Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Kúria Kfv. 37.281/2022/7. számú, nagyszülői kapcsolattartás ügyben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata tárgyában hozott döntést azon jogvitában, melyben az anyai nagyszülő nyújtott be a gyámhivatalba kapcsolattartás szabályzása kérelmet. A nagyszülő és lánya közt a viszony megromlott, ugyanakkor a nagymama álláspontja szerint az unokájával születése óta kifejezetten jó, illetve kiváló kapcsolata volt. A gyámhivatal a nagymama kapcsolattartási kérelmét – páros számozású héten szombat reggel 9:00 órától vasárnap este 18:00 óráig történő elviteles kapcsolattartás – szűkítve, felügyelt kapcsolattartást rendelt el, azonban e kapcsolattartási módra hivatkozással mellőzte az igazságügyi szakértő kirendelését. Az ügy azért is érdekes, mivel a gondozószülő szerint édesanyja – az alperesi érdekelt nagyszülő – „pszichés problémákkal küzd, rendszeresen, naponta két alkalommal nyugtatót szed, agresszív, mindenben irányítani szeretné őket, öngyilkosságra is hajlamos, a velük szemben tanúsított agresszivitása az unokára is rossz hatással van”. Illetve a gyermek ételallergiája miatt új és változó ételtilalmak nehezen követhetők, így a nagyszülő nem mindig tudja, milyen ételeket kell adnia az unokának.

A Debreceni Gyámhivatal (alperes) döntése

[3] A gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró alperes a nagyszülői kapcsolattartás rendezése tárgyában lefolytatott eljárásban - tárgyalás tartását követően, ezáltal a felek írásbeli és szóbeli nyilatkozatai értékelésével - a 2021. szeptember 9. napján meghozott HB-03/GYÁM/02557-14/2021. számú határozatában a kapcsolattartás rendezése iránti kérelemnek részben helyt adott, megállapította, hogy az alperesi érdekeltet folyamatos, felügyelet melletti kapcsolattartás illeti meg minden páros számozású hétvégén szombat reggel 9:00 órától 12:00 óráig, amelynek helyszíne Város3 Család- és Gyermekjóléti Központja, ez egyúttal a gyermek átadásának és átvételének helye, ahova a szülő viszi el és a kapcsolattartás végén onnan a szülő viszi haza a gyermeket; a kapcsolattartást a gyermekjóléti központ felügyeli és szükség esetén szakember segíti. A határozat értelmében a felügyelet nélkül megvalósuló kapcsolattartás kizárt.

[4] Az alperes a határozat indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:179. § (1) bekezdésének, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 28. § (1) bekezdésének rendelkezésére utalva megállapította, hogy a nagyszülőt kapcsolattartási jog illeti meg, e jogot a felperesek sem vitatták, ugyanakkor a felperesek az alperesi érdekelttel kialakult rossz viszony miatt kérték a kérelem elutasítását. Az alperes rögzítette, hogy a rossz viszony kialakulását az alperesi érdekelt is elismerte, de a felek másban látják annak okát: az alperesi érdekelt a vagyoni helyzettel kapcsolatos nézetkülönbséggel indokolta, míg a felperesek szerint az alperesi érdekelt az édesanyja elvesztése óta (amely 2003. évben következett be) pszichés problémákkal küzd, rendszeresen, naponta két alkalommal nyugtatót szed, agresszív, mindenben irányítani szeretné őket, öngyilkosságra is hajlamos, a velük szemben tanúsított agresszivitása az unokára is rossz hatással van. A felperesek a kiskorú gyermek ételallergiája kapcsán pedig arra mutattak rá, hogy egyre másra jelentkeztek újabb és újabb ételek, amiket nem fogyaszthat, gyakran hetente változtak az ezzel kapcsolatos ismereteik, így azt nehezen lehetett és lehet nyomon követni, ezért az alperesi érdekelt sem tudhatja, hogy éppen mi az, amit kerülni szükséges a táplálkozás során. Az alperes rögzítette, hogy nem feladata annak eldöntése, kit milyen felelősség terhel a rossz viszony kialakulásában, azonban megállapíthatónak tartotta, hogy a mindkét fél által megjelölt ingatlan eladásának felmerüléséig nem voltak haragos viszonyban, sok időt töltöttek együtt, és a felperesek elfoglaltságuk esetén a gyermeket rábízták az alperesi érdekeltre, amelyből az következik, hogy a felperesek addig nem tartották az alperesi érdekeltet veszélyesnek a gyermekre, legalábbis nem annyira, hogy ne bíznák rá, ne engednék a látogatást, a rendszeres találkozást. Az alperes a határozat indokolásában hivatkozott a Kúria Elvi Határozatai Gyűjteményében EH2007. 1735. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekre, miszerint a gyermeknek a nagyszülővel való kapcsolattartása önálló jog, az a szülőkkel való rossz viszony miatt nem, csak és kizárólag a gyermek érdekében korlátozható.

