Minden pillanat számít
Ülök az ágyuk mellett, fogom a kezüket.
Így szoktak elaludni.
De már alszanak.
Már vagy fél órája.
De én még mindig itt ülök mellettük és fogom a kezüket.
Két gyönyörű lány. Három és hat évesek.
Édesen szuszognak, a kisebb még talán horkol is. Emiatt nem is tudok velük egy szobában aludni. Éberen alszom mióta apa vagyok.
Ha éjjel bármelyikük bármilyen halkan kiejti azt a szót, hogy “apa” én két szobával arrébb is egyből felébredek.
Mióta megszülettek minden éjjel én keltem fel hozzájuk.
Én etettem tápszerrel éjjel őket, én nyugtattam őket, ha rosszat álmodtak. Nem szívesen adom át ezeket a pillanatokat senki másnak.
Mióta elváltam már csak havi tíz éjszakát alszanak nálam és valószínűleg már csak pár évig fogják igényelni ezt a fajta törődést.
Minden pillanat számít.
Fogom még a kezüket egy kicsit...
Írta: Nagy Gábor
2019. március 23.
