Apák az Igazságért Kh. Egyesület

„Nem akarok veled menni, apa!” – e szavakkal zárult 2016. nyarán azon jász-nagykun-szolnok vármegyei édesapa kapcsolattartási kísérlete, akit gyermeke jelenlétében szülőtársa, az édesanya többek közt a „Mit keresel itt, te patkány?” kifejezésekkel szidalmazta. A Szolnoki Törvényszék segítségével alant közreadjuk a Szolnoki Járásbíróság 5.B.240/2019/43/I. számú jogerős ítéletét, melyben a bíróság az édesanyát bűnösnek találta kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 208. § (1) bekezdés), és kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségében (Btk. 210. § (1) bekezdés), ezért őt halmazati büntetésül 1 (egy) év 10 (tíz) hónap, börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. A Szolnoki Törvényszék mint másodfokú bíróság a vádlottat foglalkozástól is eltiltotta volna, azonban mivel az ügyészség tudomásul vette az ítéletet, a súlyosítási tilalom miatt erre nem volt mód.

Részlet a Szolnoki Járásbíróság ítéleti tényállásából

[5] 2016. nyarán – pontosabban már meg nem határozható időpontban – sértett1 sértett abból a célból, hogy kk. gyermekével találkozzon, a cím1 szám alatt található ingatlannál megjelent, amely ingatlan bejárati kapujához a kk. sértettet a vádlott kísérte, eközben azonban az utcán közeledett a vádlott édesanyja és testvére. A vádlott édesanyja a kk. sértett jelenlétében azt mondta a sértettnek, hogy „mit keresel itt, te patkány?”, illetve a sértettet további trágár kifejezésekkel illette – amelyhez a vádlott testvére is csatlakozott -, miközben a sértett megkísérelte a kk. sértettet megölelni. Ekkor azonban a vádlott édesanyja a kk. sértettet kézen fogta, őt a kapun belülre húzta, majd a már síró gyermeket a vádlott a lakóházba bevitte, miközben a sértett szidalmazását a vádlott édesanyja és testvére tovább folytatták. Ezután a sértett a helyszínről távozni akart, azonban a vádlott a még mindig síró gyermeket a kezénél fogva a kapuhoz vezette és hangosan, többször felszólította, hogy „akkor mondjad, mondjad!”, amelyre a kk. sértett szemlesütve közölte, hogy „nem akarok veled menni, apa!”

[6] A Szolnoki Járásbíróság a 2016. november hó 18. napján kelt – előzetesen végrehajtható – 3.P.21.444/2016/7. sorszámú határozatában – ideiglenes intézkedésként – a kapcsolattartást oly módon szabályozta, hogy sértett1 sértett 2016. év 47. hetének hétvégéjétől kezdődően minden hét hétvégéjén, az általa választott napon – amelyet a vádlottnak 72 órával korábban be kell jelentenie – a kk. sértettet a vádlott lakásáról reggel 9.00 órától 17.00 óráig elviheti.

[7] 2016. december hónapban a sértett – kapcsolattartás céljából – a vádlotti ingatlannál egy barátjával jelent meg, akit arra kért, hogy szemtanúként legyen jelen. A vádlott édesanyja a kk. sértett füle hallatára a sértett kísérőjét ottléte miatt felelősségre vonta – aki javasolta, hogy ezt ne a kk. sértett előtt és füle hallatára beszéljék meg -, illetőleg emelt hangon, felháborodottan azt kérdezte, hogy „miért kellett volna, hogy a vádlott a sértettet a kk. sértettel kapcsolatban bármiről tájékoztassa”. A vitába bekapcsolódott a vádlott egyik testvére is, aki közölte, hogy „a gyámhatóság nem fogja díjazni” azt, hogy a kísérő jelen van. Ez idő alatt a sértett a kk. sértettel próbált beszélgetést kezdeményezni, azonban a kk. sértett zavart volt és közölte, hogy nem szeretne a sértettel elmenni.