[5] Az alperes a határozatában arra is rámutatott, hogy nem feladata eldönteni, hogy a felperesek által felvetett nagyszülői pszichés zavar milyen hatással van a személyiségére, illetve társas kapcsolataira. Annak megválaszolása igazságügyi szakértő feladata lehetne, azonban mivel a felperesek sem tettek az alperesi érdekelt és a gyermek viszonyára vonatkozó terhelő nyilatkozatokat, csupán áttételesen próbálták bemutatni, hogy a II. rendű felperes és az alperesi érdekelt vitái, veszekedései rossz hatással vannak a gyermekre is, az alperes a felügyelt kapcsolattartás mellett nem tartotta indokoltnak igazságügyi szakértő bevonását. Rögzítette, hogy a kontrollált körülmények melletti kapcsolattartás során a gyermek ellátása, a gyermekkel való foglalkozás nem hordoz magában veszélyeket, és a felügyelt kapcsolattartás során a gyermekjóléti szolgálat szakembere az azt veszélyeztető magatartás esetén a kapcsolattartást beszüntetheti. Kiemelte továbbá, hogy a felperesek által említett veszély, ami a felügyelt kapcsolattartás megvalósulása előtt a család stresszhelyzete miatt érhetné a kiskorút, éppen a szülők megfelelő magatartásával küszöbölhető ki.

A kereseti kérelem, a védirat és az alperesi érdekelt nyilatkozata

[6] A felperesek keresetükben kérték elsődlegesen az alperes határozatának a megsemmisítését, másodlagosan a határozat megváltoztatását, ezáltal az alperesi érdekelt kérelmének az elutasítását. Harmadlagos kérelmük a nagyszülői kapcsolattartás oly módon történő szabályozására irányult, hogy az alperesi érdekelt a gyermek Szám1 életéve betöltését Dátum1 követően legyen jogosult a felügyelt kapcsolattartásra minden hónap első szombati napján 9 óra és 10 óra 30 perc között. Kereseti kérelmük indokaként a tényállástisztázási kötelezettség és az indokolási kötelezettség teljesítésének hiányára hivatkoztak, mivel az alperes nem rendelt ki pszichológus szakértőt, továbbá nem vizsgálta a gyermek egészségi állapotát, életkörülményeit és a szülők személyes körülményeit sem, megsértve a Ptk. 4:181. § (2) bekezdését, a határozatból pedig nem állapítható meg, hogy milyen okból látta a gyermek érdekében állónak a nagyszülői kapcsolattartás engedélyezését. A közigazgatási határozat egyes megállapításait tételesen vitatták. Álláspontjuk szerint a felügyelt kapcsolattartás sem lehet alkalmas az alperesi érdekelt személyisége negatív hatásainak a kizárására. Hangsúlyozták, hogy a nagyszülő kapcsolattartási joga nem abszolút jogosultság, körültekintően szükséges vizsgálni az eset összes körülményét és a gyermek érdekeit is. Utaltak a Legfelsőbb Bíróság BH1996. 60. számú eseti döntésére, amelyben a bíróság bár megállapította, hogy a nagyszülőt általános jelleggel valóban megilleti a kapcsolattartás joga, ezt azonban csak a gyermek érdekeivel összhangban gyakorolhatja. Ezzel összefüggésben pedig értékelni kell a gyermeket gondozó szülők és a nagyszülők közötti családi konfliktusokat, azok természetét is, ami az adott esetben a kérelem elutasításához kellett volna, hogy vezessen. Az alperes figyelmen kívül hagyta ezt a jogi érvelést, elmulasztotta az alperesi érdekelt felróható magatartásának (a gyermek jelenlétében tanúsított támadó, agresszív fellépésének) az értékelését. A kapcsolattartás általuk elfogadható megengedhetőségét azzal indokolták, hogy a gyermek két és fél éves korában nélkülözhetetlen az édesanya testi közelsége, továbbá étel-intoleranciájára is különös figyelmet kell fordítani. Bemutatták a gyermek napirendjét és a sószobás terápiával járó kötöttségeket.

