A média, a pszichológia, nevelési rendszereink és a közgondolkodás egyaránt azt sugallja, hogy a családi élet és a gyermeknevelés elsődlegesen az anya feladata. Ez a nézet a nőket, anyákat is lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen arra kódolja őket, hogy „neked kell mindent megoldanod, a család te vagy, nélküled meghalnak a gyerekek”. Ez a fajta berögződött és hamis társadalmi elvárás elviselhetetlen terheket ró az anyákra, és férfiakat - nőket egyaránt szerepzavarba hoz, egymás ellen hangol. A család felelőssége soha nem egyszemélyes feladat.

Kutatási eredmények

Rengeteg kutatási eredmény áll rendelkezésünkre, melyekben azt láthatjuk, hogy a gyermekek apai környezetből való kiesése rendkívül negatív kockázatot hordoz magában. David Blankenhorn Fatherless America c. könyvében fogalmazta meg először, hogy az apátlanság, az apa eltűnése a családból egyértelmű kriminológiai rizikófaktort jelent:

• a tinédzser öngyilkosságok 93%-a,
• javítóintézetekbe kerülő gyermekek 70%-a,
• drog központok 75%-a,
• nemi erőszak 80%-a,
• fiatalkorúak börtönében élők 85%-a,
• elszökött és eltűnt gyerekek 90%-a

apátlan családból származik.

Amerikában mintegy 23,9 millió gyermek nő fel apa nélkül.

Egy további, New York-i kutatás rámutat arra, hogy dupla a rizikója annak, ha egy fiú - aki apa nélkül nevelkedik - ütközésbe kerül az élet különböző területein, és háromszoros a rizikója, ha a környéken is teljes apátlanság van. Látható tehát, hogy az apa mennyire fontos szerepet tölt be nemcsak a saját családban, hanem a tágabb környezetben is, hiszen az apa nélküli gyermek önkéntelenül is keresi a férfi támaszt és az apai mintát.

Rizikófaktor nemcsak fiúk esetében mutatkozik meg, hanem a lányoknál is, ugyanis az apátlan kislányok esetében ötszörös a rizikója annak, hogy tinédzserterhesség jön létre iskolázottságtól, anyagi körülménytől, származástól függetlenül.

Magyarországon 2011-ben 537 ezer, a családok majdnem 20%-a egyszülős családmodellben élt, ebből 78 ezer volt az apai-, 450 ezer az anyai gondozásban felálló családmodell.

Férfiak a médiában

Érdemes megfigyelnünk, hogy mennyire nem láthatók apák és apaszerepek a médiában s ha mégis, akkor milyen apaképet festenek le általánosságban.

200 amerikai mesekönyvben 24-ben van apa. Eltűntek az apák a „trendi” mesekönyvekből, egyáltalán férfiak nincsenek a mesékben. Nekünk szerencsés helyzetünk van abból a szempontból, hogy a magyar népmesék ez alól kivételt képeznek.

Az USA-ban történt elemzés szerint a médiában a férfi rendszerint szociálisan inkompetensnek (bénának) van ábrázolva. Negatív apaképet festenek le a családok ábrázolásában is, mert vagy nincs jelen az apa, vagy erőszakos apa van jelen. Evidencia és a pszichológiai szakma is megerősíti, hogy az agresszió nem a nemiséghez köthető. Az agresszió a személyiséghez köthető.

Apaság születése

A sztereotípiákkal ellentétben a férfiak nagyon nagy százaléka várja azt, hogy apává váljon, megélje az apaság pillanatait, annak felelősségteljes voltát. Elmondhatjuk, hogy az apák is, hasonlóan az édesanyákhoz, a fogantatástól kezdődően elkötelezettek a gyermekük iránt.

Erre mutat rá egy 2013-as nemzetközi kutatás eredménye is, mely szerint az apák 80%-a kitörő örömmel és boldogsággal fogadta azt, hogy apa lesz, közel 100%-a jelen volt az ultrahang vizsgálaton és 75%-a apai szülési szabadságra is elment.

A sztereotípiák lebontását tehát innen kell kezdenünk, hiszen a férfiak nem kevésbé vágynak gyermekre, mint a nők és nem kevésbé éreznek felelősséget a gyermek iránt, mint a hölgyek – ennek okán demográfiai változások sem állhatnak be férfiak nélkül, hiszen ők is fontos szerepet vállalnak a családtervezésben.

