Apatalálkozó - Budapest, 2016. március 17.
Ismét a szokásos helyen, a Budapest Budget Hostel (1095 Budapest, Ipar utca 15-21.) egyik termében tartotta aktuális havi budapesti találkozóját az Apák az Igazságért Egyesület. Az érdeklődők száma a szokásosnak egyáltalán nem tekinthető mértéket haladta meg, az ismerős arcok között rengeteg új érdeklődő is feltűnt. A terem befogadóképessége határára ért.
Bemelegítésként az új résztvevők röviden bemutatkoztak és megosztották a többiekkel azt a fő gondjukat, amiért eljöttek: gyermek-elhelyezési problémák, a gyermekkel való kapcsolattartás lehetetlensége, az elhúzódó ügyekre gyógyír keresése, a gondozó szülő féltékeny viselkedésének hatásai az apás hétvégékre szerepeltek leginkább a palettán. Volt, aki egyelőre tapasztalatszerzés céljából érkezett, de olyan is, akinek az ügyvédje ajánlotta, hogy bővítse ismereteit az egyesület berkein belül, ahol nagyon sok a hasonló eset.
Szaniszló Csaba, az Ai. elnöke elmondta, hogy az utóbbi időben valóban a kapcsolattartás akadályozása lett a slágertéma. Hozzátette, bár jó lenne azt hinni, mindig a másik fél, illetve a hivatalok hibásak, rengeteg felesleges energia megy el arra, hogy nem jó helyre fordul a szülő a panaszával.
Az még mindig sok esetben homályos, hogy mikor, mivel, hová lehet a beadványokat címezni. Leszögezte, hogy a bíróság mindent visz, de azért vannak kivételek. Ilyen a nagyszülők kapcsolattartási joga, ami a gyámhivatal hatáskörébe tartozik.
Az Ai. segítő csapatának célja a felesleges körök és felesleges energiák megszűrése (megszüntetése), hogy feleslegesen ne haladjon hiába az idő (mert a gyerek közben felnő). Az Ai. elnöke felhívta a megjelentek figyelmét, hogy teljesen felesleges megkeresni például a jegyzőt kapcsolattartási ügyekkel, mert az nem rá tartozik.
Azt is elmondta, hogy vannak olyan eljárások, amiket nem érdemes kierőszakolni (így persze kérni sem), mert a be nem tartásának nincsen szankciója. Ilyen a védelembe vételi eljárás családon belüli eseteknél. Szaniszló Csaba elmondta, hogy a tapasztalat szerint a védelembe vétel kizárólag a szülők közötti konfliktus fokozására alkalmas, így – hasonlóan a mediációhoz – a teljes mérgesedéshez vezethet. (Jó tudni: védelembe vételt a szülők is indíthatnak és azzal szemben indítható, aki a gyermeket gondozza.)
Szóba került az, ha a szülő maga ellen kér szabályozást a kapcsolattartásra pl. több hónapos vagy akár éves kapcsolattartás akadályoztatása esetén. Kisebb jogokat nagyobb eséllyel lehet kérni és kapni. Ilyen a felügyelt kapcsolattartás kérése és a fokozatosság elve. (Valljuk be, ha egy gyereket az apa már 1,5 éve nem láthatott, akkor hiába kéri a gyermekelhelyezés megváltoztatását, de a kapcsolattartás újraindításában nagy eséllyel kaphat segítséget.)
Az egyes lépések betartása fontosabb, mint a nagy volumenű perek esélye.
Az Ai. elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy hirtelen felindulásból felesleges beadványokat írni, legfeljebb jegyzetelni érdemes. Ésszel, logikával, tiszta fejjel (és a jegyzetekkel), no és Ai. segítséggel többre lehet menni. Igazolják ezt az eddig elért eredmények.
Az Ai. abban tud segíteni, hogy mit, hova és hogyan nyújtson be a szülő, nagyszülő. A döntés mindig a hivatalok kezében van, de az esélyes beadvány a kérelmező malmára hajthatja a vizet.
Az interaktívvá alakuló találkozó rengeteg speciális kérdést vetett fel, melyekre sajnos hirtelen válaszokat nem lehet adni. Az egyedi ügyek esetében a már megszületett döntésekre, végzésekre, s azok indoklására is szükség van. Az Ai. minden tagja felé vállalja, hogy az ügyek vizsgálata után őszintén és világosan elmondja, hogyan is áll az adott ügy szénája.
A szünet és a vendég előadása előtt még szóba kerültek olyan kérdések, hogy zaklatásnak minősül-e, ha az apa közterületen véletlenül összefut a gyerekkel, bemehet-e az iskolába érdeklődni a tanulmányi eredményeiről, s ha már ott van, láthatja-e, találkozhat-e gyermekével, joga van-e a nagymamának képeslapokat küldeni az unokáinak (van, aki ezt vitatja!) és még sorolhatnám… De jöjjön a PAS hazai szakértőjének előadása!
Tomasovszki László, klinikai felnőtt- és gyermek szakpszichológus, igazságügyi szakértő
A szülői elidegenítés szindróma (Parental Alienation Syndrome: PAS
Meghívott előadónk a ’90-es években látott egyre több negatív példa alapján kezdett kutatásokba a PAS tekintetében. Az ezredforduló környékén egy, a Nevelési Tanácsadók munkatársainak tartott konferencián tette fel azt a kérdést: „Hallott-e már valaki a szülői elidegenítés szindrómáról?” A válasz tanácstalan fejrázás volt, ám az előadás végére már minden hallgatóban megfogalmazódott, hogy szinte nap, mint nap találkozik ezzel, csak nem ismerte ezt az elnevezést.