[7] Az alperes a védiratban a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy kizárta a felügyelet nélkül megvalósuló kapcsolattartást, a konkrét esetben beszerzett adatok elégségesek voltak a tényállás feltárásához, amelyet a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összevetve a gyermek érdekében álló döntést hozott. Álláspontja szerint a kiskorú és a nagyszülő kontrollált körülmények és felügyelet melletti találkozása nem rejthet magában a felperesek által feltételezett veszélyeket. Rámutatott, hogy a felperesek a megelőző eljárásban nem indítványozták szakértő igénybevételét, a szakértői bizonyítást pedig hivatalból nem tartotta szükségesnek, a határozat 7. oldalán ennek részletes indokát adta. Tévesnek tartotta a tényállás feltáratlan, illetve tisztázatlan voltára alapított felperesi hivatkozást, a szakértő hivatalból történő kirendelésére jelen ügyben kötelezettség nem állt fenn, a rendelkezésre álló adatok ismeretében a nagyszülő gyermeknevelési képességeinek vizsgálata nélkül is tudott döntést hozni a felügyelt kapcsolattartás tárgyában. A kapcsolattartás kifogásolt mértékét érintően előadta, hogy azt konkrétan meghatározó jogszabályi rendelkezés nincs, a nagyszülő-unoka viszonylatban az érzelmi kapcsolat a domináló, aminek a kiskorú életkorából adódóan különös súlya kell, hogy legyen. Ezt összevetve azzal, hogy a konkrét esetben a kiskorú gyermeknek kéthetenként mindössze egyetlen napon másfél órával később kellene ebédelnie, nem jelenthet súlyos hátrányt, ilyen helyzet pedig alkalmanként a kapcsolattartástól függetlenül is előfordulhat hétvégenként. Arról pedig a konkrét ügyben nem lehet szó, hogy összesen további három nagyszülő gyermekkel töltendő idejét befolyásolná az alperes döntése. Tévesnek tartotta azt a felperesi hivatkozást, hogy a kapcsolattartás gyakorisága, időtartama, illetőleg kezdete jogszabálysértő lenne, a II. rendű felpereshez való intenzív gyermeki kötődés pedig önmagában nem ad alapot arra, hogy a nagyszülő csak Dátum2 legyen jogosult a kapcsolattartásra. Álláspontja szerint a keresetlevélhez csatolt okiratok szerinti egészségügyi problémák sem tekinthetőek olyannak, amelyek megalapoznák az említett petitumot. Hivatkozott továbbá a Kúria BH2018. 208. számú döntésében foglaltakra, kiemelve, hogy önmagában azon körülmény, hogy a hatóság által meghatározott kapcsolattartást valamelyik szülő nem kívánja elfogadni, még nem eredményezi a határozat jogsértő voltát. Álláspontja szerint határozata a mérlegelési jogkörben hozott határozatokkal szembeni jogszabályi elvárásoknak is megfelel.

[8] Az alperesi érdekelt a perbelépési szándékát bejelentve előadta, hogy a kapcsolattartás rendezésére azért indult eljárás, mert a II. rendű felperessel 2021. március 11. napján megromlott a kapcsolata, mivel a II. rendű felperes a korábban vásárolt két Város2 lakásingatlan eladási szándékát jelentette be az I. rendű felperes megkezdett építkezéséhez szükséges anyagi fedezet biztosítása céljából. Ezen értékesítést azonban ellenezte, mivel a II. rendű felperes az I. rendű felperes ingatlanában tulajdonjoggal nem rendelkezik, így nincs garancia arra, hogy a tulajdonviszonyokat később szerződéssel rendezni lehessen. Álláspontja szerint az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta, abból helyes jogkövetkeztetést vont le és jogszerűen állapította meg, hogy a nagyszülőt kapcsolattartási jog illeti meg, helyesen határozott a felügyelt kapcsolattartás módjáról is, figyelemmel a szülők és a nagyszülők közötti elmérgesedett viszonyra. Előadta, hogy a felperesek a döntés meghozatala óta nem tették lehetővé a nagyszülői kapcsolattartást, bár minden alkalommal leutazik Város2 és megjelenik a kapcsolattartás helyszínén, a felperesek még egyetlen alkalommal sem jelentek meg az unokával. Utalt a II. rendű felperessel való kapcsolat akadályaira is, mivel valamennyi elérhetőségéről letiltotta az alperesi érdekeltet, ahogy a felperesek megszakították a kapcsolatot az alperesi érdekelt testvérével is, aki a II. rendű felperes keresztanyja és ugyanúgy nem tartanak kapcsolatot az alperesi érdekelt házastársával, a gyermek nagypapájával sem.

