Románia törvénybe foglalta és szankcionálja a szülői elidegenítést
2024. április 30-án a román államfő aláírta a 272/2004-es törvény módosítását, amely a gyermekek jogainak védelmét és előmozdítását célozza Romániában. Ez az első alkalom, hogy a szülői elidegenítés fogalmát szabályozták Romániában, és konkrét intézkedéseket vezettek be a lelki erőszak ellen. A módosítás egyértelműen rögzíti és szankcionálja azokat a rosszindulatú szülőket, akik a gyermekeket a másik szülő elleni zsarolásra vagy „büntetésre” használják. A román parlament a gyermek jogainak védelméről és előmozdításáról szóló, 272/2004. számú törvényt kiegészítette ki az alábbiak szerint a szülői elidegenítéssel.
A törvény 4. szakasz a g) pont után három új ponttal – a h)–j) pontokkal – egészül ki, a következő tartalommal:
„h) szülői elidegenítés – a lelki erőszak olyan formája, amellyel az egyik szülő vagy a c) és d) pontban írt személyek valamelyike szándékosan, akaratlagosan, vállalt vagy elismert módon olyan helyzetet hoz létre, fogad el vagy használ ki, amelyben a gyermek indokolatlan vagy aránytalan módon vonakodóvá vagy ellenségessé válik valamelyik szülővel szemben;
i) elidegenítő szülő/személy – az a szülő/személy, aki a szülői
elidegenedési helyzet fennállásáért felelős;
j) elidegenített szülő – az a szülő, akivel szemben a gyermek
indokolatlan vagy aránytalan vonakodást vagy ellenségességet tanúsít.
A törvénymódosítás egyik lényeges pontja a 20. szakasz (2) bekezdés a) pontja – bírsággal szankcionálja a román jogalkotó az elidegenítő szülőt:
a) a gyermek lakóhelye meghatározására vagy a gyermekkel való személyes kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását vagy betartását megtagadó személyre késedelmes naponként kiszabott büntetés; a büntetés a fizetésre kötelezett személy nettó havi jövedelmének 10% és 15%-a közötti mértékben, de legalább 300 lejben (szerk.: közel húszezer Ft.) állapítható meg; amennyiben a bíróság szülői elidegenítés fennállását állapítja meg, a büntetés kiszabása kötelező és a büntetés alsó és felső határa a kétszeresére emelkedik, illetve hatékony és nálunk ismeretlen tevőleges szankcióval bővíti a gyermeki érdek érvényesítését: 18. szakasz a (3) bekezdés után egy új bekezdéssel – a (31) bekezdéssel egészül ki, a következő tartalommal: „(31) Amikor akként dönt, hogy a személyes kapcsolattartás az (1) bekezdés a) – c) pontjaiban írt módokon hajtható végre, a bíróság: a) megállapítja, hogy a gyermeknek a kapcsolattartás kezdetekor történő elvitel és annak végén történő visszahozatal, azt a szülőt vagy személyt terheli, amelynek részére a kapcsolattartást megállapították, vagy azt a szülőt vagy személyt, akivel a gyermek lakik; ha a bíróság szülői elidegenítési helyzet fennállását állapítja meg, a teher mindig az elidegenítő szülőre hárul.
A szülői elidegenítés egy olyan jelenség, amely során egy gyermeket pszichológiai manipuláció révén indokolatlan félelem, tiszteletlenség vagy ellenségeskedés kialakítására ösztönöznek a szülő vagy más családtagok irányába. Ez a folyamat gyakran válás vagy szülők közötti konfliktusok esetén fordul elő, amikor az egyik szülő tudatosan vagy tudattalanul is befolyásolja a gyermeket a másik szülővel szembeni negatív érzelmek kialakítására. A szülői elidegenítés (PA) súlyos következményekkel járhat mind a gyermek, mind az elidegenített szülő érzelmi jólétére nézve. A gyermek fejlődésére gyakorolt hatása tartós és negatív lehet, befolyásolva későbbi kapcsolatait és érzelmi stabilitását.
Romániával ellentétben Magyarországon a szülői elidegenítés nem szerepel külön jogi kategóriaként, de a gyermek érzelmi fejlődését veszélyeztető magatartások esetén a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményként kezelhető, és a másik gyakran előforduló eredménye a kapcsolattartás akadályozása.
Magyarországon a szülői elidegenítés vizsgálata jogilag összetett kérdés. A 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet értelmében az igazságügyi szakértők nem vizsgálják közvetlenül a szülői elidegenítési szindrómát (PAS-szindrómát, jóllehet szindrómáról nem is beszélhetünk, hiszen kapcsolati zavarként van megjelenítve a WHO által - szerk.), de feltárhatják a gyermekre irányuló, véleménynyilvánítását befolyásolni törekvő direkt és indirekt ráhatásokat. Ez azt jelenti, hogy a szakértők a gyermek viselkedésében és véleményében megnyilvánuló változásokat vizsgálják, amelyek a szülői elidegenítésre utalhatnak. Mindezeken felül az elidegenítő szülő viselkedési, és megnyilvánulási tüneteiből is alappal lehetne következtetni az elidegenítési törekvéseire, magatartására.
A szülői elidegenítés hosszú távú hatásai a gyermek életére jelentős és gyakran negatív következményekkel járhatnak. Ezek közé tartozhatnak:
- Alacsony önértékelés: A gyermek önbizalma és önbecsülése sérülhet, mivel úgy érezheti, hogy az egyik szülője nem szereti vagy nem törődik vele.
- Bizalomhiány: A gyermek nehezen bízhat meg másokban, különösen felnőttekben, ami befolyásolhatja későbbi kapcsolatait.
- Depresszió: Az elidegenítés érzése depressziós tünetekhez vezethet, amelyek tartósak lehetnek.
- Függőségek: A gyermek keresi a menekülést az érzelmileg megterhelő helyzetből, ami élvezeti szerek használatához vagy más függőségek kialakulásához vezethet.
- Kapcsolati problémák: A gyermeknek nehézségei lehetnek egészséges kapcsolatok kialakításában és fenntartásában, mivel nem tanulta meg a szeretet kifejezését és fogadását.
Egyesületünk megkeresi a Belügyminisztériumot – arra leszünk kíváncsiak, hogy a kormány tervezi-e Romániához történő felzárkózást a szülői elidegenítés törvénybe iktatásával.
Szaniszló Csaba, egyesületünk elnöke a szülői elidegenítésről beszél a Civil Rádióban
