Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Az Alkotmánybíróság szerint a bíróságnak a végrehajtást elrendelő végzésében minden elmaradt kapcsolattartást pótoltatnia is kell!

Egyesületünk a legszéleskörűbb tevékenységet folytatja – többek között - a gyermekek és a tőlük különélő szüleik kapcsolatának minél hatékonyabb érvényesítése érdekében. Ebben a tárgykörben aktívan dolgozunk úgy a szabályozások, mint a heti váltások és a végrehajtások terén.

Korábban - amíg gyámhatósági hatáskörbe tartozott a kapcsolattartás végrehajtása - valamivel könnyebb volt a munkánk, mivel a közigazgatási bíróságok következetes gyakorlatának köszönhetően a jogorvoslati lehetőségeket a jogerős döntésekkel szemben igen eredményesen tudtuk igénybe venni, e körben sikerült egységes joggyakorlatot kialakítani.

Amióta a bíróság hatáskörébe került a kapcsolattartás végrehajtása, a jogsértő, ugyanakkor jogerős döntésekkel szemben a jogorvoslati lehetőség – a felülvizsgálat kizártsága okán - korlátozott: kizárólag az Alkotmánybíróság az a fórum, ahol alapjogi sérelemre hivatkozva, egy-egy konkrét ügyben hozott jogerős döntéssel szemben - alkotmányjogi panasz keretében – jogorvoslattal próbálkozni lehet, a gyakorlatban azonban ez csak a legritkább esetekben vezet eredményre.

Nehézséget okoz a végrehajtásokban a törvényszékek egymásétól is sokszor eltérő, nem egységes jogértelmezése, különösen a kapcsolattartások pótlásának és ezzel együtt ezek érvényesítésének kérdésében. Annak ellenére, hogy szerintünk a végrehajtási eljárással összefüggő jogszabályok abszolút egyértelműek, világosan vannak megfogalmazva, azt látjuk, hogy az elsőfokon eljáró bíróságok, majd másodfokon a törvényszékek nem megfelelően értelmezik a különélő szülők kapcsolattartáshoz fűződő jogait, aminek következtében a végrehajtások legtöbb esetben eredménytelenek, illetve csupán súlytalan látszat-elrendelések történnek a jövőre nézve felszólításokkal. Az eredménytelenség egyik fő oka, hogy a végrehajtási eljárásban a bíróság nem érvényesíti a meghiúsult kapcsolattartás utólagos létrejöttéhez fűződő alapjogot, vagyis nem, illetve nem mindig rendeli el az elmaradt kapcsolattartás pótlását.

Ebben a tárgyban az egyesületünk - Kalmár László György által - ismételten Alkotmánybírósághoz fordult, mégpedig eredményesen. (Rövid időn belül immáron másodszor!) Az Alkotmánybíróság a 3066/2022. (II. 25.) AB határozatában a pótlás megvalósulása érdekében megállapította, hogy a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 19.Pk.IV.50.193/2020/13. számú végzése, illetve az azt részben, de nem eléggé megváltoztató, a Fővárosi Törvényszék által hozott 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzés alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.

Az elsőfokon eljárt bíróság, majd a törvényszék a végrehajtási eljárásban annak ellenére nem rendelte el a kötelezett anyának felróható okból elmaradt kapcsolattartás pótlását, hogy annak valamennyi feltétele fennállt.

A Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú másodfokú végzésében az elsőfokú bírósággal ellentétben úgy ítélte meg, hogy a kapcsolattartás végrehajtására irányuló, a Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelem az időszakos kapcsolattartás tekintetében is alapos volt, ezért a bíróság a jövőre nézve felhívta a kérelmezettet, hogy tegyen eleget a kapcsolattartási szabályoknak. Ami viszont magát a pótlást – tehát a Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontjára alapított kérelmet – illeti, a másodfokú bíróság kimondta: helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a 2020 augusztusának első két hetében esedékes időszakos kapcsolattartás tekintetében a pótlás iránti kérelem elutasításáról, mert „egyrészt e tekintetben a pótlás lehetőségéről a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet nem rendelkezik, másrészt – mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette – miután a nyári szünidő eltelt, a nyári elmaradt kapcsolattartás már nem pótolható, mivel az csak a folyamatos kapcsolattartás terhére történhetne meg” (Fővárosi Törvényszék 49.Pkf.636.669/2020/3. számú végzés, indokolás [25]–[26]).)