A PAS-ról első ízben Richard Alan Gardner írt 1985-ben. Egy amerikai kiadvány ekkortájt nem betegségként, hanem mentális viselkedési zavarként határozza meg.
A PAS szimptómái: befeketítés, az ambivalencia hiánya, a független gondolkodó jelensége, a bűntudat hiánya (mert a gyerek teljesen jogosnak tartja az elidegenített szülő felé a teljes elutasítást), frazeológiás megnyilvánulások, az ellenséges viselkedés kiterjesztése az elidegenített szülő teljes családjára baráti és ismerős körére.
Az elidegenített szülők 90 %-a volt az apa, a vizsgálódások első eredményeinek összesítése alapján az USA-ban. 15 év távlatában ez az arány 50-50 %-ra mérséklődött.
Összegzés – amit az elidegenítésre kiszemelt szülő tapasztalhat a gyermekétől:
- az ő alaptalan kritizálása
- betanult, korának nem megfelelő szóhasználatú szövegek ismétlése
- apró és jelentéktelen eseményekkel történő igazolása annak, amit állít
Hogyan tudja az elidegenítő szülő a gyermeket támogatni? Nem szól rá, nem javítja ki, hanem a gyermekkel mondatja el a negatív gondolatait. Ez egy idő után „becsontosul” a gyermek gondolkodásába. Mivel a gyerek a világot jóra és rosszra osztja (fekete-fehér), így viszonylag könnyű elérni, hogy a rosszhoz társuljon az anyai negatívumokkal felruházott apakép. Ebbe belesimul az a gondolkodás is, amikor az elidegenített apától elvárható a tartásdíj és az ajándékok tömkelege is, hiszen ez az apa büntetése azért, amit tett.
Tomasovszki László itt egy konkrét példával támasztotta alá a gyermek befolyásolt gondolkodását: egy pszichológiai vizsgálat során arra a kérdésre, hogy „Apukád hol él?”, a gyermek válasza: „Hát ő elhagyott bennünket!”.
A gyermek nem pusztán agymosási folyamatban vesz részt, hanem aktív részese ennek a folyamatnak. Ez pedig a gondozó szülőnek jelent előnyt, hiszen ő, mint passzív résztvevő, lám-lám, nem nevel ellen. A gyerek önmaga állít bizonyos dolgokat, ő maga nem akar találkozni a másik szülővel. „Én mondom neki, hogy menjen, de ő nem akar.”
A korábbi Apatalálkozókon is felmerült már a kérdés: a szakértő mit és hogyan vizsgálhat? Ezt egy IM rendelet összegzi (31/2008. 20. §), illetve a használható teszteket az 1983-ban kiadott 10. számú Módszertani Levelek tartalmazzák.
A rendelet szerint a szakértő nem vizsgálhat PAS-t! Az ehhez kapcsolódó kérdésre csakis a kirendelő hatóság kérdései alapján köteles válaszolni. Beadványban lehet kérni, s ha a hatóság helyt ad a kérésnek, akkor köteles feltárni, hogy a gyerekre vonatkozóan észlelhető-e befolyásolás, s ez milyen típusú (ellennevelő vagy elidegenítő).
A tesztek megismerésének hálója némileg kizökkentette az előadás menetét, de a hallgatóság megtudta, hogy a „tintafoltos” vizsgálat (Rorschach-teszt) mire jó és annak elbagatellizálása, a „nem látok benne semmi” – hozzáállás sem a legcélravezetőbb. Őszintén, pillanatnyi állapotunknak megfelelően, együttműködően érdemes részt venni az ilyen vizsgálaton. Erre érdemben készülni vagy törekedni magunkat a valóságnál jobb színben feltüntetni teljesen fölösleges. A teszt összefüggései ugyanis vissza is tudnak ütni.
Ami ennél fontosabb, hogy ügyelni kell arra, a gyerek ne kerüljön gyakran szakértői vizsgálatra. Részben a kérdéseket kívülről fogja már tudni és lelkileg biztosan sérül attól, hogy sorozatban szakértő vizsgálja.
Végül néhány jó tanácsot osztott meg az ellennevelés ellen az Ai találkozó tagjaival a szakértő:
1. Aki ilyet tapasztal, az keressen egy jó ügyvédet (vagy kérje fel képviseletre az Ai-t). Hiszen ahogy a győzni akaró katona nem megy háborúba fegyver nélkül, úgy bíróságra sem megy az ember felkészült jogi képviselő nélkül.
2. Soha ne add fel! Hiszen az elidegenítő célja pontosan ez, s ha az elidegenített kiszáll, akkor biztos a győzelme és az is biztos, hogy a gyerekkel való kapcsolat örökre elveszett.
3. Maradj mindig nyugodt! Soha ne beszélj a másik ellen. Válaszolj a gyerek kérdéseire korrekten és életkorának megfelelően.
4. Az akadályozott gyerek már nem is akar kapcsolattartásra menni… Hagyni??? A hónapokra történő kirekesztés a szeretetet halványítja. A közös élmény nagyon fontos és szervezéskor mindig a gyerekre kell gondolni elsősorban. Persze óvatosan, mert az is egy nagy csapda, ha versenybe csöppen a gyerek és a szülő. Egy szülők közötti versenybe, ahol így megtanulja az emberek kihasználásának módszereit.
A téma folytatására az Ai vezetői ígéretet tettek, várhatóan negyedévente a szakértő rendszeres vendége lesz a találkozóknak.
Budapest, 2016. március 20.
Lejegyezte: Kálmán Zsuzsanna