Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Nyolc, jogerősen kiszabott pénzbírság volt szükséges ahhoz, hogy a kapcsolattartást évek óta akadályozó gondozószülőt a bíróság – ezen esetben a Kúria – ténylegesen letöltendő szabadságvesztésre, 45 nap BV-elzárásra ítélje. Az alábbiakban szemlézzük, illetve a cikkünk végén letölthető formában nyilvánosságra hozzuk a Kúria Bfv.III.504/2018/7. számú végzését.

Az első fokú bíróság döntése

[1] A Sátoraljaújhelyi Járásbíróság a 2016. április 25. napján kihirdetett B.382/2015/18/1. számú ítéletével a terheltet kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége [Btk. 210. § (1) bekezdés] miatt 1 évi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.170/2014/6. számú határozatával kiszabott 8 hónap, valamint a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.19/2015/6/1. számú határozatával kiszabott 1 évi szabadságvesztés büntetés végrehajtását.

A másodfokú bíróság döntése

[2] A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. november 16. napján meghozott 14.Bf.494/2016/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelt büntetését a mellékbüntetés és a felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtására vonatkozó rendelkezések egyidejű mellőzésével 45 nap elzárásra enyhítette azzal, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Kúria döntése

A Kúria a kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.382/2015/18/1. számú, illetve a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.494/2016/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

[15] A jogerős ítéleti tényállás a védő által hivatkozott olyan tényeket, amelyekből az önhiba hiánya vagy büntethetőséget kizáró ok, tévedés megállapítható lenne, nem tartalmaz.

[16] Felülvizsgálati eljárásban mindezen okokra csak akkor lehet eredményesen hivatkozni, ha az erre vonatkozó releváns tényeket a tényállás tartalmazza. Az ítéleti tényállás azonban ilyen tényeket nem tartalmaz.

[17] A Btk. 210. § (1) bekezdése szerint, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[18] A tényállásszerű elkövetési magatartás megállapításának ekként nem feltétele rendőri beavatkozás igénybevétele a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében. Az erre vonatkozó védői álláspont nem helytálló.

[19] Ezzel szemben a bíróság törvényesen minősítette a terhelt jogerős ítéleti tényállás szerinti magatartását kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának, miután az tartalmazza, hogy jelen büntetőeljárás – lényegében ugyanezen okból, ugyanezen bűncselekmény miatt – már az ötödik eljárás a terhelttel szemben, amelyeket szükségképpen a gyámhatóság számos, jelen tényállást érintően nyolc bírságoló végzése a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében már megelőzött, miután a terhelt változatlanul nem tett eleget a kapcsolattartás biztosítása iránti kötelezettségének.

[20] Ehhez képest a terhelt kapcsolattartást akadályozó magatartása tudatos, szándékos szembehelyezkedés, amely jogellenes és ezért az önhiba hiányára vagy tévedésre való hivatkozás nyilvánvalóan alaptalan.

[21] A terhelt évek óta, folyamatosan semmibe veszi a polgári bíróság kapcsolattartást szabályozó, illetve a gyámhatóság és a büntetőbíróság marasztaló határozatait.

[22] A terhelt saját, jogsértő állapotot hosszú időn át, tudatosan fenntartó magatartására, nem kizárhatóan az azzal összefüggésben utóbb beállt súlyos következményekre mint büntethetőséget kizáró okra alappal nem hivatkozhat.