Hivatkozott több olyan időpontra, amikor a gyermek felügyeletével vagy a II. rendű felperes körüli teendőkben történő segítségnyújtással közreműködött a család életében. Álláspontja szerint ezek azt támasztják alá, hogy amennyiben teljesen alkalmatlan lett volna a gyermek felügyeletére, akkor erre meg sem kérték volna. Előadta, hogy önmagában az a körülmény, hogy évtizedek óta a gyógyszer1 nevű gyógyszert szedi, sem a munkavégzésében, sem a gépjárművezetésben, sem pedig egyéb társadalmi kapcsolatában nem befolyásolta, amennyiben pedig a gyógyszertől kiszámíthatatlan lenne, nem kerülhetett volna sor azon élethelyzetekre, amikor a gyermek felügyeletét kellett ellátnia. Kérte a felperesek szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának az elutasítását, mivel a gyermek vonatkozásában életkorára tekintettel nincs lehetőség pszichológiai vizsgálatra, ahogy a gyermek abban sem tud nyilatkozni, hogy a felperesek és az alperesi érdekelt között mely okból romlott meg a kapcsolat.

A jogerős ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a 2022. február 15. napján meghozott 18.K.702.222/2021/14. számú jogerős ítéletében a felperesek keresetét, mint alaptalant, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdésének a) pontja alapján elutasította. A jogerős ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperesek által megjelölt „veszélyeztető körülmények” kizárólag a II. rendű felperes és az alperesi érdekelt relációjában jelentkeztek, azok kapcsán konkrét, a gyermeket veszélyeztető közvetlen hatás nem került megnevezésre és ilyet a bíróság sem azonosított, valamint, hogy az alperes okszerű és logikus indokát adta a felügyelet melletti kapcsolattartás elrendelésének, amelynek megítéléséhez - az elsőfokú bíróság által rögzítettek szerint - szakértő igénybevétele nem indokolt.

[12] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében elutasította a felperesek igazságügyi pszichológus szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát, alaptalannak értékelte azon hivatkozásukat, hogy a kérelemre indult gyámhatósági eljárásban az elbírálás kapcsán hivatalból szakértőt kellett volna kirendelni. Ugyanakkor helytállónak ítélte az alperes érvelését, miszerint szakértő (vagy szakértői bizottság) igénybevételének kötelezettsége a kiskorú nevelési, gondozási helyének megváltoztatásával járó eljárástípusoknál merülhet fel (nevelésbe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés, örökbe fogadás), a jelen nagyszülői kapcsolattartás ilyennek nem volt tekinthető.

[15] A jogerős ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes a megelőző eljárásban tartott tárgyaláson elhangzott, valamint írásban benyújtott nyilatkozatok alapján hozott határozatot, a felek által előadott körülményeket értékelte, a nyilatkozatokat mérlegelve a kérelemben megjelölt elvitel jogával és ottalvással is együtt járó kapcsolattartás helyett felügyelt kapcsolattartásról rendelkezett, amely döntése nem jogszabálysértő pusztán azon okból, hogy a felperesek kérése ellenére nem a kérelem elutasításáról rendelkezett. Az alperes a kapcsolattartás módja, gyakorisága és időtartama kapcsán alapos és okszerű mérlegelést végzett, amellyel az elsőfokú bíróság is egyetértett. Rögzítette, hogy a felperesek a megelőző eljárásban és a perben maguk sem tudtak megjelölni a kapcsolattartás iránti kérelem elutasításához vezető, a gyermekre közvetlen hatást gyakorló alperesi érdekelti magatartást. Az általuk előadott „veszélyeztető” magatartások mindegyike a II. rendű felperest érő behatások eredményeként előálló, a gyermek viselkedésében, egészségi állapotában jelentkező anyától „átvett” körülmény, amely nem közvetlen veszélyeztetettséget igazolt. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a kéthetenkénti kapcsolattartás 3-3 órás időtartama alatt nem állhatnak elő azok az élethelyzetek, amelyek megtörténtére a felperesek utaltak, a kapcsolattartás felügyelet mellett, szakember jelenlétében történik, a gyermek és a nagymama, nem pedig a II. rendű felperes és az alperesi érdekelt között.