Az édesanya 9 alkalommal kapott jogerős bírságot kapcsolattartás akadályozásáért, lásd a cikk végén csatolt ítéletet.

Pszichiáterrel próbálkozott be az anya

[19] A vádlott kk. személynév sértettel 2016. október hó 28. napján a kórházi osztály1 – a kk. sértett a vádlott véleménye szerint az apával való kapcsolattartással összefüggésben kialakult szorongásos panaszai miatt – megjelent és ellátást kért.

[20] A vádlott a 2017. január hó 8. és február hó 12. napjai közötti időszakban arra hivatkozással nem biztosította a sértettnek a gyermekkel való találkozást, hogy a gyermekpszichiátriai szakorvos, személynév 2 kk. személynév sértett labilis pszichés állapota miatt az apával való kapcsolattartás szüneteltetését javasolta – a helyzet tisztázódásáig -, annak ellenére, hogy a Szolnoki Járásbíróság a 2016. november hó 18. napján a kapcsolattartás szabályozása tárgyában hozott döntése meghozatalakor a kk. sértettel kapcsolatos pszichiátriai gondozóból kiadott irat tartalmával tisztában volt, illetőleg a polgári bíróság a szabályozás mikéntjét a vádlott javaslata alapján állapította meg.

[23] A 2017. június hó 4. napján esedékes kapcsolattartás alkalmával a sértett a vádlott által is lakott ingatlannál ismételten megjelent, oda becsengetett. A vádlott a kk. sértettel a teraszra kilépett, majd a kk. sértett – miközben a vádlott a teraszról figyelte – szemlesütve a kapuhoz sétált, ahol a sértett a gyermeket a kapun keresztül megpuszilta, azonban a kk. sértett az apja kérdéseire nem válaszolt, elsírta magát. Néhány perc elteltével a vádlott a kk. sértetthez lépett, őt kézen fogva a lakáshoz vezette, miközben sértett1 sértett megkérdezte, hogy „ez így fog menni?”, mire a vádlott igenlő választ adott és a lakóingatlanba a kk. sértettel együtt bement. A kk. sértettel a lakóingatlanban élő családtagok a vádlott jelenlétében a találkozás előtt azt közölték, hogy „ezt előírják, apával a kapcsolatot tartani kell, próbáld meg, mégiscsak az apukád”.

[24] 2017. július hónapban – pontosabban már meg nem határozható időpontban -, az egyik kapcsolattartás alkalmával sértett1 sértett ismételten megjelent a vádlotti ingatlannál, ahol a vádlott a gyermeket nem adta át, a síró kisfiút a sértett csak a kerítésen keresztül láthatta és a sértett kísérője által feltett azon kérdésre, hogy miért teszi ezt, a vádlott a kk. sértett jelenlétében indulatosan annyit válaszolt, hogy „csak”.

[25] 2017. augusztus hó 13. napján sértett1 sértett ismételten megjelent a vádlott által is lakott ingatlannál a kapcsolattartás gyakorlása céljából. A vádlott a kk. sértettel együtt a kerítéshez ment – a sértettet az ingatlan udvarára nem hívták be -, majd közölte, hogy a gyermeknek fáj a hasa, erre tekintettel őt nem adja át, majd a lakásba bementek. A gyermekorvos 2017. augusztus hó 4. napján kiadott igazolása szerint a kk. sértettnél hurutos betegség miatt pár nap pihenés volt javasolt, azonban szabad mozgásában a kk. sértett nem volt akadályozott.

[26] A 2017. augusztus hó 20. napján esedékes kapcsolattartás időpontjában sértett1 sértett csak a vádlottal találkozott, aki közölte, hogy a kk. sértett nem akar az édesapjával találkozni, így a sértett a helyszínről eltávozott.

