Csak együtt sikerülhet - három női történet
Egyesületünket apák hozták létre. Tevékenységünket tekintve azonban nemcsak apák fordulnak hozzánk, hanem megjelennek elvált, gyermekeiktől külön élő édesanyák, férjüket támogató feleségek, nevelőszülők, nagyszülők és női támogatók.
Hogy miért választottak minket, hogyan találtak ránk és mit kaptak az Egyesülettől? Megkérdeztük őket.
II. rész (az első részhez kattints ide)
„Már a gyermekvédelemben töltött éveimben is azt tapasztaltam, hogy az évek során megtanultunk az anyukákra figyelni, őket védeni, de annyira koncentráltunk a gyengébbnek vélt anyákra, őket annyira megerősítettük családban betöltött szerepük fontosságában, hogy háttérbe szorítottuk az apákat” – Bessenyei Rita, édesanya, volt gyámhivatali ügyintéző.
Az Ai-t az interneten találtam meg, kerestem egy olyan szervezetet, aki kifejezetten az apák (főképp különélő apák) érdekeit képviseli.
Magam szociológus vagyok, a TEGYESZ kötelékében gyámhivatali ügyintézőként dolgoztam, csaknem 15 évet. Saját gyermekemet közös szülői felügyelet alatt, de az apával nem együtt élve neveltem fel, mára önálló felnőtt. Szerintem különvált szülőként ez a megoldás célozza leginkább a gyermek érdekét, méghozzá úgy, hogy mindkét szülő nevelése érvényesüljön amikor a gyermek vele van és ne akarjon egyik szülő sem egyeduralomra törni, a másik szülőt számon kérni, hanem elfogadásra, együttműködésre kell törekedni.
Egy férfi családtagom az, akit gyermekével való családi kapcsolatainak ápolásában a hivatalok, a gyermekjólét és rendőrség támogatásával akadályoz az anya. Sajnos gyermekvédelmis múltam ellenére úgy éreztem, hogy eszközeim elfogytak abban a harcban, amelyben egy apa folyamatos védelemre kényszerül, s ha védekezik akkor hangos és agresszív, ha meg hallgat, akkor nyilván azért hallgat mert "igazak" a vádak. Már a gyermekvédelemben töltött éveimben is azt tapasztaltam, hogy az évek során megtanultunk az anyukákra figyelni, őket védeni, de annyira koncentráltunk a gyengébbnek vélt anyákra, őket annyira megerősítettük családban betöltött szerepük fontosságában, hogy háttérbe szorítottuk az apákat, nem ismerjük el szerepüket a gyermek egészséges fejlődésének biztosításában.
Mára valahogy saját életet kezdett élni a történet, s elvekké kristályosodott, hogy a gyermeket nevelő családokban a legfontosabb szerepe az anyának van, ezért őt mindenáron védenünk kell. Gyermekvédelmi rendszerünk mondhatni tudatosan passzírozza az apákat a láthatatlanságba és próbálja a hangjukat is elvenni. A gyermeket az anyával, a gyermek érdekét az anya érdekével azonosítják, az apának csupán valami állandó statiszta szerepet szánnak. Pedig ha elismertük, hogy egy nő is ugyanolyan sikeresen építhet karriert mint egy férfi, ideje elismernünk, hogy egy férfi ugyanolyan sikeresen, felelősen képes gondoskodni utódjáról, mint egy nő. S mint ahogy a medvétől sem mentjük meg bocsait, a férfinél is el kell fogadnunk, hogy erősebb orgánuma van mint egy nőnek, erősebb testfelépítése, vehemensebb, egyenesebb vagy kevésbé finomkodó mint egy nő, de emiatt még nem kell tőle a gyerekeit „megmenteni”!
A szülők együttműködési kötelezettsége zárja ki a zaklatás vádját, amikor a külön élő szülő az oktatási intézménynél, orvosnál, másik szülőnél érdeklődik gyermeke felől és a gyermekjóléti szolgálatoknak együtt kellene dolgozniuk mindkét szülővel, nem csak azzal, akinél a gyermek gondozásban van. Kb. ezektől volna az igazságérzetem nyugodt, s ilyen változások célzását várom el az Ai-tól is. A csoportban olvasottak, az Egyesület által idáig elért eredmények, a közös gondolkodás segítségemre vannak az ügyintézésben.

„Annyiszor találkoztam az elmúlt években azzal, hogy a hatóságok, szakemberek semmibe veszik apát, csak azért, mert ő nem anya, hogy örülök, hogy végre valaki/valakik fontosnak találják az édesapák létezését is” - Dömény Kitti, édesanya, feleség.