[17] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek érdekében álló, felügyelet melletti kapcsolattartás a sószobás terápia eredményességét a kéthetenként szombaton megtartott 3 órás időtartam mellett nem veszélyezteti és nem okoz radikális változást a gyermek életkorának előrehaladásával valószínűsíthetően átalakuló napirendjében sem. Önmagában a kijelölt időintervallum a gyermeki érdekkel szembeállítva nem tekinthető aránytalannak, indokolatlannak és szakmaiatlannak, az figyelemmel kell, hogy legyen a felperesek és az alperesi érdekelt munkavégzéssel összefüggő kötelezettségeire, valamint a gyermek bölcsődében, majdan óvodában tartózkodásának időintervallumára is. Rámutatott, hogy a kapcsolattartás szabályozása végrehajtható kötelezés. Összefoglalva kiemelte, hogy a szülő és a nagyszülő közötti konfliktusok gyermekre gyakorolt kedvezőtlen, érintettekre hatást gyakorló következményei kiküszöbölhetők a felügyelt kapcsolattartással, annak feloldására a feleknek kell erőfeszítéseket tenni, a szülőknek pedig a gyermeki érdeket szem előtt tartva meg kell tenni a hatósági döntés végrehajtását szolgáló intézkedést, mivel cél a nagyszülővel való kapcsolat fenntartása és mélyítése akkor is, ha ezt az elmérgesedett viszony miatt a felperesek nem kívánják. A gyermek nem lehet eszköz a konfliktusban szemben álló felek oldalán, a gyermeki érdekből fakadóan az egészséges testi, lelki és pszichés fejlődés veszélyeztetése - felügyelet mellett és semleges helyszínen - alaptalan, a felperesek által hivatkozott agresszív fellépés a II. rendű felperes és nem a gyermek ellen irányult. A kapcsolattartásra a jogosultság biztosított, a gyermek Szám3 koráig várni szakmailag teljesen alaptalan hivatkozás és indokolatlan is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[18] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték elsődlegesen a Kp. 121. § (1) bekezdésének a) pontja alapján annak hatályon kívül helyezését és szükség szerint az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a Kp. 121. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a jogerős ítélet megváltoztatását, azáltal a közigazgatási határozat megsemmisítését és az alperes kötelezését új eljárásra, annak keretében az alperesi érdekelt kapcsolattartás iránti kérelmének elutasítására. Kérték továbbá az alperes kötelezését a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség megfizetésére, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (2) bekezdése szerinti mértékben azzal, hogy a jogi képviseletüket ellátó ügyvéd nem tartozik áfa-körbe. A felülvizsgálati kérelem indokaként hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményt, a Gyer. 31. § (1) bekezdésének, 29/A. § (2) és (5) bekezdésének, az Ákr. 82. § (helyesen, az idézett szövegrész alapján 71. §) (1) bekezdésének, a Gyvt. 132. § (1) bekezdésének, a Kp. 78. § (5) bekezdésének és 85. § (5) bekezdésének a rendelkezéseit. Sérelmezték a szakértő kirendelésének mellőzését, valamint a felügyelt kapcsolattartás megállapítását.

[19] A felperesek jogi érvelése szerint az elsőfokú bíróság azt a megállapítást, hogy a közigazgatási határozat jogszerűségét a kiskorú gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva értékelte, mechanikus jogalkalmazás eredményeként fogalmazta meg, anélkül, hogy az eset összes körülményére és a gyermek érdekeire tekintettel lett volna. A szakértő kirendelésének mellőzése körében rámutattak, hogy az elsőfokú bíróság a terhükre rótta, hogy a megelőző eljárásban nem indítványozták szakértő kirendelését, azonban álláspontjuk szerint a szakértő hivatalból történő kirendelése az alperes jogszabályi kötelessége lett volna, egyfelől az Ákr. 71. §-ára figyelemmel, másfelől azért, mert téves az a jogértelmezés, hogy a jogalkotó a kötelező szakértő kirendelést kizárólag a gondozási-nevelési hely megváltozására vonatkozó eljárásokra redukálta. Utaltak a Gyvt. 132. § (1) bekezdésének b) pontjára, miszerint ha az ügyben a gyermek személyiségével kapcsolatos jelentős tény vagy körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a gyámhatóság szakértőt rendel ki. Előadták, hogy még ha el is fogadják, hogy az adott eljárástípusra jogszabályi rendelkezés nem írja elő a szakértő kötelező kirendelését, csupán a hatóság és a bíróság diszkrecionális körébe utalja azt, az eset összes körülményeinek vizsgálatát követően - különösen az ez irányú felperesi kérelemre - ki kellett volna rendelni a szakértőt (és esetlegesen környezettanulmányt is készíttetni kellett volna). Hangsúlyozták, hogy különösen igaz jelen ügyben, mivel az eljáró szervek előtt nyilvánvalónak kellett lennie, hogy olyan, különleges szakértelmet igénylő kérdésben kell állást foglalniuk, amelyre kompetenciával nem rendelkeznek. A felperesek a szakértő kirendelésével összefüggésben bírói esetjogra is hivatkoztak (Város2 Ítélőtábla Pf.20321/2019/8. számú határozata, Kúria Kfv.37.291/2015/12. számú határozata), amely alapján a szakértő hivatalbóli kirendelése egyáltalán nem ellentétes a fennálló gyakorlattal.

