Harc az apai egyenjogúságért
A közelgő Apák Napja apropóján beszélgettünk az apák magyarországi helyzetéről az Apák az Igazságért Egyesület elnökével, Szaniszló Csabával és Jaczó András egyesületi titkárral. Esze Clever Tamás interjúja.
Nem tudom kikerülni a kérdést a közelmúlt botrányos UNICEF kampányfilmje kapcsán, hogy mit éreznek Magyarországon az apák?
Jaczó András: Szerintem a kampányfilm kapcsán leginkább frusztrációt és tehetetlen dühöt. Megjegyzem, cca. 1 évtizede próbálnak gyűlölködő apaellenes szervezetek az apák ellen negatív társadalmi sztereotípiát építeni.
Ennek a destruktív munkának látjuk az eredményeit, hiszen a gyermekelhelyezési perekkel mára „divatossá váló” és sajnos összefüggő hamis pedofil és családon belüli erőszak-vádakban, melyeket rendre taktikusan „dobnak be” a gyermeket kisajátítani igyekvő, jellemzően megélhetési anyák. Szomorú, hogy ebben androfób szervezetek és holdudvarukba ágyazódott „szakértők” támogatják őket.
E téren a hatóságok rögvest – szinte bemondásra – „fektetik két vállra az apákat”, mindenféle alaposabb vizsgálat nélkül. Fordítva viszont nem működik a rendszer: ha egy apát, bántalmaz a (volt) felesége, súlyos sérülésig vagy halálesetig, azzal nem is törődnek. Továbbá, amikor bebizonyosodik, hogy a vád hamis volt egy bántalmazási vagy egy pedofília ügyben, akkor ennek nincs semmilyen következménye. Álláspontunk szerint jogos társadalmi elvárás, hogy az ilyen hamis vád tekintetében drákói szigorral járjon el az elkövetővel szemben a hatóság, mert jellemzően egy életre teszik tönkre az apát és nemkülönben gyermekével való harmonikus kapcsolatát az ilyen esetekkel.
Mi az oka ennek a jelenségnek?
Jaczó András: A mára megcsontosodni látszó káros sztereotípiák, melyek egyes, fent említett szervezetek finanszírozását és életben maradását éltetik. Talán az sem véletlen, hogy az Európa-szerte elterjedt közös szülői felügyelet és osztott elhelyezés egyik legnagyobb ellenlábasának hazánkban ma éppen az Országos Bírói Hivatal tűnik. Felmerül a kérdés, vajon van-e bármilyen összefüggés ebben azzal, hogy e függetlenséget megkövetelő testület a Bírónők Egyesületén keresztül is úgy tűnik, oly közel áll a családellenes és androfób csoportokhoz?
Egyébként a rendszerben minden szinten nyílt apaellenességet tapasztalunk. A jelenség okát nehéz feltárni, hiszen a 90% feletti arányban nők által uralt gyerekvédelem egyes tettenért tagjai természetesen tagadják, hogy pártosak lennének. Nyilvánvaló, hogy – utalva Ranschburg Jenő egyik előadására – ildomos lenne, ha a férfiak nagyobb arányban részt vennének a gyermekvédelem hatósági ágazataiban.
Mégis hol tapasztalnak apaellenességet és mindez hogyan nyilvánul meg?
Jaczó András: Nos, akkor legyünk egész konkrétak, mondjuk én, a saját ügyem kapcsán. Esetemben a 9 (!) évig tartó gyermek elhelyezési pernek, már semmi köze nincsen, nem volt az Alaptörvényben és a Polgári Perrendtartásban megkövetelt ésszerű határidőhöz, de a tisztességes eljáráshoz sem, legfőképpen az Európai Emberi Jogi Bíróság e téren támasztott követelményeihez nincs és nem volt köze.