[28] A egyéb érdekelt1 2017. október hó 13. napján jogerősen kk. személynév sértett védelembe vételéről döntött, miután a kk. sértett veszélyeztetettségét megállapította, arra tekintettel, hogy a kk. sértett az édesapjával az egészséges kapcsolatot nem tudta megfelelően tartani, továbbá célként rögzítette a gyermek megfelelő pszichés fejlődésének érdekében a szülők közötti viszony mielőbbi rendezését.

[29] A fentieknek megfelelően a Szolnoki Járásbíróság a 2017. december hó 21. napján kelt 7.P.21.444/2016/38. számú – előzetesen végrehajtható – határozatában rögzítette, hogy 2018. év első hetétől kezdődően a kk. sértettet a vádlott lakóhelyéről a sértett meghatározott időtartamban elviheti, a kapcsolattartásokon a vádlott részt vehet, míg 2018. év negyedik hetétől a kk. sértettet a sértett magával viheti a vádlott jelenléte nélkül is.

[30] 2018. első hétvégéjén a vádlott által is lakott ingatlanban a kapcsolattartás a fenti határozatban meghatározott módszer szerint megvalósult, valamint 2018. január hónap második és harmadik hetében a találkozások a bírósági határozat szerint létrejöttek, azonban 2018. április hó 7. napján – a vádlott lakóhelyén megvalósult kapcsolattartás során – a kk. sértett játék közben azt mondta az édesapjának – miután az játékot vitt neki ajándékként -, hogy „csak azért játszok veled, hogy anyát ne büntesse meg a gyámhatóság”, illetőleg elutasítóan viselkedett és rövid idővel a sértett érkezését követően kinyitotta a szoba ajtaját és megkérdezte, hogy „mikor akarsz hazamenni?”

[31] A sértett a kapcsolattartások alatt a szoba ajtaját – ahol a kk. sértettel játszott – becsukta, azonban azt a vádlott minden alkalommal kinyitotta, hogy a sértett ne lehessen négyszemközt a kk. sértettel.

A Szolnoki Járásbíróság jogi indoklása

[33] Terhelt1 vádlott a kk. sértettet egyetlen alkalommal sem készítette fel a sértettel történő kapcsolattartásra, a kk. sértettet nem öltöztette utcai ruhába, csomagját nem állította össze, több esetben a kapcsolattartási alkalmakkor a kk. sértettet a vádlott és családja az emeleti hátsó szobában helyezte el, hogy a sértett érkezéséről ne is tudjon. A vádlott a kapcsolattartásra irányuló gyámhatósági eljárásokban nem volt együttműködő, a megoldási javaslatok elől rendszeresen elzárkózott, a kk. sértett tudomására hozta – a számítógépen ügyvéd által írt levelet neki megmutatva -, hogy megbüntetik őt, ha nem találkozik az édesapjával.

[34] A vádlott elfogadható okokkal, érvekkel alátámasztott, életszerű magyarázatát nem adta annak, hogy miért nem tett eleget kapcsolattartási kötelezettségének.

[35] A vádlott, mint a kk. sértett nevelésére, felügyeletére, gondozására köteles személy, ezen feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegte, amely súlyos kötelességszegő magatartásával veszélyeztette a kk. sértett érzelmi és erkölcsi fejlődését azáltal, hogy nem tett semmit annak érdekében, hogy a kk. sértettet azon családi- és lakókörnyezetből kiemelje, ahol a gyermekéhez ragaszkodó sértett1 sértettől történő elidegenítés, a sértett negatív megítélése, az apa-gyermek kapcsolat ellehetetlenítése, a gyermekben az apával szembeni szándékos elutasító magatartás kialakítása zajlott. Nem tett semmit annak ellenére, hogy a vádlott vonatkozásában a gondozás-nevelés magában rejti a kk. sértett körülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés veszélyek – a külön élő apával történő harmonikus kapcsolat és érzelmi kötődés negatív irányba történő befolyásolása - lehetséges elhárítását, kiküszöbölését.

[36] A vádlott nevelési hatása alkalmas volt arra, hogy a kk. sértett értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését negatívan befolyásolja.