Figyelemreméltó az is, hogy a nő várandóssága az apában is hasonlóképpen testi és lelki változásokat idéz elő, például súlygyarapodás, alhasi fájdalmak, derék és hátfájás, vagy egyéb jellegzetes tünetek. De megjelennek más agyi aktivitás- és biológiai változások is az apában, melyek az empátiáért, a szülői gondoskodásért és a gyermek védelméért felelősek. Ilyen a tesztoszteron hormon csökkenése, vagy a kötődésért felelős hormonok, az oxitocin, prolaktin növekedése. Ez az állapot a befelé fordulás időszaka, a gondoskodó magatartás felvétele mindkét szülőben.

Kimutatták, hogy az apa tesztoszteron hormon csökkenése erőteljesebb akkor, amikor az apa a gyermekkel együtt kettesben van és gondozza, foglalkozik vele. Ahogyan szükség van a család egységes, közös együttlétére, ugyanúgy szüksége van a különlétekre is, a gyermek csak apával és a gyermek csak anyával való közös időtöltésére.

Az apai játék, az apai érintés és a mese

Mindkét szülő gondoskodására szüksége van a gyermeknek és egymást egészíti ki a szülők közötti különbözőség kommunikáció, gondoskodás és játék terén. Másképp játszanak a gyermekkel az anyák és másképpen az apák. Másképp teremt kapcsolatot az anya, másképp az apa, ezáltal mást vár a gyermek is az anyától, mint az apától. Ez teljesen természetes biológiai jelenség.

Az apa-gyermek kötődést vizsgáló kutatások kimutatták, hogy az apák lényegesen többet érintik a gyermekeiket, mint az anyák. A kötődés apa és gyermeke között leginkább aktív játékkal, érintéssel alakul ki. Az, hogy az apa játszik-e a gyermekével vagy sem, előre 6-10 évvel meghatározza, hogy milyen minőségű kapcsolat lesz az apa és gyermeke között. A felmérések szerint azok a gyermekek, akikkel az apa rendszeresen aktívan játszott, 1 éves korukban fejlettebbek voltak, 3 éves korukban IQ hányadosuk magasabb értéket mutatott és nagyon mély kötődés alakult ki.

Nagyon fontos, hogy az apa is érintse az újszülöttjét és a kezdettől fogva magához ölelje őt. A sztereotípia lebontására alkalmas az a tény, hogy klasszikusan apai szeretetnyelv és ösztönös működés az, hogy az édesapák kapcsolódási formája az érintés, az ölelés és a játékok.

Jellegzetes az apa-gyermek játékban a csiklandozás, birkózás, a kalandos és izgalmas játékok és az, hogy a gyerekek apára másznak. Az apai játék önmagában egy komplex fejlesztő folyamat az önismeret, kommunikáció és szabályok betartása tekintetében. Minden kutatás szerint az apai jelenlét és játék stabilitást eredményez és csökkenti a gyerekek agresszióját, hiszen a gyermek a vele való apai foglalkozás során önkéntelenül is megtanulja, hogy hol a határ. Az apai jelenlét nemcsak agresszió csökkentő, hanem nemi sztereotípia csökkentő is. Ott, ahol apa van, a fiúk is, lányok is sokkal reálisabban viselkednek a másik nemmel szemben.

Egy kutatás azt vizsgálja, hogy a 6 hónapos csecsemő számára milyen hatása van az, ha az apukája mesét olvas neki. Kimutatták, hogy önmagában fejlesztő hatása van az apa meseolvasásának a gyermekre, függetlenül az anya intellektusától és gyermekről való gondoskodásától.

Összességében elmondható, hogy a mese, az érintés, az aktív, mozgásos játékok nagyon klasszikus apai viselkedésformák és pozitív hatással vannak a gyerekekre.

Családi apakultúra

Az Oxfordi Egyetem kutatásai szerint önmagában az, hogy mennyire erős az apa apai identitása, már pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére és stabilizálja a gyermeket. Ha megkérdőjeleződik a családban az apa szerepe, az negatívan hat a gyermek személyiségfejlődésére és életére.

A jó apa-lánya kapcsolat a felnövő gyermeknek később kevesebb szexuális partnert, reálisabb férfiképet és stabil párkapcsolatot eredményez.

Az apa-fiú kapcsolat esetében egyetlen faktor számít ahhoz, hogy a fiúgyermek egészséges férfivá váljon: az, hogy az apa szereti-e a fiát.

Az apaság a szívben születik.

Az összefoglalót készítette: Pénzes Ilona ♥