Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Idén harmadik alkalommal szervezte meg a tagjai számára az Apák az Igazságért Egyesület nyári gyerektáborát Kapolcson.

Képzeljetek el egy varázslatos kis falut, aminek a határában egy domboldalban 50 ember, gyerekek, apák és anyák közösen sátrazva töltenek el egy felejthetetlen hetet. Remélem a beszámolóm után már a kedves olvasó is érzékelni fogja ennek a különleges tábornak a sokrétű értékeit és azt az élményt amit mind a szülők mind a gyerekek magukkal vittek az egy hét letelte után.

Az első ami miatt különleges volt ez a tábor a helyszín. Reggel a sátorból kilépve elénk tárult az ébredő mező és a falu, amihez a madarak óráról órára változó muzsikája adta az aláfestést. Este pedig a falu mögötti távolban lebukó nap helyezte természetes keretbe a napot. Mindezt a remekül felszerelt Glamp-Inn kempingben, ami szinte beleolvadt a környező erdőbe. Ezúton is köszönet a házigazdának, Kéner Zolinak hogy mindezt lehetővé tette. A Balaton-felvidék, a Balaton, és a művészetek völgye néven elhíresült dimbes dombos természetes díszlet sokat segített abban hogy mindenki csak az élményekre fókuszálhasson.

A másik ami tetszett a jól szervezett programok, aminek során a gyerekek megismerkedhettek Szurdi Éva keramikus művész jóvoltából az agyagozás, kerámiázás, kerámia festés teljes folyamatával nem csupán elméletben hanem saját kezük munkája által. Hasonlóan jól sikerült a kosárfonás is Dezső Pista bácsi segítségével az öreg vízimalom udvarán, ahol külön érdekes volt a malmot eredeti működő állapotába visszahelyezni szándékozó vezetőnk rövid bemutató sétája. Jó volt nézni ahogy a gyerekek néha szülői segítséggel közösen alkottak. A sort Taliándörögdön egy levendulás látogatás és szörp kóstolás zárta.

A szinte percek alatt szövődött barátságok révén egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a lazítós közös játékok. A zánkai strandon töltött délutánok, a Sobri Jóska élményparkban eltöltött idő mindenki számára felejthetetlen közös élményeket adtak. Az üveghegynek is nevezett Tűhegy tetejéről pedig olyan kilátás várt minket a Balatonra és a Balaton-felvidék csodáira amit csak tátott szájjal bámultunk. Utolsó napon egy kellemes túrával zártunk, amit végül egy kis tervezett “eltévedéssel” tettem izgalmasabbá. Természetesen a jelszó itt is a jó öreg: “vágjunk itt át mert így időt nyerünk” volt.

Nagy szerencsénk volt hogy az ebéddel egyik nap sem kellet bajlódni, mert Taliándörögdön Mohos József polgármester úr aktív közreműködésével a Klastrom büfében minden nap teljes menüt kaptunk amit ezúton is köszönünk.

És az esték :) a tárcsán grillezet vacsorák, a szalonnasütések, a bandákba verődve közösen önfeledten játszó gyerekek, a tűz mellett az asztaloknál beszélgető felnőttek a legjobb gyerekkori élményeimet idézték, és a gyerekek arcát elnézve biztos vagyok benne hogy nekik is maradandó élmény lesz ez a hét.

Ha csak ennyit írhatnék erről a táborról már akkor is jó érzés töltene el, mert jó egy ilyen hetet közösen eltölteni. Van azonban valami ami ezt a hetet a résztvevők számára még különlegesebbé tette. Az Apák az Igazságért szervezet ugyanis olyan apáknak, anyáknak és gyermekeiknek szervezte ezt a tábort, akik tagjai az egyesületnek … ami esetünkben azt jelenti, hogy elvált szülőkről beszélünk, akik minden esetben valamilyen hátrányos helyzet miatt fordultak az egyesülethez. Ezekben az esetekben mindennapos a különélő apák és anyák szidalmazása a gyerekek előtt a másik szülő részéről, sok esetben konkrét tényszerű hazugságokat kell ezeknek a gyerekeknek nap mint nap együtt élni. Előrehaladottabb esetekben megindul a kapcsolattartások korlátozása és vagy akadályozása az együtt élő szülő részéről. Sajnos a hatósági folyamatok útvesztőjében ha sikerül is ezeket a lépéseket szankcionálni, legtöbbször évek telnek el (nem túlzás, esetemben is vannak 3 éve húzódó ilyen ügyek), ami alatt az elidegenítő szülő elérheti amit akar: a gyermek maga mondja ki hogy nem akar kapcsolattartásra menni. Ez csak a jéghegy csúcsa … a tábor beszámolóba is csak azért tettem be ezt a kis kitérőt, hogy a laikus olvasó is átérezze azt a csodát ami ebben a táborban a fent leírtakon kívül megesett.

Kiemelném, hogy azon szerencsések mellett, akik el tudtak jönni a gyerekeikkel a táborba, voltak akik a gyerekük nélkül érkeztek. Szinte elképzelni sem tudom az örömük mellett azt a kínt amit nap mint nap érezhettek tudván, hogy akár az ő gyerekük is itt lehetne … de ez most nem az a nyár … illetve sokan voltak akik némán küzdenek tovább a gyermekeikért, de idén a gyerekük nélkül nem jöttek el a táborba. Nekik remélem erőt ad ez a beszámoló ahhoz hogy tovább küzdjenek és jövőre talán ők is részesei legyenek ennek a csodának.

A csoda ami itt volt, az “csupán” annyi, hogy a fentiekben leírtak ellenére ezek gyerekek és a szülők is önfeledten boldog egységben élhették meg ezt a hetet. Normális gyerekként és normális szülőként. Ez talán nem tűnik soknak … de megszámolni nem tudom azokat a pillanatokat, amikor szülőtársaimmal boldogan néztük az 5-15 éves korú gyerekeket ahogy együtt rajcsúroznak majd kicsúszik valamelyikünk száján : végre önfeledten nevet, végre boldog és ezt ki tudja mutatni. Az elmúlt 8 évem egyik legnagyobb csodája ez.

És még valami.

A gyerekek is láthatták, hogy az a szülőjük akiről legtöbbször annyit hallanak csak hogy “felelőtlen”, “nem szeret téged”, “csak magára képes figyelni”, “remélem nem bántott” … nos ezek a szülők mosolyognak, gondoskodnak róluk, és egymással tisztelettel bánnak, barátságok szövődnek köztük is. Láthatták, hogy ezek a szülők közösen készítették a vacsorát, egymást segítve telekocsi rendszerben közlekedtek, kiegészítették és támogatták egymást, vagyis teljesen normális felnőtt közösségként viselkedtek.

Biztos vagyok benne. hogy ezek az élmények segíteni fognak ezeknek a gyerekeknek egy egészségesebb szülőkép kialakításában.

Köszönöm!

Írta: Bennó Tamás
Fotók: Szaniszló Csaba