[37] A vádlott nevelési hatásának vagy magatartásának következményeként alakulhat ki érzelmi károsodás a kk. sértett értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésében.

[38] A károsodás, érzelmi trauma – amely a vádlott magatartásával hozható összefüggésbe - közepes mértékű, az maradandónak nem tekinthető, a kapcsolattartás támogatásával vagy megfelelő fejlesztéssel visszafordítható az elmaradás.

[39] A vádlott magatartása nem volt alkalmas ugyan a kk. sértett személyiségfejlődésének kóros befolyásolására, azonban az apai kapcsolattartás megnehezítése és ellehetetlenítése jól megfigyelhető feszültséget, lojalitás-konfliktust és ennek mentén az édesapával szembeni elutasító magatartást eredményezett a gyermek pszichés működésében.

[84] A vádlott nemcsak azzal veszélyeztette a kk. sértett érzelmi és erkölcsi fejlődését, hogy azzal a sértettel nem biztosította a kk. sértett részére a kapcsolattartást, akivel egyébként a kk. sértett – legalábbis kezdetben – kapcsolatot kívánt tartani, de azzal is, hogy egy rendőri intézkedést követően a rendőrök előtt kellett a kk. sértettnek arról nyilatkoznia, hogy a sértettel kíván-e kapcsolatot tartani vagy sem. Habár 2018. áprilisában már maga a kk. sértett jelentette ki a sértettnek, hogy csak azért játszik vele, mert a vádlott érdekében ez szükséges, illetőleg kérte, hogy távozzon el, a bíróság álláspontja szerint ez egy folyamat eredménye, a vádlott a sértett ellen nevelő nevelési attitűdjének következménye. A vádlott a bíróság megítélése szerint önhibájából akadályozta a kk. sértett és az édesapa kapcsolattartását, továbbá egy olyan környezetben nevelte a kk. sértettet, amely támogatta azt a véleményét, hogy a gyermeknek nincs szüksége az édesapjára. A vádlott a hatóságokkal nem működött együtt, minden lehetséges módot kihasznált arra, hogy az apa-gyermek kapcsolatot ellehetetlenítse. A vádlott által hivatkozott körülmények nem alapozták meg azt, hogy okkal tartsa vissza a gyermeket a sértettel való találkozástól. Az önhiba megállapítható márcsak azért is, mert egy szülő jogilag is számonkérhető kötelezettsége, hogy gyermeke lelki, érzelmi, erkölcsi fejlődését figyelemmel kísérje és megóvja azon pszichés veszélyektől, amelyek fenyegetik. Ebbe beletartozik az is, hogy megóvja egy olyan környezetben való nevelkedéstől, ahol minden abba az irányba mutat, hogy meghiúsítsa egy olyan édesapával való kapcsolattartást, akinek vonatkozásában felróható magatartás nem állapítható meg és akivel kapcsolatban észszerűen nem lehet azt megindokolni, hogy miért nem egészséges a gyermek számára az apával történő kapcsolattartás.

[85] A fentiek alapján – különös tekintettel a pszichológus szakvélemény adataira – megállapítható, hogy a vádlott azáltal, hogy nem tett semmit annak érdekében, hogy a kk. sértettet azon családi- és lakókörnyezetből kiemelje, ahol a gyermekéhez ragaszkodó sértett1 sértettől történő elidegenítés, a sértett negatív megítélése, az apa-gyermek kapcsolat ellehetetlenítése, a gyermekben az apával szembeni szándékos elutasító magatartás kialakítása zajlott, annak ellenére, hogy a vádlott vonatkozásában a gondozás-nevelés magában rejti a kk. sértett körülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés veszélyek – nevezetten a külön élő apával történő harmonikus kapcsolat, érzelmi kötődés negatív irányba történő befolyásolása – lehetséges elhárítását, kiküszöbölését, fenti, kötelességszegő magatartásával veszélyeztette kk. személynév sértett érzelmi és erkölcsi fejlődését.