Az alkotmányjogi panaszban Kalmár László György kifejtette, miszerint:
„Alkotmányjogi panaszában az indítványozó arra hivatkozott, hogy a bírósági döntés sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését (szülő és gyermek kapcsolattartáshoz való joga), ezzel összefüggésben megjelölte az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEB) 8. cikk (1) bekezdését is. Úgy véli továbbá, hogy a döntés contra legem, ezáltal pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével (tisztességes eljáráshoz való jog) – és ezzel összefüggésben az R) cikk (2) bekezdésével – is ellentétes. Indokolásában rámutatott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:182. § (2) bekezdése és a Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján minden, a jogosultnak fel nem róhatóan elmaradt kapcsolattartást pótolni kell tehát, nem csupán az elmaradt folyamatos kapcsolattartási alkalmakat. Ezzel ellentétes, az időszakos kapcsolattartás pótlását kizáró rendelkezést egyetlen jogszabály sem tartalmaz. Az indítványozó szerint a bíróságnak a pótlás lehetetlenségére vonatkozó álláspontja is téves: elsődlegesen valóban a nyári tanszünetben kell pótolni az elmaradt kapcsolattartást, de ha ez kizárt, akkor a folyamatos kapcsolattartással nem érintett hétvégéken kell azt biztosítani a gyermek érdekét szem előtt tartva. Tehát az indítványozó úgy véli egyrészt, hogy contra legem jogalkalmazásnak minősül, és ezáltal sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését annak kimondása, hogy a gondozó szülő nem köteles a fel nem róható okból elmaradt, illetve általa megtagadott nyári időszakos kapcsolattartást pótolni, mivel erre vonatkozó előírás nincs a jogrendben, sőt a hatályos jogszabályokból épphogy a pótlás kötelezettsége következik. Másrészt az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó úgy fogalmaz, hogy: „ha a bíróság megállapítja a gondozó szülő önhibáját, majd erre tekintettel elrendeli a kapcsolattartás végrehajtását, és felhívja a gondozó szülőt arra, hogy a jövőben tanúsítson jogkövető magatartást, ugyanakkor viszont éppen a lényeget – a megtagadott két teljes hét kapcsolattartás pótlását! – nem rendeli el, azzal lényegében kiüresíti a kapcsolattartáshoz való alapjogomat”.

Az Alkotmánybíróság a panaszban foglaltakat megalapozottnak ítélte meg és az alábbiakt fejtette ki:

„Amennyiben egyes konkrét, személyes kapcsolattartási alkalmak elmaradnak, ez nem szünteti meg az érintettek jogos igényét a találkozásra. Ilyen helyzetekben – ha a kapcsolattartás a jogosultnak fel nem róható okból maradt el, és amennyiben annak egyéb jogszabályi feltételei is fennállnak – a pótlás jogintézménye „lehetőséget ad a különélő szülő és a gyermek számára arra, hogy belátható időn belül más, alkalmas időpontban megéljék az elmulasztott személyes együttlétet. Így összességében biztosítható az, hogy a szülő és a gyermek egy adott időkereten belül meghatározott időtartamot mindenképpen egymás társaságában tölthessen. Személyes kapcsolatuk ekként az esetlegesen elmaradt kapcsolattartási alkalom ellenére sem szenved maradandó sérelmet, az hosszabb távon továbbra is élő marad, erősödik és fejlődik. A kapcsolattartás, illetve a pótlás – adott esetben rendszeres – elmaradása ezzel szemben a kapcsolat intenzitásának csökkenéséhez, végső fokon a szülő és a gyermek elidegenedéséhez vezethet.” {30/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [19]} Negatívan hathat a gyermeknek az egyik szülőjével való viszonyára a találkozások elmaradásán túl az is, ha bizonyos különleges időszakokat (például: ünnepeket, tanítási szüneteket) rendszeresen, több alkalommal is kizárólag a másik szülőjével él át.

