Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Újabb, ezúttal ideiglenes intézkedés keretében meghozott bírósági döntést ismertetünk, s mely ügy szereplője, a felperes-édesapa egyesületünk tagja. Édesapa is azon tagjaink közé tartozik, aki felhasználta az egyesületi tagsággal járó előnyöket, s annak ellenére, hogy ügyvéddel járt el, ismereteit egyesületünk Tudástárával is bővítette – erőfeszítései végül a másodfokú bírósági eljárásban eredményre vezettek.

Az elsőfokú – az édesapa ideiglenes intézkedését elutasító – bírósági döntés „szokásos” forgatókönyv szerint alakult. Az elsőfokú bíróság megnyugtatónak találta, hogy a gyermekek kitűnő tanulók, magatartásukért az iskolában jutalomban részesültek, s bár a felperes-édesapa akként nyilatkozott, hogy szülőtársa részéről fizikai bántalmazás nem történt, a gyerekeket azonban büntetésből a gardróbba zárta, a család- és gyermekjóléti szolgálat szerint sem veszélyezteti a gyermeket a sötét szekrénybe zárás, központ a védelembe vétel megszüntetését javasolta. Emellett az igazságügyi szakértői vélemény sem állapított meg alperes-édesanya részéről veszélyeztetést – a szakértő szerint a gyermekek problémáit a szülők egymáshoz való viszonya okozza.

Felperes-édesapa szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, a gyermekek érdekeivel ellentétben értékelte, hivatkozott a döntés tartalmilag jelentősen hiányos, valamint iratellenes mivoltára. A hosszas felperesi indoklás kitért a szakvélemény egyoldalú, szűkös értékelésére, hivatkozott arra, hogy gyermekek érzelmi és élettér-szinten is hozzá kötődnek erősebben, az ő gondozásában kívánnak élni. Rámutatott, hogy bár a gyermekjóléti szolgálat a védelembe vétel megszüntetését javasolta, ezt nem vette figyelembe a gyámhivatal és elrendelte a védelembe vételt. Szerinte nem értékelte kellő súllyal az elsőfokú bíróság a gyermekek osztályfőnökei nyilatkozatait, miszerint az alperes zaklató magatartását írják le. Hivatkozott arra is, hogy édesanya az alapellátás keretében vállaltaknak nem tett eleget, a gyermekeknek pszichológusi megsegítést nem biztosított.

A másodfokú bíróság tagtársunk fellebbezését alaposnak találta, s többek közt az alábbiakat rögzítette:

1. Alperes az apára faggató kérdésekkel „sírásig zaklatja” a gyermekeket, a lelki terror miatt a gyermekek szoronganak.
2. A Pedagógiai Szakszolgálat beszerezte az osztályfőnök újabb véleményét, amely szerint a gyermekek az iskolában elmesélték az anya zaklató, erélyes kérdezgetéseit.
3. Az anya a mániákus, zaklató jellegű faggatózásával a gyakori vitákban az indulatos fellépésével, kiabálásával a gyermekeket lelkileg nyomasztja. Nevelési módszerei, a gyakori büntetések és az érzelmileg hidegebb viszonyulása a gyermekekre lelkileg és érzelmileg is kedvezőtlen hatású. Esetenként a gyermekekkel szemben fizikailag is fellép, megüti őket, ami ugyan nem olyan súlyú fizikai bántalmazás, mint ahogyan azt a felperes a kérelme indokaiban hangsúlyozta, de mindenképp kifogásolható magatartás.
4. A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekek mindkét szülő, de elsősorban és jobbára az anya magatartása miatt folyamatosan, tartósan szorongásban, feszültségben, esetenként félelemben élnek, a 6. évfolyamot már mondhatni depresszív tünetekkel kezdték. Számukra az alperes a család- és gyermekjóléti szolgáltat többszöri jelzés ellenére a szükséges pszichológusi segítséget sem vette igénybe. Ez a helyzet pedig nem tartható fenn, mert a gyermekek komolyabb pszichés károsodása közvetlen veszélyét jelenti, az egészséges lelki fejlődésüket gátolhatja, akadályozhatja. A másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság azon nézetével sem, hogy a gyermekek állapotában az ideiglenes intézkedés változást nem hozna. A gyermek igazságügyi szakértő előtt tett nyilatkozata és a szakvélemény megállapításai alátámasztják, hogy az édesapjukhoz érzelmileg szorosan kötődnek, vele kívánnak élni és az apánál békésebb, nyugodtabb környezetben vannak.

Szívből gratulálunk egyesületi tagunknak!