Zaklatás-e a gyermek iránti érdeklődés?
Sok volt élettárs vagy házastárs, amikor a különélő szülő időnként telefonon vagy személyesen keresi őket, hogy érdeklődjenek a gyermekükről, a kötelező tájékoztatás megadása helyett inkább rendőrségi feljelentést tesznek zaklatás miatt. Kevés olyan elmérgesedett gyermekelhelyezési ügy vagy válás van, ahol ezt nem veti be a birtokon belülre került csak a saját érdekeivel törődő gondozó szülő a kedvezőbb ítélet elérése érdekében. Ezen zaklatásnak tűnő szituáció jogi alapjait és bírósági megítélését tekintjük át jelen cikkünkkel.
Zaklatás Btk-ban hatályos szövege.
222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.(2) Aki félelemkeltés céljából
a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.(3) Aki a zaklatást
a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa sérelmére,
b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve
c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az Ítélőtáblai Határozatokban 2010.97. szám alatt megjelent és a BH2014. 169. eseti döntés is részletesen foglalkozik azzal, mi értendő a tényállásszerű rendszeres vagy tartós háborgatás alatt.
A rendszeresség a zaklató tevékenység napi ismétlődését, esetleges meghatározott időközönkénti folyamatos vagy nagyszámú elkövetését, míg a tartósság a huzamosabb ideig fennálló, örökre vagy nagyon hosszú ideig tartó állapotot jelent.
Amíg egy felelős szülő megfelelő stílusban a gyerekéről érdeklődik, az nem tekinthető megfélemlítésnek, háborgatásnak, főleg ha a másik szülő magától nem ad megfelelő mennyiségű és minőségű információt a gyermekkel kapcsolatban és ezzel gyakorlatilag kikényszeríti a kapcsolatfelvételt.
Ebben az esetben az önkényesség sem állhat fenn, mert az önkényesség magyarázata az alábbi: amely cselekedet, magatartás teljes mértékben a személy saját megítélésén alapul, és a szabályokat vagy mások véleményét nem veszi figyelembe.
PTK 4:147. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei]
(1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.
(2) A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.
A szabály szerint, ha közös szülői felügyelet van, az alatt a szülők együttműködve kötelesek azt gyakorolni. Ebből következik, hogy ha valaki nem ad tájékoztatást, akkor ezt megszegi, ilyenkor nem a telefonáló, érdeklődő, azaz a kérdező sért szabályt - ha nem avatkozik be állandóan a magánéletbe - hanem az, aki nem ad megfelelő tájékoztatást. Együttműködésnek nem tekinthető a „jól van a gyerek”, vagy más olyan semmitmondó válasz, ami a kapcsolatfelvétel nélkül is valószínűsíthető.
El kell fogadnia mindkét szülőnek azt, hogy a fogantatás után közös felelősségük van a gyermekekkel kapcsolatban és ha valaki érdeklődik a gyermekéről, akkor puzstán él a Ptk-ban megadott jogaival és gyermekéhez fűződő kötelességét teljesíti, amit nem lehet tőle jogosan megtagadni. Sok más országban éppen az információ visszatartást, mint a szülői elidegenítés (PAS) egyik bűncselekményét tartják számon.
PTK 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározása]
(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.
Mivel a gondozó szülőt általában ki szokták jelölni, ezért a mondat első fele legtöbb esetben csak az egyik szülőre vonatkozik, de a mondat második fele mindkét szülőre értendő. A szükséges feltételek alatt nem lehet csakis a pénzre tekinteni - ahogy a PAS aktív elkövetői kezelik -, ami bár fontos de nem elégséges feltétele a gyermek megfelelő felneveléséhez.
Fontos szerepe van a gyermek életminőségének is, ha tehát valaki az orvosi, egészségügyi vagy szabadidős tevékenységről érdeklődik, illetve a gyerekkel szeretne foglalkozni, akkor cselekményével nem zaklatást követ el, hanem él a tájékoztatáshoz fűződő jogával.
Feltehetjük a kérdést mi lenne, ha egyik szülő nem szólhatna bele abba, ha gyermek testi épségét veszélyeztető hobbit vagy bármi mást űzetne vele a másik szülő? A társadalom és lelkiismeret nem adna felmentést akkor, ha a veszélyeztetőt nem kérné vagy figyelmeztetné a szerinte káros cselekmények felhagyására és utóbb bármilyen, a gyermek egészséges fejlődését gátló helyzet alakulna ki. Ebből az is következik, hogy rálátást kell neki biztosítani, mert csak akkor tudja kötelezettségét a különélő szülő érvényesíteni.
Ha a különélő szülő a gyerekről érdeklődik és nem zavaró rendszerességgel (naponta, illetve naponta többször) hívja a gondozó szülőt, akkor azt nem lehet zaklatásnak venni, mert az még nem jelent beavatkozást az életébe, és ebben az esetben a megfelelő tájékoztatást a különélő szülő részére meg kell adni.
A gyermek iránti érdeklődéssel a különélő szülő célja - a zaklatással ellentétben - a gyermek fejlődésének és életének, mint felelős szülő nyomon-követése és adott helyzetben a beavatkozásra történő készség fenntartása, amire bármikor szükség lehet, mert a törvény szerint egyébként is előállhat olyan helyzet, amikor szükségszerűen gyakorolnia kell szülői felügyeleti jogát, például a gondozó szülő hirtelen betegsége vagy balesete miatt.
Írta: Asdih