A pótlás természetesen felvethet praktikus nehézségeket, ennek oka, hogy a pótlás szükségszerűen az általános kapcsolattartási rend ideiglenes módosulásával jár (például kivételesen a különélő szülőt illeti meg az egyébként az együtt élő szülőt megillető idő). Az érintettek részéről ez belátást és rugalmasságot – adott esetben a gyermek alapjogainak védelmében akár saját alapjogaik érvényesítéséről való lemondást is – követel. Mindazonáltal „minden kapcsolattartási alkalom elsődlegesen a szülő és a gyermek együttlétét szolgálja, ezért a pótlás szempontjából alapvetően nincs jelentősége annak, hogy a pótlás egy naptári szempontból elmúlt és vissza nem hozható időpontot (napot vagy napokat) érint. Az adott időpont elmúlásának azért sem lehet kizárólagos jelentőséget tulajdonítani, mert akkor ez minden folyamatos és időszakos kapcsolattartás pótlásának akadályát képezné [...].” {30/2021. (XII. 1.) AB határozat, Indokolás [26]} A kapcsolattartás eredeti célját szem előtt tartva (a különélő szülő és a gyermek rendszeresen és folyamatosan részt vehessenek egymás életében) a pótlás az elmulasztott közös idő pótlását jelenti, ezért nem kizáró ok az sem, hogy a találkozás időpontjára eredetileg tervezett konkrét, közös program nem feltétlenül ismételhető meg (például mert egy adott, közösen tervezett előadás, koncert időpontja eltelt vagy a tanítási szünet elmúlt).

A szülő-gyermek személyes találkozásának pótlása alapjogi szempontból nemcsak kívánatos, hanem ezzel összhangban a vonatkozó jogszabályok alapján fő szabálynak tekinthető: a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése szerint – amellyel összhangban áll a Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 30. § (4) bekezdése is – a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell. A pótlás formálisan egyedül az ünnepnapi kapcsolattartás elmaradása esetében volt kizárt [lásd: Gyer. 30. § (5) bekezdés második mondata; vesd össze: 30/2021. (XII. 1.) AB határozat]. Más kapcsolattartások esetében – amilyen a nyári vagy a téli szünidei kapcsolattartás is – ilyen kifejezett akadályt a jogszabály nem tartalmaz.”

(Megjegyezzük: az Alkotmánybíróság idő közben az előbb hivatkozott, az elmaradt ünnepnapi kapcsolattartás pótlását kizáró jogszabályt is megsemmisítette!)

„A pótlás elrendelése során elsődlegesen mindig a gyermek legjobb érdekét kell szem előtt tartani. Amint azt a Gyer. 30. § (6) bekezdése kifejezetten elő is írja, „az elmaradt kapcsolattartás pótlása nem veszélyeztetheti a gyermek egészséges fejlődését” [vö. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételét előíró 2. § (1) bekezdésével]. Ebből az következik, hogy az elmaradt kapcsolattartást fő szabály szerint – ha ennek jogszabályi feltételei fennállnak – pótolni kell, a praktikus nehézségeket az önkéntes teljesítésre kitűzött határidő meghatározásakor [Bpnt. 22/C. § (2) bekezdés b) pont] figyelembe kell venni, de önmagában a pótlásnak nem lehet akadálya ilyen nehézségek fennállása. Abból kell tehát kiindulni, hogy a különélő szülővel való kapcsolattartás a gyermek érdekét szolgálja. Ezzel szemben viszont, ha az ügy egyedi körülményei alapján elvégzett bírói mérlegelés eredményeképpen az állapítható meg, hogy a pótlás bármilyen ok miatt ténylegesen nem állna a gyermek érdekében – például a pótlások hossza vagy torlódása aránytalanul nagy terhet jelentene neki, illetve a pótlás adott esetben a gyermek érzelmi stabilitását, iskolai tanulmányainak a végzését veszélyeztetné stb. –, akkor annak elrendelésére nem kerülhet sor. E körben ugyanis a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga elsődleges és minden más érintett érdekét megelőzi.”

Tehát, amennyiben egy szabályozott és ezzel rendezett kapcsolattartási alkalom elmarad, akkor azt minden esetben pótolni kell - a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt feltétel (a különélő szülő felróhatóságának hiánya) fennállása esetén - és a bíróságoknak a végrehajtási eljárás során az eljárás céljával összhangban kell eljárniuk: gondoskodniuk kell az elmaradt kapcsolattartás utólagos pótlásáról, vagyis a kapcsolattartásra kötelezett gondozó szülőt fel kell hívniuk – határidő megállapítása mellett - a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartás pótlására.

Szaniszló Csaba