Korai karácsony - a csoda 349. napra visszatért
Idén korábban jött a Karácsony. Finom, óvatos léptekkel közeledett. Advent harmadik szombatján érkezett 8 és 10 óra között. Az öröm hetében. Már éjszaka készült az eljövetelére. Csendben befestette a tájat hófehérre. Mindent eltakart ami sáros, koszos volt.
Csilingelő hangocskával lépett be az ajtómon, mosolygós tekintettel nézett rám és én elolvadtam a tekintetében. Apró kezeivel óvatosan érintette meg a rég meg nem fogott érdes, felnőtt kezeimet. Elmosolyodott a pödört bajszomon. Rám nézett, ahogy csak Ő tud, őszinte szeretettel.
Kártyaasztalhoz invitált. Kártyázás közben tekintetünk összeérve suttogta el szívünk szótlan szeretetét. Lelkünk hófehér haván rajzolni kezdtünk. Első vonalait, színeit írtuk új, közös életünknek.
Elsuhant a két varázslatos óra, amit együtt tölthettem Vele. Kedvesen elbúcsúzott, átölelt és angyal szárnyait lebbentve tovaindult. Azóta is lelkemmel látom távozó apró lábnyomait a hóban.
Idén korábban jött a Karácsony.
Megállt és 2 órán keresztül ölelte szívemet.
Egy édesapa