[23] A felperesek elfogadhatatlannak tartották, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az orvos által összerakott, speciális diéta szigorú betartása a gyermek elemi érdeke, hanem lezártnak tekintette azzal, hogy a szakember felügyelete mellett a gyermekkel való foglalkozás nem lehet veszélyes. A diagnosztizált ételallergiák közül a súlyos tojásallergia életveszélyes immunreakcióhoz vezethet a diéta be nem tartása esetén, a gyermek allergiáinak elbagatellizálása súlyos tragédiához vezethet. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartották a gyermek tartós megbetegedésének figyelmen kívül hagyását, valamint, hogy a sóterápiás kezeléssel összeegyeztethetetlen az elrendelt kapcsolattartási időtartam, s a jogerős ítélet röviden, egy bekezdésben rendezi le a sószobás és a kirándulással egybekötött terápiák kérdését. Nem csupán mellőzve lett a szakértő kirendelése, de figyelmen kívül maradt a gyermek egészségét érintő, már rendelkezésre álló orvosi vélemény. A gyermek kezelése tartós és rendszeres terápiát jelent. A gyermek panaszairól, valamint azok kezelésére javallott terápiás módszerekről készült orvosi véleményeket - amelyek korábban nem álltak rendelkezésre - a felülvizsgálati kérelemhez csatolták. Hangsúlyozták, hogy a terápia elmaradása a gyermek egészségkárosodását idézné elő, azonban az ezzel kapcsolatos hivatkozások figyelmen kívül maradtak. A felperesek szerint mulasztás terheli az elsőfokú bíróságot, mivel a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata során - akár orvosszakértő kirendelésén keresztül is - meg kellett volna győződnie arról, hogy a kapcsolattartások elrendelése folytán elmaradó sószobás kezelés a gyermek egészségét veszélyezteti. Az alperes és az elsőfokú bíróság sem ismerte fel a kiskorú gyermek érdekeit veszélyeztető nagyszülői közrehatást.

[27] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati ellenkérelemben kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Előadta, hogy nincs pszichés zavara, nem erőszakos és az általa szedett gyógyszer sem befolyásolja negatív irányba, ezek az állítólagos körülmények a II. rendű felperessel kialakult vitát követően váltak zavaróvá. Álláspontja szerint a megelőző eljárásban az alperes a tényállást teljes mértékben feltárta és abból okszerű jogkövetkeztetést vont le. A közigazgatási határozat a jogszabályoknak mindenben megfelelt, az alperes észlelve a nagyszülő és a szülők közötti feszült viszonyt, felügyelt kapcsolattartásról rendelkezett. Ez a kapcsolattartási mód nyilvánvalóan korlátozott módon, de a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően lehetővé teszi, ha rövid időre is és szakember felügyelete mellett a nagyszülő és a gyermek közötti kapcsolattartást. Helyesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére, a Gytv. 2. § (1) bekezdésére, a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkéhez fűzött kommentárra és a Ptk. jogerős ítéletben nevesített §-aira alapított hivatkozását, miként az alperes határozatában a Kúria EH2007. 1735. számú eseti döntésre való utalást is. Rámutatott arra, hogy a felperesek által hivatkozott, a Kúria Kfv.37.291/2015/12. számú eseti döntés nem paralel jelen esettel, mivel ott a kapcsolattartásra jogosult szülő hosszabb időn keresztül nem élt a kapcsolattartás jogával, ott a gyermek személyiségfejlődésére is figyelemmel indokolt volt szakértő kirendelése. Álláspontja szerint azonban jelen perbeli esetben semmi nem indokolta a szakértő bevezetését, a felügyelt kapcsolattartással pedig az alperes kizárta annak lehetőségét, hogy ne tartaná szem előtt az alperesi érdekelt a gyermek ételallergiáját, vagy erőszakosan viselkedne az unokájával. Hivatkozott a II. rendű felperesnek jelen közigazgatási perben, az elsőfokú bíróság előtt tett, a 13. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 9. oldalán rögzített nyilatkozatára, miszerint a II. rendű felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy azt szeretnék, hogy soha többé ne találkozhassanak a gyermekkel, és ha ennek az az ára, akkor külföldre fognak költözni. Mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság határozatát a jogszabályoknak és a kialakított bírói gyakorlatnak megfelelőnek tartja. A kellően tisztázott tényállásból okszerű következtetést levonva hozott döntést az alperes. Az elsőfokú bíróság pedig megfelelő indokát adta a kereset elutasításának, ennek során az alperes mérlegelési tevékenységét is vizsgálta, abban kivetnivalót nem talált.

A Kúria döntése és jogi indokai

[29] A felperesek felülvizsgálati kérelme - a következők szerint - alapos.