A Keszthelyi Járásbíróságon kezdődött ügyemben dr. Koller Csilla bíró úgy kezelt az eljárásban, mintha nem is léteznék, mintha egy árva szót sem szóltam volna. Ez meg is látszott a döntéseiben is, mivel annak érdekében, hogy az anyánál helyezhesse el a gyermekünket, célszerűbb volt inkább az anyai érvrendszerre építenie és azt felhasználnia, „megfeledkezvén” a fegyverek egyenlőségének elvéről. Talán nem meglepő, de az anya ellen szóló bizonyítékokat is figyelmen kívül hagyta. Megjegyzem, egyébként gyakorta tapasztaljuk, hogy az apai bizonyítást inkább nem is engedik lefolytatni, nehogy bizonyíték merüljön fel az anya ellen. Itt jöhet a kérdés, hogy persze, de majd a másodfokú eljárásban mindezt korrigálják. Igen ám, csak a másodfokú eljárást az a Törvényszék folytatja le, aki ua. jogi személy, mint a Járásbíróság esetében és akinek a statisztikai megítélése szempontjából fontos, hogy az elsőfokú döntések helyben legyenek hagyva. A gyermekem ügyében, szerintem esélyem sem lett volna a hatályon kívül helyezésre, ha az itt marad Zala megyében, de 200 km-el arrébb, egy másik megyében simán hatályon kívül helyezték dr. Koller elfuserált ítéletét.
Dr. Koller Csilla egyébiránt megnyugtatóbbnak tartotta, ha gyermekünk az addig is számtalan destruktív esetet és körülményt produkáló anyánál kerül elhelyezésre, mint nálam, pedig a terhemre semmi nem róható a mai napig sem. Meg is lett az eredménye, mert 2013-ban a nyomozóhatóság egy 18 tőből álló marihuána ültetvényre bukkant az anya ingatlanában a kiskorú gyermekem közvetlen családi környezetében. A termelőt elítélték, merthogy a cselekmény a társadalomra nézve veszélyes cselekmény volt a Btk. szerint. A történet itt még nem ért véget, mert nyomoztak az ügyben a rend tapolcai őrei is, mégpedig kiskorú veszélyeztetése okán. Megállapították, hogy a háztáji marihuána termelés erkölcsileg sem veszélyes a kiskorúakra nézve (csak a társadalomra!) és ezzel a nyomozás törvényességi felügyeletét ellátó Keszthelyi Járási Ügyészség részéről Csikyné dr. Szarvas Ilona vezetőügyész is egyetértett. A további szürrealista fordulatot az jelenti az ügyben, hogy a cca. 1 évig tartó háztáji marihuána termelés ideje alatt, meg alapellátásban gondozta, heti rendszerességgel látogatta a családot a Vass László vezette Zalaszántói Gyermekjóléti Szolgálat és ahogy az anya sem, ők sem érzékelték sem a marihuána fogyasztást, sem a marihuána termelést a kiskorú gyermekem családi környezetében (és ezt el is hitte a nyomozó és vádhatóság), sőt miután a tettenérés megtörtént, magát a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját – aki alapellátásban hetente látogatta a családot – küldte ki a hatóság a családhoz a helyszínre környezettanulmányra és, hogy értékelje a saját korábbi munkáját és persze, hogy rendben és kifogástalannak talált mindent, mellyel az ügyészség és a gyámhivatal is egyetértett. A dolgok pikantériája, hogy ez az ügy megjárta az Ombudsman Hivatalát is, ahol meg történetesen az a Lux Ágnes járt el és értett egyet azzal, hogy a marihuána termelő családi környezet az ideális környezet egy kiskorú gyermek felneveléséhez, aki ma az UNICEF magyarországi szervezetének az elnöke, aki úgy tűnik mintha „megrendelte” volna az apák elleni kampányfilm-sorozatot.