A férjem kapcsán hallottam az Egyesületről. A férjemnek és volt élettársának van egy közös kislánya, aki most 5 és fél éves. A gyermek anyja már a megismerkedésünk pillanata óta próbál "elűzni" engem és amióta rájött, hogy a gyerekkel nagyon jó kapcsolatot ápolok, azóta igyekszik minden eszközzel szétszedni minket, támadni az apát. Ehhez egyetlen használható és működő fegyvere van: a közös kislány. Ezért kerestem meg az Ai-t.
Megjártuk a családsegítőt, a gyámhivatalt, az óvodát, bíróságot, de mindenhol azt tapasztaltuk, az anya szava szent és megkérdőjelezhetetlen.
Az Ai-ról internetes böngészés közben hallottam. Egy cikket olvastam, melyet az Egyesület írt. Még aznap megnéztük a férjemmel a honlapot, facebookot, regisztráltunk és segítséget kértünk. Nem voltak előítéleteim, mert minden kis reménybe belekapaszkodtunk, bár tartottam attól, hogy nőként nem vesznek majd komolyan.
De segítséget kaptunk. Személyes találkozóra utaztunk Szegedről Budapestre, ahol felkértünk az Egyesületet a képviseletre. Pillanatnyilag úgy élem meg, hogy örülök, hogy kapcsolatban vagyunk, de néha kicsit kevésnek találom az elérhető információkat. Örülök, hogy van szakmai segítség, de erősíteni kell még a lendületet. Sokkal többet ki lehetne hozni szerintem ebből az ügyből, ha jobban támogatva lenne. Szerintem nagyon jó az útiterv a gyermekek jogainak képviselete szempontjából, de a gyakorlati részen még van fejlődési lehetőség.
Az Egyesületről mindig bizakodva és büszkén beszélek, mert nagyon bízom a segítségükben. Annyiszor találkoztam az elmúlt években azzal, hogy a hatóságok, szakemberek semmibe veszik apát, csak azért, mert ő nem anya, hogy örülök, hogy végre valakik fontosnak találják az édesapák létezését is.
Fejlesztés szempontjából nagyon fontosnak tartom az ügyfelekkel történő hatékonyabb kommunikációt. Mikor mi fog történni, miért és mit tudunk tenni. Hogyan és miként tudnánk előrébb jutni, mit kell ehhez tenni az ügyfélnek. A mi esetünkben ez nagy segítség lenne és több lendületre is szükség volna.

„A férjem egy csodálatos apa, a kislánya pedig csodálatos gyermek. Mivel mindkettőjüket nagyon szeretem, aki ellenük tesz, az nekem is árt” - Kuffer-Juhász Ivett, egy édesapát támogató feleség.
2017. év végén véletlenül akadtam az Ai weboldalára. Arra kerestem választ, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak egy édesapának, ha előző házasságából született gyermeke van. Az ott talált cikkek, esetek, tanácsok rövid időn belül arra késztettek, hogy mélyebben is beleássam magam a témába, mivel férjemmel, az ő előző házasságából született kislánya kapcsán, több szempontból is igazságtalannak érzett dolgokat tapasztaltunk. Az Egyesülettől kapott információk, tudás, gondolkodásmód, a hasonló cipőben járó tagoktól kapott tanácsok számos esetben segítettek már nekünk, személy szerint nekem is, mivel magam is jogszabályokkal dolgozom nap mint nap, ezért különösen rosszul élem meg a jogszabályok, megállapodások megsértését, illetve az igazságtalanságot, jogokkal való visszaélést.
A férjem egy csodálatos apa, a kislánya pedig csodálatos gyermek. Mivel mindkettőjüket nagyon szeretem, aki ellenük tesz, az nekem is árt, így kötelességemnek érzem ezt minden szempontból megvédeni, kivédeni. Korábban többször is azt láttam, hogy a férjemnek apaként mennyire fájnak dolgok a kislányával kapcsolatban, ami így nekem is fájt, illetve többször sérültek a gyerkőc jogai is, amit tovább már nem lehetett tűrni. Ekkor találtunk rájuk, és fordultunk az Ai-hoz és tagjaihoz, amivel kapcsolatban mindig hálás leszek a sorsnak.
Az Egyesület úgy gondolom sokaknak reményt ad, mivel az általuk vívott küzdelmek révén egyszer talán hazánkban is elterjed az a szemlélet, hogy egy gyermek csak akkor lehet egészséges, ha szerető édesanyja és édesapja ugyanolyan mértékben vesz részt az életében. Hiszen az a két ember csak egymással nem tudott együtt élni, amiről a gyermek nem tehet s neki mindkét szülőjére továbbra is szüksége van, hogy egészséges(ebb) életképpel, mintával induljon neki felnőtt életének.
Számomra az Egyesület nagyon hiteles, a céljaival teljes mértékben egyetértek.
S bár sajnálatos tény, de vigaszt nyújt az is, hogy a problémámmal nem vagyok egyedül, tehát rengeteg nő van ilyen nehéz helyzetben, mint én, párja, partnere, férje által.
A képek illusztrációk.