[30] A Kúria a 2. sorszámú végzésében a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának ad) alpontjában meghatározott ok alapján befogadta, ezt követően a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során az irányadó jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta és a nagyszülői kapcsolattartás tárgyában rendelkezésre álló kúriai ítéleteket figyelembe vette, azonban nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a tényállás releváns elemeit csak részben tisztázta, ezáltal részben hiányos tényállásból okszerűtlen jogi következtetést vont le. A felperesek felülvizsgálati érveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.

[31] A felek a perben nem vitatták, hogy a kapcsolattartás olyan jog, amely a Gyer. 28. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a nagyszülőt is megilleti, ezáltal az alperesi érdekelt arra irányuló kérelme alapján e jog gyakorlásáról az alperesnek rendelkeznie kellett, minként az sem volt vitatott, hogy a nagyszülői kapcsolattartás rendjéről az alperes mérlegelési jogkörben hozta meg határozatát.

[32] A jogerős ítélet tényszerűen állapította meg, hogy az alperes a határozatában a gyermek érdekének elsődlegességét hangsúlyozza. Emellett maga az elsőfokú bíróság is kinyilvánította, hogy az alperes határozata jogszerűségének értékelésekor a gyermek mindenek felett álló érdekét tartja szem előtt. A Kúria kiemeli, hogy a Gyermekjogi Egyezmény és a nemzeti jog ezen alapvető elvárása ténylegesen csak akkor érvényesül, ha a kapcsolattartás rendezése során az eset összes körülményének vizsgálata tartalmában, érdemében is megfelel a kinyilvánított elvnek.

[33] A Kúria rámutat arra, hogy a nagyszülői kapcsolattartás meghatározása során a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vétele nem korlátozódik kizárólag a gyermek és a kérelmet benyújtó nagyszülő körülményeinek értékelésére, hanem - a Gyer. 29/A. § (5) bekezdésére és az abban hivatkozott Ptk. 4:181. § (2) bekezdésére tekintettel - átfogóbb, összetettebb jellegű. Megköveteli a kötelezett - azaz jelen perbeli esetben a felperesek - méltányos érdekeinek, körülményeinek, ebből fakadóan pedig az alperes határozatában jogosultként nevesített nagyszülőn túl a kapcsolattartás további jogosultjai körülményeinek figyelembevételét, az eset összes körülményének értékelését. Amennyiben az értékelés nem terjed ki a gyermek, vagy a kapcsolattartásra jogosult valamely releváns körülményének (akár életkor, egészségi állapot, orvosi javaslat, terápiás kezelés, az életvitel releváns elemei) tényleges tartalmi vizsgálatára, annak bármelyik eleme tekintetében csak formális vagy elmarad, úgy a gyermek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartása nem érvényesül. A Kúria ezért helytállónak ítélte a felperesek azon felülvizsgálati érveit, amelyek szerint a jogerős ítéletben rögzített elvi tétel az eset összes körülményének értékelése nélkül nem érvényesül, amelyből következően a közigazgatási határozat jogszerűsége körében a jogerős ítélet nem kellő megalapozottsággal fogadta el, hogy az alperes a kiskorú gyermek mindenek felett álló érdekére figyelemmel rendelkezett a nagyszülői kapcsolattartásról.

[34] A Gyer. 29/A. § (5) bekezdése, valamint az abban hivatkozott Ptk. 4:181. § (2) bekezdése alapján fennálló, a gyermekre, a felperesekre és az alperesi érdekeltre, körülményeikre, méltányos érdekeikre figyelemmel szükséges, ezáltal összetett értékelés a mérlegelési jogkörben hozott határozat jogszerűségének megítélésre is kihat, ugyanis azokban az eljárásokban, ahol van ellenérdekű fél (miként jelen perben a felperesek és az alperesi érdekelt), a mérlegelés akkor okszerű, ha az alperes mindkét fél érdekeit figyelembe vette, nem döntött kizárólag az egyikük javára. Ennek megítélésénél nemcsak a kapcsolattartás módjának, hanem gyakoriságának és időbeliségének is jelentősége van. Ez utóbbi meghatározásánál egyaránt tekintettel kell lenni az alperesi érdekelt és a felperesek méltányos érdekeire is, számba véve többek között a szülők kiskorú gyermekük egészséges fejlődéséért való felelősségét, abból fakadó kötelezettségüket, kialakult életvitelüket, a felpereseknek hétvégenként – a munkanapok kötöttségeitől mentesen – gyermekükkel együtt tölthető időt, illetve további kapcsolattartásra jogosultak számára a felperesek által biztosítandó időt. Az eset összes körülményének értékelése vagy annak hiánya ezáltal a gyermek mindenek felett álló érdeke érvényesülése körében, valamint az okszerű mérlegelés megítélése szempontjából is jelentőséggel bír.