De van nekem olyan, a Kúriától származó ítéletem is, melyben bizonyítás nyert, hogy a 2,5 éves gyermekemet és 1 éves féltestvérét néhány óra elteltével az édesanyjuk két alkalommal is, hosszabb időre magukra hagyta a gépkocsiban felügyelet nélkül úgy, hogy a gépkocsitól látótávolságon kívülre távozott. Ezt csak kötelességszegésnek minősítette a Kúria, míg nem egy olyan eset volt a közelmúltban, hogy amikor egy kutyával tettek ilyet, akkor drákói szigorral sújtott le a törvény a gazdára – hát ennyit ér egy (kis)emberi élet ma Magyarországon..?! Vajon, ha ezt én követem el, megúsztam volna?
Azért van olyan döntés is a Gyámhivataltól, a Szekszárdi Közigazgatási Bíróságtól és a Pécsi Ítélőtáblától is, mely szerint a húsvét és a pünkösd olyan páros ünnepek, melyek három napból állnak és szombattal kezdődnek. Ennek a jelentősége abban rejlik, hogy így válhatott legálissá az anya kapcsolattartás akadályozása a páros ünnepeket megelőző szombati napon és ezért nem történt meg a büntetőjogi felelősségre vonása sem. Ezek az ügyek csak a jéghegy csúcsai, de jellemzően, ha az apák tesznek bejelentést az anyai destruktív, kiskorút veszélyeztető magatartás miatt egy hatóságnál – melyek közül a legjellemzőbb a kapcsolattartás akadályozása –, akkor leginkább semmit sem tesznek a hatóságok. Így aztán csúnya statisztika sem lesz belőlük… Más kérdés, hogy amikor egy apát lehet akár hamis vád alapján eljárás alá vonni, akkor a legnagyobb szigorral és fergeteges, példás gyorsasággal csap le a törvény.
Jellemző, hogy a mai napig sem tudja egy rendőr, hogy mit kell akkor tennie, ha kihívják egy kapcsolattartás helyszínére, ahol az anya nem akarja átadni a gyermeket egy bírósági ítélettel szabályozott láthatásra.
Viszont felettébb elgondolkodtató számomra, hogy esetemben az ügyek esetleg azért nem vettek/vehettek olyan irányt, mely a gyermek valódi érdekét szolgálná, mert az anya szomszédja és egyébként úgy tűnik bensőséges „patrónusa” egy országgyűlési képviselő..?
A másik kozmikus problémát a rendszerben a pszichológus igazságügyi szakértők jelentik, de ez megérne egy külön témát.
Hogyan és miért alakult meg az Apák az Igazságért Egyesület?
Szaniszló Csaba: Személyes élethelyzetünkben megoldást keresve, évekkel ezelőtt a legnagyobb közösségi portál egy – azóta elsorvadt – csoportjában akadtunk egymásra. Mint annyi más csoportban, ott is túlnyomó részt önmagukat jól értesültnek tartó tagok osztották egymásnak a hajmeresztő ötleteket, sokszor alaposan félretájékoztatva a segítségért folyamodó szülőket. Ezt nem hagytuk szó nélkül, hiszen néhány területen addigra autodidakta módon kikupáltuk magunkat és ismertük már a jogszabályi hátteret is. Az esetek többségében a különélő apát támadó, gyermekük kapcsolattartását önkényesen és bosszúvágyból korlátozó anyák adták a tippeket, amíg a valójában segítségre szoruló, gyermekeikkel kapcsolatot kereső férfiak nem kaptak érdemi segítséget. Hozzáteszem, hasonló társulások sajnos ma is szép számmal vannak és bennünket jellemzően radikális elvű csoportnak mondanak. Amennyiben ez azt jelenti, hogy az igazságért bárkivel szembe megyünk, szívesen vállaljuk a jelzőt. Nagyon sok állami és civil, önmagát gyermekvédelminek aposztrofáló szervezetet fedeztünk fel az évek alatt, azonban a gyermekek és a tőlük elválasztott szülő közötti harmonikus kapcsolat kialakításáért és fenntartásáért egyik sem tett. Úgy döntöttünk, mi létrehozunk egyet.
Mik az alapvető céljaik és eszközeik?
Szaniszló Csaba: Határozott célunk a szülők egyenjogúságának elérése a társadalomban, azaz a gyermek kétszülős igényének megkérdőjelezhetetlensége. Manapság a hölgyek szívesen vállalnak egyedül gyermeket, hiszen a jelenlegi rendszerben elég ennek biztonságához jól elválnia – a gyerektartás és vagyonmegosztás gyakorlata megalapozza a jövőjét. Családjogászok körében sem vitatott, hogy a gyerektartás számos esetben egyben bújtatott asszonytartás is. De gondoljunk is bele: az édesanya életében jön egy új szerelem és a kisemmizett édesapa fogja finanszírozni a közös nyaralásukat is, miközben ő maga jó, ha elviheti gyermekét két hétre – ugyancsak saját keresetéből. Tessék mondani, rendben van ez így?
A másik fontos célunk, hogy a gyermekekkel való kapcsolattartás akadályozását intézményesen támogató gyermekvédelmi szolgálatok és gyámhivatalok működése kerüljön végre a kívánatos mederbe: amelyik anyavédelmi szakszolgálattá torzult, azt szakmailag felkészült, emberileg alkalmas és a gyermekek mindenekfelett álló érdekében bármelyik szülővel szemben hatékonyan fellépő szervezetté váljon. Más esetben még a létjogosultságuk is kérdéses. Őket peres eljárásokkal és személyes fellépésünkkel igyekszünk a jogkövető magatartás felé terelni.
A fentiek mellett kiemelten küzdünk azért, hogy megvalósuljon a válást követő közös szülői felügyelet és váltott elhelyezés, mint alaphelyzet törvénybe iktatása. Ebben az Európai Unióban sereghajtók vagyunk és a – tudomásunk szerint – túlnyomó részben édesanyákból álló jogalkalmazói kör mereven el is zárkózik ennek bevezetésétől, de akár megvitatásától is. Az Európa Tanács erre vonatkozó kötelezvényét Magyarországon egyelőre nem is tervezik megtárgyalni, nemhogy elrendelni. Természetesen mi nem adjuk fel, ennek érdekében több minisztérium felé megtettük beadványainkat.
Tudom, hogy egyesületük fiatal egyesület a bejegyzését tekintve, de mégis milyen eredményeket tudnak felmutatni?
Szaniszló Csaba: Több olyan ügyben tettünk, mondhatni sorsfordító javaslatot, amelyben reménytelennek látszó helyzetében fordult hozzánk a segítséget kérő szülő - jellemzően édesapa. Egyik ilyen, egy kvázi váltott elhelyezés elérése, egybefüggő heti kapcsolattartásként szabályozva a paksi édesapa és gyermeke legnagyobb örömére. Más esetben a váltott elhelyezést egy addig – az édesanya jogi képviselője által szított ellentét miatt – elképzelhetetlen egyezségen belül hagyta jóvá a bíróság. Céljainkkal összefüggő kártérítési perekben is ítéltek már meg több százezer forintot, tőlünk segítséget kérő apáknak. Számos alkalommal támogatásunkkal indult meg újra egy-egy szülő, hatóság által felfüggesztett vagy pusztán a gondozó szülő által jogsértően akadályozott, gyermekeivel való kapcsolattartása. Eredményként tekintünk arra a megtiszteltetésre is, hogy megkaptuk az Egyesült Államokban széles körben elismert szakíró, dr. Amy Baker szülői elidegenítésről szóló nagy sikerű könyve hazai kiadásának lehetőségét, melyet néhány hónapon belül megjelentetünk. Sajnos nálunk tiltja a szakértőknek a szülői elidegenítés (PAS szindróma) vizsgálatát a törvény, ami álláspontunk szerint beavatkozás az igazságszolgáltatás pártatlanságába, szeretnénk elérni, hogy ez a gyermekbántalmazási forma a gyermekek védelméről szóló törvénybe bekerüljön, vizsgálata kötelező legyen.
Hát akkor Apák napja alkalmából is sok sikert az apáknak és legyenek nyertesek a gyermekek!
Forrás: Amerikai Népszava