[35] A Kúria a szakértő kirendelése tárgyában tett felperesi hivatkozásokat részben alaposnak értékelte. Miként arra a perben az alperes rámutatott, a megelőző eljárás típusa alapján a szakértő kirendelésének kötelező esete nem állt fenn. Kötelező esetkör hiányában szakértő kirendelésének akkor van helye - a felperesek által hivatkozott Gyvt. 132. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésre figyelemmel -, ha az ügyben a gyermek személyiségével kapcsolatos jelentős tény vagy körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, míg az Ákr. 71. § (1) bekezdése szerint (a Gyvt.-ben foglaltaktól általánosabban) akkor, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. E rendelkezések tehát mérlegelést biztosítanak a közigazgatási szerv részére abban, hogy fennáll-e különleges szakértelmet igénylő jelentős tény vagy körülmény megállapításának szükségessége. Amennyiben a szakértő kirendelése egy adott eljárásban kötelező, azt a jogalkotó a jogszabály rendelkezésében egyértelműen kifejezésre juttatja. A perbeli esetben tehát szakértő kirendelésének kötelezettsége nem állt fenn, ugyanakkor a jogszabályi rendelkezések biztosították a lehetőséget arra, hogy diszkrecionális jogkörében az alperes szakértőt rendeljen ki.

[40] A felperesek tényszerűen mutattak rá, hogy az eljáró szervek kompetenciahiányával kapcsolatos aggályaikat az elsőfokú bíróság nem értékelte. A Kúria megítélése szerint a gyermek egészségi állapota (étel-intolerancia, allergiás megbetegedés tartós és rendszeres kezelése, az ajánlott terápia eredményességének esetleges veszélyeztetése), az alperesi érdekelt és a felperesek konfliktusos helyzete (a felek személyiségfejlődése, ennek várható hatása a gyermekre), továbbá az alperesi érdekelt gyászfeldolgozás folytán kialakult állapota (a rendszeres gyógyszerszedés befolyásolja-e pszichés állapotát, magatartását) felvet olyan kérdéseket, amelyek megválaszolása különleges szakértelmet igényel, és amely körülmények tisztázása kihatással lehet a kapcsolattartás gyakoriságára, időtartamára. A felperesek ezáltal kellő alappal hivatkoztak arra, hogy nem kellően tisztázott tényállás alapján hozott közigazgatási határozat jogszerűségét állapította meg az elsőfokú bíróság.

[42] Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan mutatott rá, hogy a szülők és a nagyszülő közötti konfliktus önmagában nem szolgálhat alapul a kapcsolattartás iránti kérelem elutasításának, miként azt is a jogszabályi rendelkezésekkel és a bírói gyakorlattal összhangban állapította meg, hogy az alperes döntése nem minősült jogszabálysértőnek pusztán azon okból, hogy nem a kérelem elutasításáról rendelkezett, a felperesek kérésével ellentétesen.

[43] A Kúria összességében úgy értékelte, hogy a felperesek megalapozottan hivatkoztak a tényállás tisztázási kötelezettség hiányos teljesítésére, amely hiányosság abban nyilvánul meg, hogy a kiskorú gyermek, a felperesek és az alperesi érdekelt oldalán fennálló egyes releváns körülmények tekintetében az alperes nem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy az kihathat-e a felügyelt nagyszülői kapcsolattartás gyakoriságára és időtartamára, miként azt sem, hogy azon körülmények között áll-e fenn olyan kérdés, amelynek megválaszolása különleges szakértelmet igényel. Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet meghozatala során részben tévesen, részben pedig nem vagy csak formálisan értékelte, hogy az alperes a gyermek mindenek felett álló érdeke és az alperesi érdekelt érdeke mellett - a Gyer. 29/A. § (5) bekezdése, valamint az abban hivatkozott Ptk. 4:181. § (2) bekezdése alapján - a felperesek méltányos érdekeit figyelembe vette-e, így nem ismerte fel, hogy az alperes határozata nem felel meg a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglalt, a mérlegelési jogkörben hozott határozattal szemben fennálló követelményeknek. A Kúria hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozat indokolásában az adott egyedi ügy sajátosságaihoz képest megfelelő részletezettséggel kell bemutatni a mérlegelési jogkör gyakorlása során értékelt tényeket, körülményeket, jelen perbeli tényállás mellett azt is, hogy egy többszereplős kapcsolattartási modellben az egyes felek méltányos érdekeit milyen tények, okok, körülmények mentén értékelte az eljáró hatóság.

[44] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (1) bekezdésének b) pontja alapján - megváltoztatta, az alperes HB-03/GYÁM/02557-14/2021. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.